Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
kormányai, valahányszor beleillett terveikbe a magyar emigráció felhasználása, szívesen adtak megbízásokat Klapkának, akinek katonai és diplomáciai tehetségét elismerték. Küldetését olykor üzleti útnak álcázta. A tervek előkészítésében nagyobb szerepet kapott, mint maga Kossuth, akit ez sértett is. De őt, a volt magyar kormányzót hasonló feladatokkal nehezen bízhatták meg, az általa javasolt személyeknél pedig Klapkát alkalmasabbnak ítélték. Egyébként a külföldi kormányok nagy tisztelettel viseltettek Kossuth iránt, és általában őt tekintették az emigráció politikai vezérének. Kossuth Klapkát is bőven ellátta utasításokkal, különösen 1862 nyaráig, ameddig a Magyar Nemzeti Igazgatóság fennállt. A hagyatékban talált negyven darab, javarészt kiadatlan Kossuth-levél kiegészíti a kettőjük kapcsolatáról ismert adatokat. Klapka az emigráció vezetését nem egyetlen személynek, hanem egy bizottságnak a kezében szerette volna látni, Kossuth ellenben háború esetére magának követelte a fővezérséget is. Ebben kevesen értettek egyet vele. De a jövő őt igazolta, amikor a külföld, elsősorban Franciaország kézzelfogható biztosítékai nélkül az 1860-as években nem engedte forradalomba sodorni a nemzetet. Az emigráció nagy akciói idején azonban Kossuth és Klapka mindig egymás mellett küzdöttek. Személyes megbeszéléseiket általában megegyezés követte, a két vonzó egyéniség egymásra is hatott. Az 1859. évi — mindkettőjüket sújtó — nagy csalódás, a villafrancai fegyverszünet után még közös üzleti vállalkozásba is fogtak: együtt próbáltak engedélyt szerezni a francia kormánytól egy Toulouse és Algír közötti távíróvezetéknek a megépítésére. 1880-ban pedig, amikor Kossuth belekezdett „Irataim az emigrációból” című nagy műve írásába, Klapka több mint egy évre kölcsönadta neki a saját írásait. Külügyminisztériumunk a párizsi ajándékot ez év áprilisában adta át az Országos Levéltárnak. Ott azonnal megkezdődött az iratok tanulmányozása és rendezése, annak érdekében, hogy a kutatók minél előbb munkához láthassanak. A hagyaték két főrészre oszlik. Az elsőben vannak Klapka személyi iratai, a szabadságharc idejéből származó akták, emlékiratainak fogalmazványai, a román és szerb fejedelemségekben folyt szervezkedéssel, az 1863. évi lengyel felkeléssel, az 1866. évi osztrák—porosz háborúval, Klapka törökországi katonai tanácsadói szerepével kapcsolatos iratok, a halála után megjelent nekrológok és néhány fénykép. A második rész a levelezés. A levélírók között az alábbi, általánosan ismert nevek szerepelnek: Andrássy Gyula miniszterelnök, Balatcsano (Cuza fejedelem megbízottja), a Bethlen család tagjai, Bismarck porosz kancellár, Garibaldi, Guyon Richárd (török nevén Kursid pasa), Ihász Dániel újságíró és politikus, a Károlyi család tagjai, a fentebb már említett Kiss Miklós, Napóleon Jérome herceg, Perczel Mór tábornok, Pulszky Ferenc (1861-ig Kossuth bizalmas híve), Teleki László, Türr István altábornagy és még sokan mások: külföldi miniszterek, a lengyel emigráció vezetői, magas rangú katonáit, bankárok és üzletemberek. Bár az 1850-es és 1860-as évek hazai forrásanyaga meglehetősen gazdag, a Klapka-iratok hazatérése mégis rendkívüli nyereség, éppen Klapka György személyének és szabadságharcos, emigrációs szerepének jelentősége folytán. Dr. Iványi Emma A 40. számban (október 3-án) ismét indul ipdotatási s díjal az ÉLET ÉS TUDOMÁNY feladatmegoldó versenye! Értékes dijak! 1734