Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
rint a Mars csatornái is ilyen hátságok a bolygó felszínén. Kettőződésüket azzal magyarázhatjuk, hogy a gerincek középvonalában húzódó völgyszerű bemélyedésből a szelek időnként kifújják a felhalmozódott port és homokot. Ezáltal a korábban egységesnek látszó képződmény most kettősnek mutatkozik, hiszen egyetlen, összefüggőnek tetsző gerinc helyett két, egymástól völggyel elválasztott párhuzamos gerinc válik láthatóvá. Ezt a rendkívül szellemes magyarázatot támogatni látszanak azok a vizsgálati eredmények, amelyek szerint a Mars légkörében végbemenő légkörzés és a csatornák iránya között összefüggés van. Ezt S. Miyamoto japán professzor állapította meg. Lehetséges tehát, hogy a Marson uralkodó — roppant heves — szélviharok valóban időnként kifújják a port és a homokot a csatornák belsejéből, később pedig újra betemeti a por és a homok őket. Katterfeld elméletének azonban van vitatható pontja is. A földi óceáni hátságok bizonyos jól meghatározott övezetek mentén találhatók, ellenben a Marscsatornák általában eléggé egyenletesen oszlanak meg a bolygó világosabb színű, medencejellegű területein. TÖRÉSEK, REPEDÉSEK? Épp ezek az előfordulás helyével kapcsolatos problémák vezették R. A. Wells angol kutatót arra, hogy doktori értekezésében alaposan megvizsgálja a Marscsatornák irányát és amoly MIT TUDUNK MA An gón való megoszlását. A gondolatot ehhez a munkájához. Fielder angol kutatónak a Hold töréshálózatáról készített térképe adta. Fielder a Hold felszínén levő különféle repedéseket töréseket, szakadékokat, rianásokat, völgyeket és kisebb kráterekből álló láncokat egy térképen egymásra rajzolta. Kitűnt, hogy ezek általában északkelet-délnyugati, északnyugat-délkeleti vagy északdéli irányban húzódnak. Kelet-nyugati irányú „vonalas elemek” úgyszólván alig találhatók. A kis kráterecskék láncai is ugyanezt a „mintát” követik, sőt, a nagyon nagy (általában 60 kilométernél nagyobb átmérőjű) kráterek falai is többnyire a három említett irány valamelyikében állanak. A nagy holdkráterek alakja ugyanis gyakran nem körszerű, hanem — rendszerint majdnem szabályos — hatszög. Az ilyen kráterek egyes falai az említett három irány valamelyikében helyezkednek el. Ha ezeket a vonalas elemeket (közéjük értve a kicsiny kráterek láncait és a rövid, gerincszerű kiemelkedéseket is) egy holdtérképen egymásra rajzoljuk, kiderül, hogy a Hold felszínét egy olyan hálózat borítja, amelynek elemei hatszögeket alkotnak. Wells — felhasználva a Marsról készített legjobb térképet és fényképfelvételeket — a Hold esetében alkalmazott módszerhez hasonlóan a Marson levő vonalas elemeket — azaz az összes csatornát — térképeken tüntette föl, így derült ki, hogy elrendeződésükben 5. ábra. A Mariner—6 felvétele a Mars felszínéről. Ez a fénykép július 31-én készült, a bolygó felszínétől 3440 kilométer távolságról. A kép alján látható nagyobbik kráter átmérője körülbelül 24 kilométer. Belőle hatalmas, egyre keskenyedő hegyhát ágazik ki, amelynek bal oldalán mély szakadék húzódik. (MTI Külföldi Képszolgálat) 1760 6. ábra. 7. Mars felszínének egyik törésrendszer-térképe. Az északnyugat-délkelet és az erre nagyjából merőleges rendszer 7. ábra. Az észak-déli és a kelet-nyugat irányú rendszer. 6. és 7. ábránkon észak azért van lenn, kelet pedig bal oldalon, mert rajzaink úgy mutatják a Marsot, amint azt a (megfordító) csillagászati távcsőben látjuk