Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
a mintegy az óriás viaszrózsa „részévé” áljanak. Több kísérlet jól magyarázható c saládi védőanyag szerepével. Többek között egyik alkalommal a bohóchalak bőrére pró húsdarabokat erősítettek. A fogóknak ilyenkor csak a húsdarabokat ragadák meg újra és újra, míg végül ezeket is lengedték. Ez azt jelentheti, hogy bizoyos idő után a húsdarabokra is rátapadt védőanyag. Egy másik kísérlet is igazolni látszik et a föltevést: pálcikákkal ingerelték az más viaszrózsát. A fogókarok egy ideig megragadták a pálcikákat, később azonban elengedték őket. Ha az „alkalmazkoott” pálcikákat letörölték, a fogókarok ismét rájuk tapadtak. A védőanyagot kémiailag még nem sikerült azonosítani. (Zeitschrift für Tier- Psychologie) JJ HÁZIÁLLAT: A PÉZSMATULOK A jégkorszak után a pézsmatulok Európában, majd Ázsiában és kihalt, és csak Észak-Amerika legészakibb vidékein és Irönlandon maradt meg. A ma Norvégiáján (a Dovrefjeld hegységben), a Spitzbergákon és Alaszka nyugati partja előtt évő Nunivak szigeten élő pézsmatulkok Irönlandból származó állatok utódai. A kanadai szárazföldön mintegy 1500, és tőle északra levő szigeteken mintegy 8000 /ad pézsmatulok él még. Ez az állat még a 60 fokos hideget is elviseli. Hatalmas, a földig lelógó durva sóét felszőrből álló bunda védi a hideg élén. E bunda alatt azonban meleg, puha, illó gyapjúréteget visel, amelyet az eszdmók givitnek neveznek. Ez a szakemberek szerint a világ legjobb gyapja. Egy illat évenként közel 3 kg ilyen gyapjút id, amely tavasszal a felszőr alól könyyűszerrel kihúzható. A pézsmatulok ennélfogva egyenesen kínálkozik gyapjútermelő háziállatnak. A pézsmatulok háziasításának terve ifj. John J. Teal, amerikai professzortól származik. Teal professzor első ízben 1954-től 1964-ig kísérletezett egy farmon pézsmatulkok szelídítésével, majd nagyobb szelíd pézsmatulokcsordák alapításába fogott. Az alaszkai Nunivak-szigeten pézsmatulokborjakat fogott, azokat repülőgépen Alaszkába, Fairbanksbe szállította. Ez a csorda jelenleg már mintegy száz állatból áll. 1967 tavaszán 14 borját fogtak az Elesmere szigeten, és ezeket — szintén légi úton — Fort Chimóba vitték (Kanada, Észak-Quebec). Egy-két év múlva, ha az alaszkai csorda megfelelően felszaporodott, borjakat ad kölcsön az eszkimóknak, akik néhány év múlva ugyanannyi borjat visszaadnak a törzstenyészetnek. A Fort Chimó-i állatok a kelet-arktiszi jövendő állomány törzsét képezik majd. Norvégiában, a Spitzbergákon, Izlandon és elsősorban Grönlandon is akarnak törzstenyészeteket felállítani. A pézsmatulok-tenyésztés iránt a Szovjetunió is érdeklődik. Teal professzor és munkatársai azzal számolnak, hogy a tenyésztett szelíd pézsmatulkok száma a következő tíz év során 1000—1500-ra nő. (Das Tier) A szerk. megjegyzése: Dr. Anghi Csaba professzor a budapesti Állatkertben ugyancsak vizsgálta a pézsmatulok biológiai adottságait, gyapjúminőségét, tej- és hústermelő képességét. Vizsgálatainak eredménye alapján az a véleménye, hogy a pézsmatulkot nemcsak értékes gyapja, hanem kifejleszthető tejtermelése érdekében is érdemes háziasítani.