Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

a mintegy az óriás viaszrózsa „részévé” áljanak. Több kísérlet jól magyarázható c salá­­di védőanyag szerepével. Többek között­­ egyik alkalommal a bohóchalak bőrére pró húsdarabokat erősítettek. A fogókn­­ak ilyenkor csak a húsdarabokat ragad­­ák meg újra és újra, míg végül ezeket is lengedték. Ez azt jelentheti, hogy bizo­­yos idő után a húsdarabokra is rátapadt védőanyag. Egy másik kísérlet is igazolni látszik et a föltevést: pálcikákkal ingerelték az m­ás viaszrózsát. A fogókarok egy ideig megragadták a pálcikákat, később azon­­ban elengedték őket. Ha az „alkalmazko­­­ott” pálcikákat letörölték, a fogókarok is­m­ét rájuk tapadtak. A védőanyagot kémiailag még nem si­­került azonosítani. (Zeitschrift für Tier- Psychologie) JJ HÁZIÁLLAT: A PÉZSMATULOK A jégkorszak után a pézsmatulok Euró­­pában, majd Ázsiában és kihalt, és csak Észak-Amerika legészakibb vidékein és Irönlandon maradt meg. A ma Norvégiá­ján (a Dovrefjeld hegységben), a Spitz­­bergákon és Alaszka nyugati partja előtt évő Nunivak szigeten élő pézsmatulkok Irönlandból származó állatok utódai. A kanadai szárazföldön mintegy 1500, és t­őle északra levő szigeteken mintegy 8000 /ad pézsmatulok él még. Ez az állat még a 60 fokos hideget is el­­viseli. Hatalmas, a földig lelógó durva só­ét felszőrből álló bunda védi a hideg él­én. E bunda alatt azonban meleg, puha, illó gyapjúréteget visel, amelyet az esz­­dmók givitnek neveznek. Ez a szakem­berek szerint a világ legjobb gyapja. Egy illat évenként közel 3 kg ilyen gyapjút id, amely tavasszal a felszőr alól köny­­­yűszerrel kihúzható. A pézsmatulok en­­nélfogva egyenesen kínálkozik gyapjúter­­melő háziállatnak. A pézsmatulok háziasításának terve ifj. John J. Teal, amerikai professzortól szár­­mazik. Teal professzor első ízben 1954-től 1964-ig kísérletezett egy farmon pézsma­­tulkok szelídítésével, majd nagyobb szelíd pézsmatulokcsordák alapításába fogott. Az alaszkai Nunivak-szigeten pézsmatu­­lokborjakat fogott, azokat repülőgépen Alaszkába, Fairbanksbe szállította. Ez a csorda jelenleg már mintegy száz állat­ból áll. 1967 tavaszán 14 borját fogtak az Elesmere szigeten, és ezeket — szintén légi úton — Fort Chimóba vitték (Kana­da, Észak-Quebec). Egy-két év múlva, ha az alaszkai csor­da megfelelően felszaporodott, borjakat ad kölcsön az eszkimóknak, akik néhány év múlva ugyanannyi borjat visszaadnak a törzstenyészetnek. A Fort Chimó-i álla­tok a kelet-arktiszi jövendő állomány törzsét képezik majd. Norvégiában, a Spitzbergákon, Izlan­­don és elsősorban Grönlandon is akarnak törzstenyészeteket felállítani. A pézsma­­tulok-tenyésztés iránt a Szovjetunió is ér­deklődik. Teal professzor és munkatársai azzal számolnak, hogy a tenyésztett szelíd pézsmatulkok száma a következő tíz év során 1000—1500-ra nő. (Das Tier) A szerk. megjegyzése: Dr. Anghi Csaba professzor a budapesti Állatkertben ugyancsak vizsgálta a pézsma­tulok bioló­giai adottságait, gyapjúminőségét, tej- és hústermelő képességét. Vizsgálatainak eredménye alapján az a véleménye, hogy a pézsmatulkot nemcsak értékes gyapja, hanem kifejleszthető tejtermelése érde­kében is érdemes háziasítani.

Next