Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-21 / 47. szám
Az Élet és Tudomány idei II. számában adott helyt Korompai János egri muzeológus cikkének, amely bemutatta Gárdonyi Géza négy éve előkerült, sok titkosírásos följegyzést tartalmazó hagyatékát. A cikk szerzője kifejtette: elfogadhatatlannak tartja a korábbi megfejtési kísérletet, amely Gárdonyi egyetlen addig ismert titkosírásos füzete alapján értelmetlen, spiritiszta látomásokra utaló szövegtöredékeket látott a feljegyzésekben. Beszámolt arról is, hogy az újonnan előkerült szövegek megfejtésére több mint húszan vállalkoztak. A sajtó, a rádió és a televízió nemrég hírül adta, hogy e munka eredménnyel járt: egyfelől Gyürk Ottó honvéd alezredes a számoknak és a közöttük szereplő betűknek, másfelől Gilicze Gábor egyetemi hallgató a betűírásnak a jeleit megfejtette. A két megfejtő már a nagy mennyiségű titkosírásos anyag áttételén dolgozik. Az egyik megfejtő, Gyürk Ottó arról számol be lapunk olvasóinak, hogy miként jutott Gárdonyi titkosírásában a számjegyek és a velük kapcsolatos betűk jelentésének a nyitjára, mintegy bepillantást engedve a titkosírás megfejtésének a módszerébe. A szerkesztőség, Gárdonyi Géza titkosírással írt hagyatéka a magyar irodalomtörténetnek egyik különlegessége. Ha valaki ránéz erre a titkosírást, szövegre, nem lát mást, mint kígyózó vonalak tömegét különbözőképpen árnyékolva, és nem talál biztos kiindulási pontot arra sem, hogy melyik irányból kell nekikezdeni az olvasásnak, a megfejtésnek. Jobban szemügyre véve a szöveget, nem találni könnyen felismerhető és elkülöníthető jeleket sem, mert egy-egy kört vagy félkört, háromszöget vagy x'-et mindenféle rövid és hosszú, egyenes vagy hurkolt vonal köt össze, sokszor még egymásra írva is. Hogy a vonalak egyúttal betűt is jelentenek-e, hogy a kisebb hullámzások és kampók csupán a kézírásnak az iránytól való eltéréseiből adódnak-e, vagy jeleznek valamit, azt könnyen megállapítani