Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

■ CSATOMAKOL? a Holddal ellentétben nem három, hanem négy főirány különböztethető meg. Esze­rint észak-déli, kelet­nyugati, északkelet-dél­nyugati és északnyugat­délkeleti rendszer létezik (6., 7. ábra). A Mars felszí­nének tektonikai képe tehát bonyolultabb, mint a Holdé. Ennek a különbségnek okát, de magának az így előálló „rácsrendszer”-nek a kelet­kezését még nem ismerjük. Wells mindenesetre abból indult ki, hogy a csatornák olyan képződmények, ame­lyeknek mentén a Mars szi­lárd kérge gyengébb, mint másutt. Arról, hogy ezt a „gyengeséget” mi okozta, több föltevés is született. Tombaugh (ejtsd: tombó) professzor, a Pluto bolygó fölfedezője szerint az oázi­sok olyan területek, ahová a régmúltban kozmikus tö­megek (kisbolygók) csapód­tak be, és a csatornák — e gyengeség­ zónák — ezért ágaznak szét épp ezekről a területekről. Wells viszont úgy véli, hogy a csatornák belső okok (tektonikus, azaz szerkezeti mozgások) követ­kezményei, nem pedig be­csapódások eredményei. Abban azonban mindkét elgondolás megegyezik, hogy a csatornák gyenge­­ségi zónákat képviselnek. A Holddal való párhuzam alapján tehát eszerint a Mars csatornái völgyek, törések, repedések, illetőleg az ezek mentén kialakult rövidebb hegygerincek és kisebb kráterekből álló láncok. Wells elméletét ma álta­lában elfogadják, de­ még ez is további tökéletesítésre szorul, mert a csatornák kettőződésének jelenségét nem magyarázza meg. Hédervári Péter 1701

Next