Élet és Tudomány, 1961, július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1961-12-03 / 49. szám

fertőzötteket védenek a megbetegedés ellen), de kétségtelenül a leghatalmasabb szerünk a tuberkulózis gyógyításában: a friss betegeket majdnem 100 százalékban, s a többit is igen nagy százalékban meggyó­gyítja, vagy a műtéti beavatkozásra alkal­massá teszi. És van még egy igen nagy előnye: az egyetlen gátószer, amely a gümőkór baculusát tartósan károsítja! A másik nagy felfedezés a gyermek­bénulás védőoltása. Ezt a kegyetlen, szörnyű betegséget, amely olyankor is, ha nem fojtotta meg áldozatát, egy életre nyomorékká tette, egyszerűen eltörölte a Sabin védőoltás. A két nagyjelentőségű gyógyszer kö­zött azonban mégis van különbség: az, ami a heveny fertőző betegségek és a gümő­kór között megvan. A heveny fertőző beteg­ségeket ugyanis a gátlószerek legtöbbször véglegesen meggyógyítják, a védőoltás pedig megakadályozza kifejlődésüket. Mindez a tuberkulózisban csak viszony­lagos. Az izomicidet legalább egy évig, de inkább tizennyolc hónapig kell adni, s ha a folyamat már visszafejlődött, akkor is tovább kell figyelni a beteget. A következő tizenöt év remélhetőleg meghozza majd a gümőkór, a rossz­indulatú daganatok és az összes vírus­betegségek tökéletes gyógyszerét egy védő­oltását. .. ŰRHAJÓZÁS NAGY ISTVÁN GYÖRGY, a MTESZ Asztronautikai Szakosztályának vezetőségi tagja : Az Élet és Tudomány fennállásának rövid másfél évtizede alatt annyi nagy jelentőségű világesemény játszódott le, olyan tudományos és technikai eredmények láttak napvilágot, hogy bajosan lehet választani a sokból, amikor arra kell válaszol­nom, melyik volt szerintem a legfontosabb. Nem akarok belekontárkodni a mások dolgába, ezért leszűkítem a kérdést, s csak arra próbálok felelni, hogy az űrhajózás területén mit tartok ebben az időszakban a legnagyobb jelentőségű ese­ménynek. A válasz igen egyszerűnek tűnik. Az első szputnyik felröpítése 1957. október 4-én valóban a tudomány és a technika történetének olyan jelentőségű eseménye volt, melyet csak a könyvnyomtatás és a gőzgép feltalálásával vagy az atomenergia fel­szabadításával mérhetünk össze. De ugyanúgy nevezhetjük fordulópontnak az idei év április 12-ét is, amikor maga az ember hagyta el első ízben űrhajójával a Földet, lerázva magáról a bilincseket, melyek időtlen idők óta ide láncolták. Mint látjuk, nem is olyan könnyű eldönteni, hogy e két, egymáshoz szorosan kapcsolódó esemény közül melyiket nevezzük a legfontosabbnak. Az alapvető prob­léma mindenesetre az volt, hogyan lehet egy ember alkotta tárgyat mesterséges égitestté tenni. Ezt oldották meg az első szputnyik elindításával. Ekkor már nyilván­való volt az is, hogy bár nagyszámú részletkérdés megoldása után, de belátható időn belül fel fog emelkedni az első, embert szállító űrhajó is. Ugyancsak a mester­séges égitestek elindítása vetette meg az olyan tudományos eredmények alapját — hogy csak a legfontosabbakat említsem —, mint a Van Allen-övezetek felfedezése, a Hold túlsó oldalának megismerése. Ha a dolgot nem a technikai oldaléról nézem, hanem abból a szemszögből, hogy valóra vélt az ember több évezredes álma, akkor a legutóbbi másfél évtized legnagyobb jelentőségű eseményének Gagarin útját kell tartanom, hiszen az űrhajó­zásnak mégis csak az a célja, hogy az ember elhagyhassa a Földet. Talán szőrszálhasogatásnak tűnik fel ez a válasz egy ilyen egyszerűnek látszó kérdésre. Egy évvel ezelőtt sokkal könnyebb lett volna rövid és egyértelmű választ adni. Bizonyosra veszem, hogy az Élet és Tudomány legközelebbi jubileumán — hála az űrkutatás előrelátható további hatalmas fejlődésének — a válaszadás még sokkal nehezebb lesz. 1562

Next