Élet és Tudomány, 1964. július-december (19. évfolyam, 27-51. szám)
1964-10-16 / 42. szám
és a tartási feltételeket biztosítani is tudják. A fehér hússertésnek egy másik típusa a korábban zsírosodó igénytelenebb, úgynevezett sonkatípus. Ezt szakembereink „a mi körülményeinkhez jobban alkalmazkodó fehér hússertés”-nek nevezik, mert egyszerűbb tartási körülmények közt fehérjeszükséglete növényi eredetű takarmányokkal is kielégíthető. A hússertésfajták közül főleg a tőkesertés, a cormell fajta nagyobb jelentőségű. Különösen azokon a vidékeken, ahol e fajta tenyésztésének hagyományai vannak, és ahol népi tenyésztésben is tartják. A szövetkezetek is hamarabb biztosíthatják tenyésztésének feltételeit, mert a hússertések közül ez a legalkalmasabb a hagyományos tartási és hizlalási módszerekre. Szaporasága és gyors fejlődése, valamint kései zsírosodása és kisebb takarmány- és tartási igénye révén minden olyan szövetkezeti gazdaságnak ajánlható, ahol az igényesebb hússertés tartásának feltételei egyelőre még nincsenek meg. Fölöttébb alkalmas célszerű keresztezésre is, így mangalicával keresztezve bizonyos mértékig alapja lehet a töltelékáruinknak is. Sok törekvő szövetkezeti gazdaságban akarnak hússertésfajtákat tenyészteni, de amíg az igényesebb és gazdaságosabb fehér hússertés tenyésztésének feltételeit nem teremtették meg, helyesebb a meglevő állományt tartani, lehetőleg csupán egyetlen fajtából. Néhány gazdaságban foglalkoznak — bár nem eléggé — az öves sertés tenyésztésével és keresztezésével is. Ennek a fajtának a tenyésztésére sokkal több figyelem fordítandó, mint eddig, mert különösképp szaporékony és malacnevelő képessége kifogástalan. Ellenben egyáltalán nem érdemes Magyarországon berkshire-t tenyészteni, mert korán zsírosodik, és kisebb értékű a mangalicánál. A hús és a töltelékárú iránt növekvő szükséglet kielégítésének első, bár nem egyedüli feltétele a meglevő fajták céltudatos keresztezése. Ahhoz viszont, hogy a keresztezések előnyeit országos viszonylatban gazdaságosan hasznosítsuk, elsőrendű apaállatokat kell biztosítani a gazdaságok számára. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis bizonyos gazdasági szempontból fontos tulajdonságok örökítésében elsősorban az apai vérvonal az irányadó ! Ha az igénytelenebb, vagyis külterjesebb fajtájú kocákat értékes kanokkal keresztezik, értékes utódokat kapunk. Ezek felnevelése, hizlalása során már igazán korszerű eredményekre juthatunk. De a legértékesebb fajtával is keveset érünk el, ha sertéstenyésztő gazdaságaink nem készülnek fel megfelelő takarmányozására és tartására, így amilyen mértékben gazdaságosnak bizonyul a tenyésztésük, oly mértékben elégíthető ki a közszükséglet is. Dr. Bajor Ferenc FM-osztályvezető és Dr. Pillér László tervhivatal főelőadó Szaporékony fajta az öves sertés KÉRDEZZ-FELELEK Jeney Pál albertirsai olvasónk kérdezi: Honnan származik a parafa? Kérdezz—Felelek rovatunk válaszol: A parafa a bükkfélék (Fagaceae) családjiba tartozó paratölgy (Quercus suber) 3—4 éves ágain és törzsén fejlődő vastag, lefejthető kéreg. A paratölgy vadon a Pireneusi- és az Appeninifélszigeten, illetve a Földközi-tenger nyugati partvidékén él; ugyanitt termesztik is. A parafa üres sejtjeit levegő tölti ki, ezért rendkívül kis fajsúlyú (kb. 0,20), kitűnő hang- és hőszigetelő. Főként dugónak dolgozzák fel, parafatéglát készítenek belőle, csövek burkolására használják stb. A forgácsot gyorsecetgyártásra a bükkfaforgácshoz hasonlóan hasznosítják, a porát papirosnak dolgozzák fel, és csomagolásra szolgál. Parafából készülnek továbbá cipőtalpak, cipő- és kalapbetétek, mentőövek stb. A műanyagok mind kisebb térre szorítják a parafa használatát. 1998