Élet és Tudomány, 1962. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-02 / 35. szám
hozzátartozik hatodik adatként az az időpont, amikor pályájának egy meghatározott pontján, például a földközelponton átrepül. Ez a hat adat, vagy tudományos nevén pályaelem jellemzi tökéletesen egy test földkörüli mozgását. Ha tehát azt tűzzük ki célul, hogy egy űrhajót egy másik mesterséges hold közelébe juttassunk, hogy együtt keringjenek a Föld körül, pályájuknak ezt a hat adatát kell megközelítőleg azonosra választani. Tekintve, hogy ezek a „járművek” 450—500 kilométer másodpercenkénti sebességgel mozognak, már néhány pillanatnyi késés az indításban, vagy a kezdősebesség legcsekélyebb eltérése a számítottól arra vezet, hogy a kitűzött találkozás elmarad. Nézzük meg ezek után a tények tükrében, hogy mennyire sikerült a 3. és 4. posztok feltörésekor a kitűzött célt, a közös pályát megvalósítani. Rendelkezésünkre állnak a TASZSZ közleményei, és az amerikai Űrhajózási Hivatal által augusztus 14-ére közzétett pályaelemek, melyek együttesen valamennyi szükséges adatot tartalmazzák a két űrhajó mozgásáról. Ezen a napon a Földtől mért legkisebb távolságuk 168, illetve 173, legnagyobb távolságuk 212, illetve 219 km volt, az eltérés tehát alig 5—7 km. A pályasík helyzetét megszabó adatok közül az egyenlítővel való hajlásszögben mindössze 2 ívperc, az egyenlítőn való átrepülés helyzetét meghatározó szögben 2°10 volt a különbség. Az ötödik pályaelemből az is kiderül, hogy a 3. és 4. Vosztok az egyenlítőn észak felé átrepülve még egy teljes negyedkört (91°35', illetve 89°30'-es szöget) tett meg, amíg csaknem az északi sarkkörön elérte a pálya földközelpontját. Ami a pályán való kölcsönös helyzetüket illeti, elegendő közölni, hogy augusztus 14-én magyar idő szerint 2 óra 25 perc 47 másodperc, illetve 28 perc 35 másodperckor, vagyis 3 percnyi időkülönbséggel haladtak a legközelebb a Földhöz. Miért volt szükséges állandóan hangsúlyozni, hogy ezek a pályaelemek éppen augusztus 14-ére vonatkoznak? Ismeretes, hogy a mesterséges holdak pályája nem állandó, a pályaelemek folyamatosan, percről percre változnak elsősorban a csekély, de nem elhanyagolható légellenállás, másrészt a Föld alakjának „szabálytalanságai” miatt. Nemcsak az űrhajósok, hanem a Vosztok-pályák is „éltek” tehát három, illetve négy napot, s már 24 órával a fellövés után egyes pályaelemek számottevően eltértek a kezdeti értékektől. A légellenállás hatása általában abban mutatkozik meg, hogy a pályaellipszis lapultsága (excentricitása) csökken, éspedig oly módon, hogy a földtávolpont (A) közeledik, miközben a földközelpont (P) helyzete nem változik lényegesen (3. ábra). Miután a pálya megközelítette a köralakot, a fékeződés az egész pálya mentén rohamosan erősödik, és a mesterséges hold néhány fordulat után áttüzesedve meteorként égne el a légkörben. (Megjegyezzük, hogy a 3. és 4. Vosztok egyes nyilatkozatok szerint már olyan hővédő burkolattal volt ellátva, hogy fékezőberendezés nélkül, ilyen „meteorpályán” épségben tudott volna földet érni.) Miközben a pálya zsugorodik, természetesen csökken a keringési idő is. Az augusztus 14-re vonatkozó adatok szerint a Vosztokok keringési ideje 88 perc 6,6 másodperc, illetve 88 perc 15,1 másodperc volt, és 5,1, illetve 3,7 másodperccel csökkent naponta. Hogyan változott annak a síknak a helyzete, amelyben az űrhajók repültek ? A pályasíknak az egyenlítővel bezárt szöge állandó maradt, ez az egyetlen pályaelem, amelyik végérvényesnek mondható. Annál gyorsabban vándorol viszont Földünk lapultsága következtében az a két pont, ahol a pálya síkja az egyenlítőt metszi! Speciális, az egyenlítői öv fölött keringő holdaknál e pontok eltolódása a 8 fokot is elérheti. Az eltolódás viszont azt eredményezi, hogy az a képzeletbeli kör az égen, melyen a 2. ábra. A 3., 4. és 5. pályaelem