Élet és Tudomány, 1967, július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-07 / 27. szám

VÉG GYULA VÁRA Július 1-én immár negyedszer jelezte ágyúdörgés és fanfárok hangja a várjá­tékok kezdetét Gyulán. Az idén Katona Bánk bánját és Calderon a Huncut kísér­tet című vígjátékát mutatják be a sza­badtéri színpadon, amelyet a magas fa­lakkal övezett szűk várudvaron állítottak fel, ahol az egykori végvári élet zajlott. Történelmi idők hangulatát kelti életre a régi vár, amelynek tornya már messzi­ről látható a sík Békés megyei tájon. Még ma is, amikor a rendezett Fehér- Körös békésen folydogál a várral szom­szédos, sok medencés fürdőteleppé ala­kított kastélypark mellett, érzékelhető, hogy milyen alkalmas volt a szigetszerű emelkedés erődítmény építésére. TÖRÖKTŐL KÖRÜLVÉVE A vár legősibb része, a lakótorony va­lószínűleg a tatárjárás után épült. Ezt bő­vítette várrá a XIV. század második év­tizedében Károly Róbert király, abban az időben, amikor még Temesvárról irányí­totta a harcot az ország nagy részét ha­talmukban tartó »kiskirályok«, a feudá­lis nagyurak ellen. A várat később több ízben is bővítették, erősítették. Mátyás király 1482-ben fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta, ebben az időben épülhetett a várépület sarkánál ma is látható ron­della*. De az erőd voltaképpen csak Bu­da török kézre kerülése (1541) után tett szert nagyobb hadászati jelentőségre. Őrsége 1551 őszétől került közvetlen érintkezésbe a törökökkel, amikor azok nagy sereggel jelentek meg Erdély »ol­talmazására« a Maros vonalánál, mint­egy 55 kilométerre Gyulától, és elfoglal­ták a többi közt Lippát és Csályát. Ek­kor Gyula, továbbá Tamáshida és Erdő­hegy hadnagyai egy éjjel közösen meg­lepték a csályai vár török őrségét, s a si­keres csel után — miként azt Tinódi Er­délyi históriájában megörökítette — »sok nyereséggel ők urukhoz menének«. Később a gyulai őrség a temesváriakkal Lippáért fogott össze, a következő év februárjában pedig a török kézre került szegedi vár visszaszerzésére született újabb egyezség Gyulán. Ebben az évben — 1552-ben — került a török támadás első vonalába Gyula vá­ra és városa, miután török kézre került Temesvár, Sólymos, Lugos, a fontos ti­szai átkelőhely, Szolnok, a dunántúli Veszprém, továbbá a Szondi Györgytől védett Drégely vára is. Gyula szerepéről egy népies hősi ének így emlékezett meg ebben az időben: »Ekkor Gyula vára volt Vég-Gyula vára, Mert ott végeztetett az ország határa«. A nagy török előnyomulás felriasztotta a bécsi udvart is, amely 1556-ban hozzá­látott a magyarországi várrendszer terv­szerű gondozásához. Ugyanakkor a ma­gyar országgyűlés is törvényt hozott a küzdelem első vonalába került várak in­tézményes műszaki fejlesztésére, védel­mük fokozására, s körletesítette egy-egy vár körül azokat a megyéket, amelyekre a vár fenntartásának gondjai hárultak.

Next