Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
PÁRBAJ-KORBÁCS A párizsi Musée de l’Homme egyik kutatója több évet töltött a Tibeszti-masszívumban (Közép-Afrika), a magát teddának nevező, tuareg nép körében. A kutató a teddák életét, népszokásait tanulmányozta és a múzeum számára fegyvereket, hajítókéseket, különféle használati eszközöket gyűjtött, amelyeket a tuaregek mindennapi életükben, ünnepeiken, táncaik során és rituális szertartásaikon használnak. Van közöttük kétféle ostor is. Az egyik, az európai értelemben vett fanyelű és bőrszíjas ostor, tedd a nyelven ónjait, amelyet az állatok ösztökélésére használnak. Ennél sokkal érdekesebb rendeltetésű a másik, a karra nevű korbács. A karra megfelelő kikészítés útján, vízilónából készül. Az alapanyagot az afrikai kontinens déli részéből importálják a Tibeszti-masszívum környékére. A karrát évtizedekkel ezelőtt a gyarmati hadseregben a francia-tuareg lovasság is használta ostor helyett. A hangja pattintáskor nem annyira pattogó, mint inkább éles, fütyülő. A tevék ösztökélésére is alkalmas, de sohasem ütnek vele az állatra, hanem csak a füle mellett pattintgatják. Főleg azonban ünnepi táncaikhoz és párbajozásra használják a karrát. Ha két férfi ugyanannak az asszonynak udvarol, még manapság is karra-párbajjal döntik el, kié legyen. A két párbajozó egymással szemben úgy helyezkedik el, hogy a korbács hatótávolságán belül kerüljenek, tehát ütni és védekezni is tudjanak. A szabályok szerint elmozdulni, ellépni nem szabad. A védekezés karral, saját ostorral vagy testelhajlással történhet. A korbácspárbaj során jól irányzott ütéseket igyekeznek egymásra mérni. Valamikor a párbaj addig tartott, amíg az egyik fél sebesülten a földre esett. Ma már rendszerint korábban szétválasztják a párbajozókat. A karját ünnepi táncokhoz hangulatkeltésre is használják, amikor nagyokat pattintgatva a zenét „festik alá” a korbácsütésekkel. (Objets et Mondes) ÓRIÁSI NAPFOLTCSOPORT Ismét a fokozott naptevékenység időszakában vagyunk: 1968—69 napfoltmaximum-év. Természetes tehát, hogy időről időre napfoltóriások jelennek meg a Napon. Képünk az 1969. március 18-i gyűrűs-részleges fogyatkozás alkalmával készült Nyugat-Ausztráliából. (Onnan nézve a fogyatkozás részleges volt; az Indiaióceánról, Indonéziából és a Csendesóceán északi részéről figyelve gyűrűsnek mutatkozott.) A felvétel különleges teleszkóppal készült, a hidrogén alfa-vonalának fényében. A napkorong felső részén, baloldalt, bonyolult szerkezetű napfoltcsoport látszik. Az ezzel kapcsolatban fellépett napflér március 23-án szokatlanul erős sarki fényjelenséget keltett. (Sky and Telescope) ÚJ VILÁGŰRANTENNA Angliában 27 méter átmérőjű világűrantennát állítottak üzembe. Ezzel a rádióteleszkóppal egyidejűleg 400 telefonbeszélgetés vagy több tv-program közvetíthető az INTELSAT-II mesterséges híradóhold útján. (Technikus) 1771