Élet és Tudomány, 1964. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-14 / 7. szám
Amióta ismét hozzáfogtak fővárosunk új föld alatti vasútvonalának építéséhez, sokan újra felvetik a régi kérdéseket. Vajon leküzdhetők-e a laza homok és a vizek okozta nehézségek? Vajon nem jár-e veszéllyel a Duna alatt végzett munka? Vajon tartósan biztonságos lesz-e az alagút? — Még olyan emberek is akadnak, akik szentül hiszik, hogy Budapesten egyáltalán nem lehet metrót építeni. Jogosak-e ezek az aggályok? Annyi bizonyos, hogy a föld alatti vasút építésére fővárosunk talajának egy része valóban nem olyan alkalmas, mint sok más világvárosé. Budapesten nagyon is változatos rétegekben kell építkezni, és csupán egy viszonylag rövid alagútszakasz halad sziklában, mégpedig az eléggé szilárd budai márgában. Csakhogy igazi veszélyt és akadályt csupán váratlan körülmények okozhatnak! A földalatti építését azonban alapos felderítő munka előzte meg. A nyomvonal mentén 100— 200 méterenként átlagosan 50 méteres kutatófúrásokat mélyítettek, s a belőlük származó talajmintákat több szempontból is tüzetesen megvizsgálták, így eléggé áttekinthető képet kaptak a mélyben rejlő rétegekről. Minthogy az alagút építésének és fenntartásának valamennyi problémája a talajjal, illetőleg a benne található vizekkel kapcsolatos, összetételüknek és tulajdonságaiknak ismerete a látszólag metró okoz-e gondot a talaj és a víz ? A metró vonalának térképe. A sötéttel jelzett részekben a terhet hordó szerkezet már elkészült; a szaggatott vonal az eltkori Duna-ág útját mutatja 304