Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

finom szemcsék alakjában kiválik, „kicsapódik”. Ez az eljárás persze csak így el­mondva ilyen egyszerű. A valóságban ugyanis gondo­san meg kell választani a körülményeket — a hőmér­sékletet, a töménységet, az áramlási sebességet stb. —, és ezeket állandósítani kell, mert csakis ebben az eset­ben érik el azt, hogy a kréta az úgynevezett aragonitkris­­tály — nem pedig kalcit­­kristály — formájában vál­jon ki. Az aragonitkristá­­lyok legömbölyítettek, nem olyan élesek, mint a mészkő másik kristályformájáé és a kalcité. A dörzsölőanyagokon kí­vül olyan kémiai anyagok is vannak a fogpasztában, amelyek csökkentik a fog­zománc és a reá rakódott szennyezés közötti tapadó­erőt, fellazítják a szennye­ződést, a fogmosó folyadék­ban szétoszlatják a szeny­­nyet, ételmaradékot stb. és nem „engedik” azt újra összeállni, lerakódni. Régebben erre a célra ki­zárólag szappant használ­tak. Ma különféle — erre a célra alkalmas — kémiai anyagokat kevernek a fog­pasztához. Érdekes azonban, hogy itt is ragaszkodnak a habzáshoz, noha olyan anyagok is vannak, ame­lyek a kívánt feladatokat anélkül is ellátnák, hogy habzanának. Minthogy azonban a hab a köztudat­ban hozzákapcsolódik a tisztálkodás és a tisztaság fogalmához, a kereskedelmi szakemberek tapasztalatai szerint a fogyasztóközönség jobban kedveli a habzó fog­krémet. A leggyakoribb habzáskeltő anyag a lauril­­alkoholszulfát. Az alapvető anyagokon kívül újabban mind több adalékanyagot is kevernek a fogkrémhez. Ilyenek pél­dául a fluorvegyületek, amelyeknek főleg a gyer­mekkorban a fogzománc ki­alakításában és keménnyé tételében van nagy szere­pük. Fluortartalmú pasztát elég nehéz gyártani. Jó szagtalanító és bakté­riumölő hatású a klorofill, amely szintén alkotóeleme néhány fogpasztafajtának. A fog fehérítésére szolgál­nak a különféle oxidáló­anyagok. A fogpaszták kö­zötti különbség az adalék és az illatosító anyagok vá­lasztékában és arányában rejlik. Képlékeny paszta A krétaport és az egyéb hatóanyagokat egyetlen könnyen kenhető pasztává kell egyesíteni. Ez ne legyen túlzottan képlékeny, ne szá­radjon be, de idővel el se folyósodjon. Az ilyen paszta előállítása a kozmetikai ve­gyiparnak egyik legnehe­zebb — bár megoldott — feladata. A pasztát a kiszáradás ellen a nedvességszívó gli­cerin vagy szorbit — mind­kettő édes ízű, úgynevezett több értékű alkohol­ — védi. Nehogy a fogkrém szilárd és folyékony anyagai tárolás közben szétváljanak, különféle nyálkaanyagokat juttatnak a pasztába. Ilyen sokféle van, természetes és­ gyári egyaránt. Közülük a legelterjedtebb a tragant, egy trópusi akácnak a méz­­gása. A nyálkaanyagokra jellemző, hogy náluk jóval nagyobb mennyiségű vízzel is úgynevezett tixotrop gélt alkotnak. Ez szemre szilárd — tehát megtartja formáját —, de már csekély nyomás hatására is úgy viselkedik, mintha folyékony volna. A fogkrém gyártása úgy történik, hogy a nyálkából és a felhasználandó víz egy részéből keveréket készíte­nek, és ezt beleöntik egy keverőgépbe. Ott adagolják hozzá felváltva a krétaport és a további vizet. Közben hozzákeverik a föntebb em­lített habzáskeltő anyag — legtöbbször a laurilalkohol­­szulfát — egy részét is, amelynek ekkor még csak az a szerepe, hogy segítse a krétapor és a víz kevere­dését. A krétapor ugyanis igen rosszul oldódik vízben, márpedig a vízzel való ösz­­szekeverése fontos feladat. Nagy óvatosságot igényel a laurilalkoholszulfát adago­lása, mert ha a keverés köz­ben hozzáadnák az egészet, a massza már a gépben habzani kezdene, és renge­teg levegőt venne föl, úgy magába zárva azt, hogy on­nan nem is lehetne kiűzni. Így afféle kelttésztaszerű masszát kapnánk. Ezért a keverés közben a laurilal­­koholszulfátból csak annyit adnak hozzá, amennyi a krétapor és a víz keveredé­séhez kell, a többit — ami a habzáshoz szükséges — csak a keverés végén teszik bele. A masszát ezután alapo­san átgyúrják, hogy az anyagok minél jobban ösz­­szekeveredjenek, majd ti­zenhét órán át pihentetik. ,A tubusba töltés előtt újra erősen megmunkálják. Pető Gábor Pál (Fenti cikkünk a szerző „Kémiai kaleidoszkóp” cí­mű könyvének egyik feje­zete alapján készült. — A szerk.)

Next