Élet és Tudomány, 1959. július-december (14. évfolyam, 28-53. szám)
1959-09-27 / 40. szám
BERECZKI Maffie , (1824-1895) „...A nagy közönség maradjon kevés, jeles faj tenyésztése mellett, hogy ha jő a kereskedő, egy-egy fajból kapjon egy-kétszáz vékát, mert az ugyan nem fog vállalkozni arra, hogy száz fajból száz vékát vegyen”. Azt a mottóként idézett, de máig érvényes sorokat a magyar gyümölcstermesztés egyik legnagyobb egyénisége, Bereczki Máté írta. Föllépte az 1848— 1849-es forradalom leverését követő önkényuralom éveire, a Bach-korszakra esett. Ekkortájt gyümölcstermesztésünk helyzete is vigasztalan volt, holott Magyarországot páratlan éghajlati adottságai miatt már évszázadokkal előbb a gyümölcs európai paradicsomának tekintették. Takáts Sándor történetírónk még a viharos török időkből is az átlatok tömegét idézi a messze földön híres tiszaháti, dunántúli és erdélyi gyümölcskertekről, a XVI. és a XVII. század neves és névtelen kertgazdáiról. De az úgynevezett felszabadító háború, majd a Rákóczi szabadságharc véres küzdelmei során — egész országrészekkel együtt — pusztasággá váltak ezek is. A későbbi,nyugalmasabb évtizedekben ugyan akadt volna ezer mód és lehetőség a magyar kertkultúra újrateremtésére. De az „összmonarchia” gazdasági életén belül gyarmati helyzetbe süllyesztett magyar megyék feladatát a bécsi Burg urai elsősorban a mezőgazdaság és állattenyésztés olyan ágainak művelésére szorították, amelyeknek termelvényeit a kiváltságosabb örökös tartományok ipara jól hasznosította. Ezeket— például a kendertermesztést, vagy a minden magyar nemesi gazdaság létalapját jelentő gyapjútermelést — a Habsburgok gyarmatpolitikája felkarolta, sőt még támogatta is, de csak sok egyéb megszorítás árán. A szűkkörű termelést ugyanakkor erősen befolyásolta az egykori európai piac szeszélyes áringadozása, a szállítási nehézségek és mindez voltaképpen állandó létbizonytalanságot okozott az országban. A kor merkantilista, azaz egyoldalú kereskedelempolitikai számvetésű felfogásának hatása alatt még a legnagyobbak közül is kevesen ismerték fel a mezőgazdaság belterjes ágainak fejlesztéséből adódó nagyobb távlatokat. Gazdag földünkön ugyan nagy számban és változatosságban tenyésztek a legkülönbözőbb gyümölcsfajták. Csakhogy ezek — a legegyszerűbb kertészeti alapismeretek híján — édeskevés hasznot forgalmaztak. Nem volt gyümölcsös, vagy faiskola, amelyből hitelesen azonos fajtájú ojtványokat vagy ajtóvesszőt lehetett volna szerezni. Bereczki Máté ismerte föl elsőként, hogy a gabonafélék hagyományos termelésén kívül mennyire megbecsülendő követelmény a „kertész pallérozottság” is. Bereczki (eredetileg: Badinszki) Máté a Nógrád megyei Romhány községben született, 1824-ben, vagyis éppen 125 évvel ezelőtt. Apja, az elszegényedett bocskoros palócnemes, kőfaragó mesterséget űzött, és csak nagy üggyelbajjal tudta taníttatni jóeszű, idősebb fiát. Az egyetem befejezéséig magántanítói keresetéből egészítette ki azt a keveset, amit otthonról kapott. Azután Pesten jogászkodott, és 1848-ban ügyvédi vizsgát tett. A márciusi napokban a Pilvax-kávéházban baráti asztaltársa volt Jókainak, Petőfinek, Vasvárinak, Irinyinek. Mint honvéd a pákozdi csatától kezdve derekasan részt vett egysége valamennyi dicsőséges fegyvertényében. Bereczki Mailé (korabeli metszet man)