Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
■ CSATOMAKOL? a Holddal ellentétben nem három, hanem négy főirány különböztethető meg. Eszerint észak-déli, keletnyugati, északkelet-délnyugati és északnyugatdélkeleti rendszer létezik (6., 7. ábra). A Mars felszínének tektonikai képe tehát bonyolultabb, mint a Holdé. Ennek a különbségnek okát, de magának az így előálló „rácsrendszer”-nek a keletkezését még nem ismerjük. Wells mindenesetre abból indult ki, hogy a csatornák olyan képződmények, amelyeknek mentén a Mars szilárd kérge gyengébb, mint másutt. Arról, hogy ezt a „gyengeséget” mi okozta, több föltevés is született. Tombaugh (ejtsd: tombó) professzor, a Pluto bolygó fölfedezője szerint az oázisok olyan területek, ahová a régmúltban kozmikus tömegek (kisbolygók) csapódtak be, és a csatornák — e gyengeség zónák — ezért ágaznak szét épp ezekről a területekről. Wells viszont úgy véli, hogy a csatornák belső okok (tektonikus, azaz szerkezeti mozgások) következményei, nem pedig becsapódások eredményei. Abban azonban mindkét elgondolás megegyezik, hogy a csatornák gyengeségi zónákat képviselnek. A Holddal való párhuzam alapján tehát eszerint a Mars csatornái völgyek, törések, repedések, illetőleg az ezek mentén kialakult rövidebb hegygerincek és kisebb kráterekből álló láncok. Wells elméletét ma általában elfogadják, de még ez is további tökéletesítésre szorul, mert a csatornák kettőződésének jelenségét nem magyarázza meg. Hédervári Péter 1701