Élet és Tudomány, 1964. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-29 / 22. szám
Másodlagos, felsőbbrendű, pszichikai, társadalmi szükségletek: a valahová, valakihez, valakikhez tartozás, a szeretés és szerettetés óhaja, vágyódás az emberi kapcsolatokra, a társadalmi elismerésre, a sikerre, az önbecsülésre. Az emberi szükségletek sorrendjére érvényes az az általános törvényszerűség, amely szerint legelőször az elsődleges, alsóbbrendű, biológiai szükségletek törnek kielégülésre, és csak ezt követően kerül sor a felsőbb rendűekre. Több szakember azt vallja, hogy a legfőbb emberi szükséglet az érvényesülés, az én „aktualizálása”, a ,,személyiségpotenciál”-nak a megvalósítása, vagyis az egyén valamennyi értékes lehetőségének kibontakoztatása. Ez teljesen egyezik a szocialista etika legfőbb követelményével, a humanitás elvével, amelynek értelmében minden embernek elidegeníthetetlen joga, hogy társadalmilag hasznos képességeit sokoldalúan és harmonikusan kifejleszthesse. Az eddig elmondottakból is kitűnik, milyen nagy mértékben szüksége van a vezetőnek arra, hogy ismerje munkatársait és ennek megfelelően tudjon bánni velük. A legtöbben jó emberismerőnek vélik magukat. Pedig a megbízható emberismeret nagyon nehéz tudomány. Sok emberismereti módszert dolgoztak már ki. Ezek nagymértékben különböznek egymástól aszerint, hogy milyen tulajdonságokat tekintenek fő fontosságúnak a személyiség értékelésekor. Lapunkban külön cikksorozat foglalkozott az emberismeret tudományos módszereivel. Egy-egy kis közösségen belül elsőrendű követelmény, hogy a vezető ne feledje: másképpen kell kezelnie a szangvinikus, a kolerikus, a flegmatikus vagy a melankolikus embert. De még ennél is fontosabb annak ismerete, hogy egy-egy munkatársunk az extrovertált vagy az introvertált típushoz tartozik-e. A megkülönböztetés C. G. Jung svájci pszichológustól származik. Az extrovertált — vagyis a külvilág felé forduló — ember kerüli az egyedüllétet, szívesen dolgozik csoportban, keresi a társaságot, könnyen ismerkedik, jól alkalmazkodik a társadalmi követelményekhez, realista, közvetlen, kedves, leleményes, jó humorérzéke van stb. "Az introvertált — vagyis a befelé, önmagába forduló — ember visszahúzódó természetű, egyedüllétre vágyik, szorongó, egymagában szeret dolgozni, elsősorban saját lelkivilága foglalkoztatja, elfordul a külső realitásoktól stb. E kétfajta embertípus tagjai merőben másképp reagálnak a csoportvezetők utasításaira, követelményeire, dicséreteire, megrovásaira. Ezért mondják azt a pszichológusok, hogy minden emberrel más- és másképpen kell bánni ahhoz, hogy a tőle telhető legértékesebb teljesítményre sarkallhassuk. Míg például ugyanaz a kritikai megjegyzés teljesen hatástalanul pereg le egy extrovertált, szangvinikus, erős idegrendszerű emberről, addig napokig tartó lelki gyötrődést okozhat az introvertált, melankolikus, gyenge idegrendszerű személyben. Egy másik jelentős, alapvető különbség az emberek között az, hogy irányítani, rendelkezni vagy engedelmeskedni, alárendelődni szeretnek-e inkább. A kétféle embertípust teljesen másképp lehet és kell felhasználni a közösségi munkában. Kellőképpen megbosszulja magát, ha a vezetést, a másokért való felelősségvállalást olyan emberre kényszerítjük rá, aki szívesebben veszi, ha irányítják, alkata szerint inkább a félrevonulást kedveli, jóindulatú, passzív. Az elmondottakból persze nem következik az, hogy minden csoportvezető úgynevezett lelki gyógymódokat alkalmazó pszichológusként vagy idegorvosként foglalkozzék beosztottjaival. Annyit viszont joggal megkövetelhetünk a vezetőtől, hogy igyekezzék megismerni legközelebbi munkatársainak személyiségét, szükségleteit, problémáit, s ezzel segítse a bizalmon alapuló kapcsolat kialakulását. A szociálpszichológusok kis csoportok belső erőviszonyait tanulmányozva megállapították, hogy milyen nagy jelentősége van a hiteles közlésnek, a tájékoztatásnak, a kikérdezésnek és a meghallgatásnak. Egyik elgondolkoztató megállapításuk az, hogy ha sikerül megszüntetni a csoport keretében a közösség légkörét zavaró tényezőket, a kellemetlen hangulatállapotokat, a feszültségeket, ezzel a termelés számára máris megteremtődnek a kedvező pszichikai feltételek. Egy falusi mezőgazdasági termelőszövekezeti brigád vezetője úgy „szólította" munkába csoportja tagjait, hogy házuk előtt elhaladtában megrugdosta kapujukat. EMBERISMERET BÁNÁSMÓD 101H