Élet és Tudomány, 1959. július-december (14. évfolyam, 28-53. szám)

1959-09-27 / 40. szám

BERECZKI Maffie , (1824-1895) „...A nagy közönség maradjon kevés, jeles faj tenyésztése mellett, hogy ha jő a ke­reskedő, egy-egy fajból kapjon egy-kétszáz vékát, mert az ugyan nem fog vállalkozni arra, hogy száz fajból száz vékát vegyen”. Azt a mottóként idézett, de máig érvé­­nyes sorokat a magyar gyümölcs­­termesztés egyik legnagyobb egyénisége, Bereczki Máté írta. Föllépte az 1848— 1849-es forradalom leverését követő ön­kényuralom éveire, a Bach-korszakra esett. Ekkortájt gyümölcstermesztésünk helyzete is vigasztalan volt, holott Ma­gyarországot páratlan éghajlati adott­ságai miatt már évszázadokkal előbb a gyümölcs európai paradicsomának tekin­tették. Tak­áts Sándor történetírónk még a viharos török időkből is az átlatok tömegét idézi a messze földön híres tiszaháti, dunántúli és erdélyi gyümölcs­­kertekről, a XVI. és a XVII. század neves és névtelen kertgazdáiról. De az úgynevezett felszabadító háború, majd a Rákóczi szabadságharc véres küzdelmei során — egész országrészekkel együtt — pusztasággá váltak ezek is. A későbbi,­nyugalmasabb évtizedekben ugyan akadt volna ezer mód és lehetőség a magyar kertkultúra újrateremtésére. De az „összmonarchia” gazdasági éle­tén belül gyarmati helyzetbe süllyesz­tett magyar megyék feladatát a bécsi Burg urai elsősorban a mezőgazdaság és állattenyésztés olyan ágainak műve­lésére szorították, amelyeknek termelvé­­nyeit a kiváltságosabb örökös tartomá­nyok ipara jól hasznosította. Ezeket­­— például a kendertermesztést, vagy a minden magyar nemesi gazdaság lét­alapját jelentő gyapjútermelést — a Habsburgok gyarmatpolitikája felkarolta, sőt még támogatta is, de csak sok egyéb megszorítás árán. A szűkkörű termelést ugyanakkor erősen befolyásolta az egy­kori európai piac szeszélyes áringado­zása, a szállítási nehézségek és mindez voltaképpen állandó létbizonytalanságot okozott az országban. A kor merkanti­lista, azaz egyoldalú kereskedelempoli­tikai számvetésű felfogásának hatása alatt még a legnagyobbak közül is keve­sen ismerték fel a mezőgazdaság belter­jes ágainak fejlesztéséből adódó nagyobb távlatokat. Gazdag földünkön ugyan nagy szám­ban és változatosságban tenyésztek a legkülönbözőbb gyümölcsfajták. Csak­hogy ezek — a legegyszerűbb kertészeti alapismeretek híján — édeskevés hasznot forgalmaztak. Nem volt gyümölcsös, vagy faiskola, amelyből hitelesen azonos fajtájú ojtványokat vagy ajtóvesszőt lehetett volna szerezni. Bereczki Máté ismerte föl elsőként, hogy a gabonafélék hagyományos termelésén kívül mennyire megbecsülendő követelmény a „kertész pallérozottság” is. Bereczki (eredetileg: Badinszki) Máté a Nógrád megyei Romhány községben született, 1824-ben, vagyis éppen 125 évvel ezelőtt. Apja, az elszegényedett bocskoros palócnemes, kőfaragó mes­terséget űzött, és csak nagy üggyel­­bajjal tudta taníttatni jóeszű, idősebb fiát. Az egyetem befejezéséig magán­tanítói keresetéből egészítette ki azt a keveset, amit otthonról kapott. Azután Pesten jogászkodott, és 1848-ban ügy­védi vizsgát tett. A márciusi napokban a Pilvax-kávéházban baráti asztaltársa volt Jókainak, Petőfinek, Vasvárinak, Irinyinek. Mint honvéd a pákozdi csa­tától kezdve derekasan részt vett egysége valamennyi dicsőséges fegyvertényében. Bereczki Mailé (korabeli metszet man)

Next