Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
5—10 százalékba tartozik, amely több évig élt szívének transzpozíciós rendellenességével.) A meghaltak gondos vizsgálata megállapította, hogy az esetek jelentős részében a hibákat korai műtéttel ki lehetett volna javítani. Ez a megállapítás világszerte a csecsemő-szívsebészet nagy fejlődését eredményezte. (Hazánkban a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. számú gyermekklinikája és az Országos Kardiológiai Intézet végzi a legtöbb ilyen műtétet.) Sok olyan eset van, amikor csecsemőkorban végzik el a hiba javításának egyik részét, és csak évek múltán újabb műtéttel szüntetik meg végleg a veleszületett rendellenességet. A szívműtétek fejlődését a műanyag erek alkalmazása is fellendítette. Több mint egy évtizede használják őket eredményesen.Hazánkban 1958-ban végezték az első műanyagból készült érnek a beültetését. 1961 óta a Rico Kötszerművek műerei már külföldre is eljutnak.) Barnard professzornak a napilapokban ismertetett műtétjéről részletesebb orvosi leírással e sorok nyomdába adásakor még nem rendelkezünk, de úgy gondoljuk, hogy nem a tüdőverőerek „hiányáról” van szó. Tüdőverőerek hiányában az élet nem lehetséges. Barnard betege esetében valószínűleg az volt a helyzet, hogy a tüdőverőér rendkívüli mértékben beszűkült, és bár nem engedett át kellő mennyiségű vért, eddig úgy-ahogy biztosította a szervezet oxigénellátását. Dr. Veres Pál nyelv és élet SZERKESZTI: DR. GRÉTSY LÁSZLÓ EKSZTÁZIS VAGY EXTÁZIS? Még nem láttam a filmet, de látom a címét lapjainkban, a moziműsorban: Extázis, így, x-szel. Úgy is mondhatnám: x-szel szúrja a szememet. Pedig már évtizedekkel ezelőtt is emígy kívánta az akadémiai szabályzat: eksztázis, ksz-szel; még oda is tették utána a figyelmeztetést: „nem: extázis”, mert már régebben is el-eltértek a hagyományos formától. Miért kell ksz-szel írnunk? Azért, mert görög eredetű ez a szó. Igaz, a görögben is megvolt az ex, de csak magánhangzó előtt. A görög eksztaszisz (szó szerinti jelentése:magából való kilépés’) még a latinban, az egyházi latinban sem íródott x-szel, hanem c-s-szel: ecstasis. Magyarul tehát ma szabályszerűen így ejtjük, írjuk: eksztázis; természetesen melléknévi származékában is ksz van: eksztatikus. Akadnak olyan nyelvek, amelyekben x betűvel látjuk; franciául a főnév extase, a melléknév extatique; spanyolul extasis és extático; stb. De vannak olyanok is, amelyekben nem x az írásképe ennek a ksz hangpárnak, hanem (mint a latinban) cs vagy ks; angolul ecstasy és ecstatic; németül Ekstase és ekstatisch; stb. (Még más módon is írják, de az már nem tartozik ide.) Elég az hozzá, ebben az esetben is kitűnik, hogy a mi nyelvi hagyományunk általában lehetőleg követi az eredeti klasszikus formát, még az ilyen szavak helyesírásában is. Idegen szóról beszélünk. Ilyenkor meg szokták kérdezni, hogy is mondjuk magyarul. Van rá bőven saját szavunk, szükség szerint válogathatunk bennük: elragadtatás, rajongás, hevület, lelkesedés, lelkesülés, lelkesültség, lelkendezés, révület, önkívület, önkívüllét stb. Dr. Ferenczy Géza 1764