Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

kiformáló pórusos részeken nyomódik át a szövetre, a lakkréteggel fedett krómzse­latinon nem. A sablonnal a szükséges tá­volságokban megismétlik, megsokszoroz­zák a nyomást. Persze e műveletet mindegyik szín sab­lonjával el kell végezni: az egymás után lenyomott színek összessége alakítja ki a szövet tarka mintázatát. A sablonok pontos letevéséről, tehát a minták pontos illeszkedéséről az asztal szélén lévő raportáló berendezés gondos­kodik. (Ez az asztal két szélén végigfutó tökéletesen egyenes, vízszintes vassínpár­­ból és a rajta lévő csavarokkal állítható ütközőkből, az úgynevezett „raportlova­­sok”-ból áll. A nyomás megkezdése előtt az ütközőket a sablon keretének megfele­lő távolságokban rögzítik a síneken, s et­től fogva már csak arra kell ügyelni, hogy a sablonokat pontosan az ütközőkhöz il­lesszék. Ez a berendezés jól biztosítja, hogy a különféle színű minta­részek egy­máshoz pontosan illeszkedjenek, illetve az ismétlődő mintaelemek a legcsekélyebb hézag vagy átfedés nélkül csatlakozzanak egymáshoz.) A mintázás elkészülte után az anyagot leemelik az asztalról és meg­szárít­já­k. GÉPEKKEL... A sablonokat kézzel végzett film­nyomáshoz is felhasználják, de a nagyipar természetesen gépekkel dolgozik. A ma­gyar gyárakban is használatos síkfilmnyo­­mógépek működési elve a következő: a szövetet végtelenített gumi szállítósza­lagra ragasztják, és a szalag szakaszosan, mindig egy-egy mintatávolsággal továb­bítja az anyagot a nyomóasztalon. Az ösz­­szes szín sablonja az asztal fölött egymás mellett helyezkedik el, és függőleges irányban automatikusan elmozdítható. Amikor a szövet egy raportnyi távol­sággal továbbhalad, a sablonok önműkö­dően fölemelkednek, majd a következő nyugalmi helyzetben ismét leereszkednek a mintázandó anyagra, és a nyomókések automatikusan elvégzik a nyomást. Az összes sablon egyszerre nyom, illetőleg emelkedik föl. A gépi filmnyomás mint­egy tízszerte termelékenyebb a kézinél. A legújabb fejlődés eredménye a rotá­ciós filmnyomógép. Ezen a nyomás hen­ger alakú sablonokkal történik, és ez fo­lyamatossá tette a termelést. A sablonok itt varrat nélküli, vékony falú perforált fémhengerek, és ezeknek — a minta szerint szabadon maradt — lyu­­kacsain forgás közben nyomódik át a henger belsejében elhelyezett színezék a henger alatt folyamatosan elhaladó szö­vetre. A rotációs filmnyomógép teljesít­ménye a síkfilm nyomógépének csaknem kétszerese. A nyomás és a szárítás után a mintát még rögzíteni kell. Ezzel nemcsak a szí­nek tartósságát biztosítják, hanem a min­ták végső színét is megadják. A rögzítés — a színezéktől és a textília alapanyagá­tól függően — fizikai vagy kémiai keze­léssel (például gőzöléssel, hőkezeléssel, oxidáló vagy redukáló anyagokkal) törté­nik. A fölösleges vegyszereket ezután mo­sószeres mosással eltávolítják, majd a szöveteket a követelményeknek megfele­lően kikészítik (appretálják), vasalják stb.). A legértékesebb és legszebb sokszínű nyomott textíliák filmnyomással készül­nek. Így mintázzák a Pamutnyomóipari Vállalat üzemeiben a pamutszatént, a kü­lönböző műselymeket, a hernyóselymet, a szintetikus szöveteket, a kötött és hurkolt kelméket is. Az 1969. évi BNV nagydíjá­val kitüntetett „Budacris” nevű szinteti­kus kelme színtarkázása is filmnyomás­sal történt. Kézdy Árpád oki. vegyészmérnök főtechnológus Zimmer-féle rotációs filmnyomógép V1 J­­ V I

Next