Élet és Tudomány, 1961. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

VVI. ÉVF. 1. SZÁM 1961. JANUÁR 1. sírtudomány A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA A TARTALOMRÓL: Az amerikai spanyol gyarmatok függetlenségi háborúja I. — Az 1961 február 15-i napfogyatkozás — Emlékezés egy gyümölcsösre — A viselkedés törvénysze­rűsége — Miért szép. Életképek az őskorból — A madarak beszéde — A gépe­sített vérsejt számlálás — A tudomány világa AZ AMERIKAI SPANYOL GYARMATOK FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚJA • Az előzmények A most lezárult esztendőben Latin-Amerika-szerte nagy ünnepségek keretében emlékeztek meg arról, hogy százötven évvel ezelőtt kezdődött Spanyolország amerikai gyarmatainak forradalmi függetlenségi háborúja. Amikor 1810-ben Venezuela felkelt a spanyol uralom ellen, Spanyolország és Portugália uralkodott a Rio Grandétől délre levő hatalmas területen. Amikorra a háború 1826-ban, a spanyolok utolsó számottevő haderejének a perui Callao kikötő­jében elszenvedett vereséivel véget ért, Kuba és Puerto Rico kivételével valamennyi spanyol gyarmat függetlenné vált, s 1822-ben Brazília is kinyilvánította elszakadását Portugáliától. Közép- és Dél-Amerika országainak zöme tehát a függetlenség kivívásában kerek másfél évszázaddal megelőzte Ázsia és Afrika országait. Ez kétségkívül a XIX. század egyik legjelentősebb eseménye volt. Mégis, ha ma visszatekintünk a latin-amerikai országok független életének e másfél évszázadára, azt kell megállapítanunk, hogy helyzetük alig különbözött a gyarmatokéitól. Gazdasági és társadalmi fejlődésük megrekedt, s előbb Anglia, majd mindinkább az Egyesült Államok befolyása és uralma alá jutottak. Felszabadulásuk eme idegen uralom alól — „második függetlenségi harcuk”— csupán napjainkban bontakozik ki. De vajon a múlt század elején kivívott függetlenség birtokában miért nem fejlőd­tek erőteljesen, egészségesen s valóban önálló módon ? A sommás választ erre a kérdésre adjuk meg most rögtön. A függetlenségi hábo­rúnak nem csupán a gyarmattartó hatalomtól való elszakadás kikényszerítése volt a történelmi feladata, h­anem a polgári átalakulás megvalósítása is — hasonlóképp, ahogy a mi 1848-unkban is összefonódott a nemzeti függetlenség kivívásának és a feudalizmus felszámolásának kettős feladata. Ám Spanyolország és Portugália amerikai gyarmatain a háború kitörésekor a polgárság erői gyöngék voltak, s ezért a függetlenség kivívása nem járt együtt egy radikális társadalmi megújulással : megmaradtak a­­ionokat (zsellérfélék) foglalkoztató nagybirtokok, sőt, néhány államban a négerek rabszolgasága is hosszú évtizedekig fennmaradt, s szinte töretlenül megőrizte befolyását a katolikus egyház. Ez a válasz azonban újabb kérdésekhez vezet el bennünket. Miért nem alakult ki a XIX. század elejéig ezen a természeti kincsekben rendkívül gazdag világrészen az akkori kor haladó osztálya, a kereskedelmi és az ipari burzsoázia . Ha pedig a forradalom kitörésekor nem volt vezetésre érett polgárság, akkor milyen erők hatá­sára robbant ki a háború­­ .7

Next