Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-21 / 47. szám

Az Élet és Tudomány idei II. számában adott helyt Korompai János egri muzeológus cik­kének, amely bemutatta Gárdonyi Géza négy éve előkerült, sok titkosírásos följegyzést tar­talmazó hagyatékát. A cikk szerzője kifejtette: elfogadhatatlannak tartja a korábbi meg­fejtési kísérletet, amely Gárdonyi egyetlen addig ismert titkosírásos füzete alapján értelmet­len, spiritiszta látomásokra utaló szövegtöredékeket látott a feljegyzésekben. Beszámolt arról is, hogy az újonnan előkerült szövegek megfejtésére több mint húszan vállalkoztak. A sajtó, a rádió és a televízió nemrég hírül adta, hogy e munka eredménnyel járt: egy­felől Gyürk Ottó honvéd alezredes a számoknak és a közöttük szereplő betűknek, másfelől Gilicze Gábor egyetemi hallgató a betűírásnak a jeleit megfejtette. A két megfejtő már a nagy mennyiségű titkosírásos anyag áttételén dolgozik. Az egyik megfejtő, Gyürk Ottó arról számol be lapunk olvasóinak, hogy miként jutott Gárdonyi titkosírásában a számjegyek és a velük kapcsolatos betűk jelentésének a nyitjára, mintegy bepillantást engedve a titkos­írás megfejtésének a módszerébe.­­ A szerkesztőség, Gárdonyi Géza titkosírással írt hagya­téka a magyar irodalomtörténetnek egyik különlegessége. Ha valaki ránéz erre a titkosírást, szövegre, nem lát mást, mint kígyózó vonalak tömegét különbözőkép­pen árnyékolva, és nem talál biztos ki­indulási pontot arra sem, hogy melyik irányból kell nekikezdeni az olvasásnak, a megfejtésnek. Jobban szemügyre véve a szöveget, nem találni könnyen felis­merhető és elkülöníthető jeleket sem, mert egy-egy kört vagy félkört, három­szöget vagy x'-et mindenféle rövid és hosszú, egyenes vagy hurkolt vonal köt össze, sokszor még egymásra írva is. Hogy a vonalak egyúttal betűt is jelen­­tenek-e, hogy a kisebb hullámzások és kampók csupán a kézírásnak az iránytól való eltéréseiből adódnak-e, vagy jelez­nek valamit, azt könnyen megállapítani

Next