Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

húsból, tengeri halból stb. álló tápláléku­kat is többnyire a medence sötét fala mentén úszva kapják el, az írásos sügé­rek pedig a megszerzett zsákmánnyal máris visszairamodnak búvóhelyükre. Gyakran kérdezik a látogatók: miért olyan környezetben tartjuk e halakat. A világosbarna és fehér harántcsíkozású írásos sügér (Fotó: Pénzes) amelyben nem — vagy csak alig — lát­­hatók? Az a célunk, hogy állatainkat a lehető legtovább életben tudjuk tartani. Ez pe­dig csak akkor lehetséges, ha a körülmé­nyekhez képest mennél jobban kielégítjük igényeiket. Persze így is láthatók ezek az állatok, ha tudjuk, hol kell keresni őket. A sziklahalakat a köveken és azok tövé­ben, valamint a medence oldalaihoz si­multan, az írásos sügéreket ugyancsak egy-egy kő mellett, alatt vagy felett ta­láljuk meg, attól függően, hogy egy-egy állat melyik helyet „bérelte ki” magá­nak. A természetes körülményeknek (a tengerfenéknek, a korallszigeteknek stb.) az utánzásával egyúttal azokat az élette­reket, biotópokat­ is bemutatjuk a látoga­tóknak, amelyekről csak az állatokat áll módunkban ideszállítani. Bogsch Ilma N. környezetébe olvadó szikla- Etetéskor megélénkül a medence: az írásos sügérek előbújnak halakat sziklarejtekükből (Bojtár Ottó felvételei)­ ­.__Uk

Next