Élet és Tudomány, 1961, július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1961-12-03 / 49. szám
fertőzötteket védenek a megbetegedés ellen), de kétségtelenül a leghatalmasabb szerünk a tuberkulózis gyógyításában: a friss betegeket majdnem 100 százalékban, s a többit is igen nagy százalékban meggyógyítja, vagy a műtéti beavatkozásra alkalmassá teszi. És van még egy igen nagy előnye: az egyetlen gátószer, amely a gümőkór baculusát tartósan károsítja! A másik nagy felfedezés a gyermekbénulás védőoltása. Ezt a kegyetlen, szörnyű betegséget, amely olyankor is, ha nem fojtotta meg áldozatát, egy életre nyomorékká tette, egyszerűen eltörölte a Sabin védőoltás. A két nagyjelentőségű gyógyszer között azonban mégis van különbség: az, ami a heveny fertőző betegségek és a gümőkór között megvan. A heveny fertőző betegségeket ugyanis a gátlószerek legtöbbször véglegesen meggyógyítják, a védőoltás pedig megakadályozza kifejlődésüket. Mindez a tuberkulózisban csak viszonylagos. Az izomicidet legalább egy évig, de inkább tizennyolc hónapig kell adni, s ha a folyamat már visszafejlődött, akkor is tovább kell figyelni a beteget. A következő tizenöt év remélhetőleg meghozza majd a gümőkór, a rosszindulatú daganatok és az összes vírusbetegségek tökéletes gyógyszerét egy védőoltását. .. ŰRHAJÓZÁS NAGY ISTVÁN GYÖRGY, a MTESZ Asztronautikai Szakosztályának vezetőségi tagja : Az Élet és Tudomány fennállásának rövid másfél évtizede alatt annyi nagy jelentőségű világesemény játszódott le, olyan tudományos és technikai eredmények láttak napvilágot, hogy bajosan lehet választani a sokból, amikor arra kell válaszolnom, melyik volt szerintem a legfontosabb. Nem akarok belekontárkodni a mások dolgába, ezért leszűkítem a kérdést, s csak arra próbálok felelni, hogy az űrhajózás területén mit tartok ebben az időszakban a legnagyobb jelentőségű eseménynek. A válasz igen egyszerűnek tűnik. Az első szputnyik felröpítése 1957. október 4-én valóban a tudomány és a technika történetének olyan jelentőségű eseménye volt, melyet csak a könyvnyomtatás és a gőzgép feltalálásával vagy az atomenergia felszabadításával mérhetünk össze. De ugyanúgy nevezhetjük fordulópontnak az idei év április 12-ét is, amikor maga az ember hagyta el első ízben űrhajójával a Földet, lerázva magáról a bilincseket, melyek időtlen idők óta ide láncolták. Mint látjuk, nem is olyan könnyű eldönteni, hogy e két, egymáshoz szorosan kapcsolódó esemény közül melyiket nevezzük a legfontosabbnak. Az alapvető probléma mindenesetre az volt, hogyan lehet egy ember alkotta tárgyat mesterséges égitestté tenni. Ezt oldották meg az első szputnyik elindításával. Ekkor már nyilvánvaló volt az is, hogy bár nagyszámú részletkérdés megoldása után, de belátható időn belül fel fog emelkedni az első, embert szállító űrhajó is. Ugyancsak a mesterséges égitestek elindítása vetette meg az olyan tudományos eredmények alapját — hogy csak a legfontosabbakat említsem —, mint a Van Allen-övezetek felfedezése, a Hold túlsó oldalának megismerése. Ha a dolgot nem a technikai oldaléról nézem, hanem abból a szemszögből, hogy valóra vélt az ember több évezredes álma, akkor a legutóbbi másfél évtized legnagyobb jelentőségű eseményének Gagarin útját kell tartanom, hiszen az űrhajózásnak mégis csak az a célja, hogy az ember elhagyhassa a Földet. Talán szőrszálhasogatásnak tűnik fel ez a válasz egy ilyen egyszerűnek látszó kérdésre. Egy évvel ezelőtt sokkal könnyebb lett volna rövid és egyértelmű választ adni. Bizonyosra veszem, hogy az Élet és Tudomány legközelebbi jubileumán — hála az űrkutatás előrelátható további hatalmas fejlődésének — a válaszadás még sokkal nehezebb lesz. 1562