Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

a­n láthatatlan" halaik miatt skorpióhalnak is nevezik őket; ezek ugyanis méregmirigyekkel állnak kapcso­latban, és szúrásuk rendkívül fájdalmas lehet, sőt a tűzhal mérge állítólag a kob­ra mérgével azonos erősségű és hatású. Hasonló a helyzet az írásos sügérekkel (Serranellus soriba). Ezek a világosbarna és fehér harántcsíkozású, hastájékukon nagy világoskék foltot viselő állatok (ne­vüket a fejük két oldalán levő, a gyer­mekek ákombákomjához hasonló, kékes­zölden irizáló rajzolatról kapták) ugyan­csak a sekélyebb vizeket, a dúsan benőtt sziklás aljazatot kedvelik. Magányosan él­nek algák és rések közé bebújva vagy a sziklák tövében, és kiválasztott helyéhez mindegyikük ragaszkodik. Kiderült hát a néptelen medencék titka. Amikor az Adriai-tengerből hozott szikla­halak és írásos sügérek — átszoktatás után — végleges helyükre, a kiállítási medencébe kerültek, a kezdeti nagy sür­gés-forgás után lassanként „eltűntek”: mindegyik megtalálta a maga „lakóhe­lyét” a sziklák tövében és üregeiben. És azt most már jóformán csak az etetéskor hagyják el. Olyankor megelevenednek a „sziklák”. De a sziklahalak még a nyers Üresnek tűnik ez a medence. De nézzük meg jól a bekeretezett részeket. Egy-egy sziklahal lapul mindenütt Még közelről is nehéz felis­merni a kövek és a kagylók 1730

Next