Élet és Tudomány, 1968. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-05 / 27. szám

SZÁMUNK TARTALMA: 1251 A SZICÍLIAI PARTRASZÁLLÁS Dr. Szalai György 1256 A KÖZÖSSÉG SZERKEZETE ÉS LÉGKÖRE Mérei Ferenc 1261 MAKARÓNI­A BÉKÉSCSABÁN Ambrózy Denise 1265 LEV DAVIDOVICS LANDAU Dr. Abonyi Iván 1268 NYELV ÉS ÉLET­­TARTAMA? TARTALMA? Tóth Imre 1269 AMIRŐL BESZÉLNEK: GYERMEK AZ OROSZLÁNKETRECBEN Orbányi Iván 12816 A VADÁLLATOK IDOMÍTÁSA Dr. Szederjei Ákos 1216 KAPCSOLATBAN ÁLLHAT-E A SZÍVÁTÜLTETÉS ÉS A MÁJBETEGSÉG? Dr. Veres Pál 1280 HÁZUNK , KERTÜNK: MILYEN HÁZIKERTET ALAKÍTSUNK KI? Incze Ferenc 1283 VILLÁMVESZÉLY A KEMPINGEKBEN Dr. Horváth Tibor 1284 IRAK TÁJAIN — A KŐOLAJ NYOMÁBAN I. Dr. Szurovy Géza 1289 A TUDOMÁNY VILÁGA 1294 VÁLASZOLJON AZ OLVASÓ! Öveges József 1296 KISLEXIKON —REJTVÉNY KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Az öregedés és a sejt • A nagyhegyesi krátertó • A helges Buddha • Várható-e ritka vendégünk, a sarki fény? 9 Füles­bagoly 9 Városépítés-szociológia 9 Akácháború Magyarországon 9 Irak tá­jain — a kőolaj nyomában II. 9 A tudo­mány világa 9 Rejtvény 12.50 kedves «ÉLET ÉS TŰZ )(M\\Y ̇»! Egy — szerintem figyelemre méltó — történeti ténnyel szeretném kiegé­szíteni Várady Györgynek az Élet és Tudomány idei 22. számában megje­lent számomra nagyon érdekes cikkét A PARTIZANHARCOKRÓL. Az 1848—49. évi szabadságharc ide­jén Kossuth sokoldalúan foglalkozott a gerillahadviseléssel (használva is a „guerilla harc” kifejezést), s erőfeszí­tést tett egy ilyen mozgalom létreho­zására. Íme egy (1848. december 18-i) meghatározása, mely ma sem veszí­tette el időszerűségét: „.A szabadság­harcának Népharc­nak kell lennie. Ekkor a Nép győz­hetetlen. A népfelkelés már többször alkalmaztatott. Néha nem felelt meg a siker a várakozásnak, a minek oka az, hogy a felkelt nép csata rendben állíttatott az ágyúk s ellenséges kato­naság elibe, — mi nem lehet a nép­felkelés rendeltetése. Ha a nép felkel, s nem csata rend­ben áll az ellenség homloka elé, ha­nem azt ezernyi ezereinek­ számával mint a hangya körül keringeti, ki gyalog, ki lóháton, ki szekeres cso­portban, — használja az éjt, midőn az ágyú hiában dörög, használja azt, hogy a nép minden utat, ösvényt, hi­dat, bokrot ismer — eltakarít az el­lenség elöl minden élelmet — nyaká­ra gyújt, amit nyakára gyújtani lehet — elvágja társzekereit —nem hagyja soha pihenni — felriasztja az álom karjaiból, reá csap oldalt, reá csap hátulról, s ha csata rendbe sorozza magát ellene, akkor vissza­vonul, s egy pár óra múlva újra kezdi — ha a nép ekként kel fel — a nép győz­hetetlen.” Haraszti Péter gimnáziumi tanuló .

Next