Élet és Tudomány, 1963. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-26 / 21. szám

A függőtető építése nagyon gazdasá­gos: az 50 méternél nagyobb fesztávol­­ságokat olcsóbban hidalhatjuk át vele, mint bármiféle egyéb szerkezettel. Minél nagyobb a tető, viszonylag annál kevésbé költséges. Ha jól szerkesztették, akkor 1 m2 költsége még 100 méteres fesz­­távolság esetén sem több 1000 forintnál! Kitűnően alkalmasak sportpályák, autóbuszgarázsok, pályaudvarok előadó­termek, vásárcsarnokok, raktárak, ipari csarnokok, kiállítási pavilonok stb. fedé­sére. Rendkívül sokféleképpen alakítha­tók, s ezért a korszerű építészetben új térkialakításra és formaképzésre is mó­dot nyújtanak. A csigarendszeren át­vezetett kötelek új módszere még fo­kozza e lehetőségeket. Ha csak futtában is, de említsük meg a függőtetőknél is újabb és ugyancsak húzott szerkezetű babontetőt. Néhány példánya — például az USA által a sarki területeken elhelyezett radar anten­nák védőburka — évek óta jól beválik. Itt a lefedendő tér fölé kupolaként borul egy légzáró anyagú hártya (gumí­rozott vászon vagy szálakkal erősített műanyag), s ezt a belső térben lég­­szivattyúval előállított túlnyomás tartja egyensúlyban. A tapasztalatok szerint 0,4 atmoszférányi túlnyomás még viharos időbe© is elegendő szilárdságot biztosít a ballontetőnek. A bejáratot légzsilippel képezik ki, és a légszivattyút — már csak a szellőzés érdekében is — állandóan üzemeltetik. Hasonló módon kettőzött falú szerkezetet is építhetnek, ahol a nagyobb nyomású levegő a két fal közét tölti ki (olyan, mint egy felfújt gumi­matrac). Ezek az új fedőszerkezetek „pálya­futásuknak” még csak első szakaszában vannak, de annyi bizonyos, hogy a jövő építészetének jelentős elemeivé válnak. Horváth Z. Kálmán oki. építészmérnök, tud. főmunkatárs Egykötetes rendszerű, párhuzamos elrendezésű függőtetű fedi az egyik amerikai repülőtér a­ épületét KÉRDEZZ — FELELEK Több olvasónk kérdezi: Előfordulhat-e, hogy valakit tetszhalottként temetnek el? Kérdezz—Felelek rovatunk válaszol: Az­ élet megszűnésének fokozatai van­nak. Megkülönböztetünk úgynevezett klinikai és biológiai halált. Az előbbinek azt az állapotot nevezzük, amikor a lélegzés és a szívműködés megszűnt, de a szervezet még újraéleszthető, mert az életfontosságú szervek még rendelkez­nek némi oxigénnel és nem szenvedtek jóvá nem tehető károsodást. A klinikai halált — ez mintegy 8—10 percig tarthat — követi a biológiai halál, vagyis az az állapot, amikor már a legfontosabb szervek és szövetek — elsősorban az idegrendszer — jóvátehetetlen károsodást szenvedtek. A tetszhalálra nem alkalmazható a halálnak ez a meghatározása. A tetsz­halál ugyanis olyan állapot, amelyben a lélegzés és a szívműködés szinte észre­vehetetlen ugyan, de a szervezet még nem halt meg. Emberrel ez csak nagyon ritkán történik meg. Leginkább áram­ütés okozta balesetek kapcsán fordul elő. A tartós, órákig végzett mesterséges légzés eredményeként sokszor megindul a lélegzés és a szívműködés. Ezért kell az áramütésén balesetesen az élesztési kísérleteket nagyon sokáig végezni. A biológiai halálnak félreismerhetetlen jelei vannak. (Testszövetek bomlása, hullafolt stb.) Indokolatlan tehát az az aggodalom, hogy valakit tetszhalott­ként élve temethetnek el. 654

Next