Élet és Tudomány, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-12 / 19. szám
írószerkezete egy papírhengerre rögzíti. A papírhengerre írt görbékből lehet a következtetéseket levonni (1. ábra). E módszer alapja a jól kidolgozott kérdezéstechnika, a — leleplező és közömbös — kérdések megválogatása. A kérdezett gyanúsított személy kényelmes székben ül (2. ábra), és először közömbös kérdések közben figyelik a vérnyomását, a lélegzését, a galvanikus bőrreflexet, majd az izomtónus változásait. Ezután — egy képzelt szituációban — a kérdések így következnek egymás után: (Garrison ügyész a Kennedy-merénylet ügyében kérdezi New Orleansban) 1. Tudja-e, hol van most? 2. Mindig így hívták magát? 3. Tudja-e, ki lőtte le Kennedyt? 4. Dohányzik? 5. Ismerte Oswaldot? 6. Lőtt maga célba valaha? 7. Ilyen időben is kalapban, kabátban jár? 8. Magától kapott fegyvert Oswald? Mint láthatjuk, a 4. és a 7. kérdés teljesen közömbös, a 2. és a 6. gondolkodást követelhet, a 3., az 5. és a 8. már lényegbevágó kérdés. Ha ezek bármelyikében a gyanúsítottnak része van, igyekszik kitérő választ adni, ami bizonyos lelki feszültséget, gondolkodás-összpontosítást követel meg tőle. Ennek nyomában emelkedik a vérnyomása, gyorsul a lélegzése és a pulzusa, és ezt a készülék emelkedő görbéi híven regisztrálják (3. ábra), így „leplezi le" a gép a hazugságot. A gép gyengéi ugyanazok, mint az „igazságszéruméi”. A konokul tagadó tettes ezt is kijátssza, például izgalmat színlel a közömbös kérdéskor. Viszont az ártatlan személyt maga a rendőri kihallgatás ténye is izgalomba hozhatja. E sok hátrány miatt a poligráf sem terjedt el az egész világon, a szocialista államok kriminalisztikája pedig általában elutasító álláspontra helyezkedik a tényállás tisztázásának efféle „diagnosztikai eszközeivel” szemben. Dr. Budvári Róbert egyetemi tanár :80 nyelv és élet ROVAMSZETŐ: DR. GRÉTSY LÁSZLÓ Nagy vagy kis kezdőbetűs-e a dr., ifj.? Hozzánk intézett kérdésekből, de a magunk tapasztalatából is észrevehettük, mekkora az ingadozás erre nézve még egyébként mintaszerű nyomtatványokban is. Helyesírási szabályzatunknak 421. pontjában együtt látjuk a gyakrabban előforduló állandó rövidítéseket, köztük ezeket: Dr. vagy dr., Id. vagy id., Ifj. vagy ifj., özv. vagy özv. Úgy látszik, sokan félreértik ezt a vagylagosságot, azt gondolják, bármilyen helyzetben lehet használni akár a nagy, akár a kis kezdőbetűs alakot. Ezért aztán mindenféle helyzetben vagy csak a nagy, vagy csak a kis kezdőbetűs formát alkalmazzák, olykor összevissza. Hiba ez. Az a körülmény szabja meg a nagy vagy kis kezdőbetűs forma választását, hogy a mondat elején vagy a mondat belsejében használjuk-e azt a rövidítést. Ha szövegünk ilyen rövidített szavas névvel kezdődik, akkor természetesen nagy a kezdőbetűje a rövidítésnek: »özv. Nagy Istvánná szólt még hozzá a kérdéshez-;, de: »A kérdéshez még özv. Nagy Istvánná szólt hozzá.« Ugyanez érvényes a többi említett rövidítésre. Feliratot, névtáblát, névjegyet se kezdjünk kisbetűs rövidítéssel! (Bár egyelőre világszerte divat, hogy a grafikusok feliratokat, sőt személyneveket is kisbetűvel kezdenek.) A dr. rövidítést akár a név elé, akár mögéje tehetjük, egyformán helyes. A név utáni dr. természetesen kis kezdőbetűs (kivéve persze, ha a szedés csupa nagybetűs, verzális). Nagyon furcsa, szabálytalan, ha a cikknek befejezett végső mondata után a név előtti rövidítést kisbetűvel kezdik. Kérem, tessék hát a dr.-t is nagy kezdőbetűvel szedni a cikkek aláírásában, itt is! Dr. Ferenczy Géza