Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
finom szemcsék alakjában kiválik, „kicsapódik”. Ez az eljárás persze csak így elmondva ilyen egyszerű. A valóságban ugyanis gondosan meg kell választani a körülményeket — a hőmérsékletet, a töménységet, az áramlási sebességet stb. —, és ezeket állandósítani kell, mert csakis ebben az esetben érik el azt, hogy a kréta az úgynevezett aragonitkristály — nem pedig kalcitkristály — formájában váljon ki. Az aragonitkristályok legömbölyítettek, nem olyan élesek, mint a mészkő másik kristályformájáé és a kalcité. A dörzsölőanyagokon kívül olyan kémiai anyagok is vannak a fogpasztában, amelyek csökkentik a fogzománc és a reá rakódott szennyezés közötti tapadóerőt, fellazítják a szennyeződést, a fogmosó folyadékban szétoszlatják a szenynyet, ételmaradékot stb. és nem „engedik” azt újra összeállni, lerakódni. Régebben erre a célra kizárólag szappant használtak. Ma különféle — erre a célra alkalmas — kémiai anyagokat kevernek a fogpasztához. Érdekes azonban, hogy itt is ragaszkodnak a habzáshoz, noha olyan anyagok is vannak, amelyek a kívánt feladatokat anélkül is ellátnák, hogy habzanának. Minthogy azonban a hab a köztudatban hozzákapcsolódik a tisztálkodás és a tisztaság fogalmához, a kereskedelmi szakemberek tapasztalatai szerint a fogyasztóközönség jobban kedveli a habzó fogkrémet. A leggyakoribb habzáskeltő anyag a laurilalkoholszulfát. Az alapvető anyagokon kívül újabban mind több adalékanyagot is kevernek a fogkrémhez. Ilyenek például a fluorvegyületek, amelyeknek főleg a gyermekkorban a fogzománc kialakításában és keménnyé tételében van nagy szerepük. Fluortartalmú pasztát elég nehéz gyártani. Jó szagtalanító és baktériumölő hatású a klorofill, amely szintén alkotóeleme néhány fogpasztafajtának. A fog fehérítésére szolgálnak a különféle oxidálóanyagok. A fogpaszták közötti különbség az adalék és az illatosító anyagok választékában és arányában rejlik. Képlékeny paszta A krétaport és az egyéb hatóanyagokat egyetlen könnyen kenhető pasztává kell egyesíteni. Ez ne legyen túlzottan képlékeny, ne száradjon be, de idővel el se folyósodjon. Az ilyen paszta előállítása a kozmetikai vegyiparnak egyik legnehezebb — bár megoldott — feladata. A pasztát a kiszáradás ellen a nedvességszívó glicerin vagy szorbit — mindkettő édes ízű, úgynevezett több értékű alkohol — védi. Nehogy a fogkrém szilárd és folyékony anyagai tárolás közben szétváljanak, különféle nyálkaanyagokat juttatnak a pasztába. Ilyen sokféle van, természetes és gyári egyaránt. Közülük a legelterjedtebb a tragant, egy trópusi akácnak a mézgása. A nyálkaanyagokra jellemző, hogy náluk jóval nagyobb mennyiségű vízzel is úgynevezett tixotrop gélt alkotnak. Ez szemre szilárd — tehát megtartja formáját —, de már csekély nyomás hatására is úgy viselkedik, mintha folyékony volna. A fogkrém gyártása úgy történik, hogy a nyálkából és a felhasználandó víz egy részéből keveréket készítenek, és ezt beleöntik egy keverőgépbe. Ott adagolják hozzá felváltva a krétaport és a további vizet. Közben hozzákeverik a föntebb említett habzáskeltő anyag — legtöbbször a laurilalkoholszulfát — egy részét is, amelynek ekkor még csak az a szerepe, hogy segítse a krétapor és a víz keveredését. A krétapor ugyanis igen rosszul oldódik vízben, márpedig a vízzel való öszszekeverése fontos feladat. Nagy óvatosságot igényel a laurilalkoholszulfát adagolása, mert ha a keverés közben hozzáadnák az egészet, a massza már a gépben habzani kezdene, és rengeteg levegőt venne föl, úgy magába zárva azt, hogy onnan nem is lehetne kiűzni. Így afféle kelttésztaszerű masszát kapnánk. Ezért a keverés közben a laurilalkoholszulfátból csak annyit adnak hozzá, amennyi a krétapor és a víz keveredéséhez kell, a többit — ami a habzáshoz szükséges — csak a keverés végén teszik bele. A masszát ezután alaposan átgyúrják, hogy az anyagok minél jobban öszszekeveredjenek, majd tizenhét órán át pihentetik. ,A tubusba töltés előtt újra erősen megmunkálják. Pető Gábor Pál (Fenti cikkünk a szerző „Kémiai kaleidoszkóp” című könyvének egyik fejezete alapján készült. — A szerk.)