Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

5—10 százalékba tartozik, amely több évig élt szívé­nek transzpozíciós rendelle­nességével.) A meghaltak gondos vizs­gálata megállapította, hogy az esetek jelentős részében a hibákat korai műtéttel ki lehetett volna javítani. Ez a megállapítás világszerte a csecsemő-szívsebészet nagy fejlődését eredményezte. (Hazánkban a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. számú gyermekklinikája és az Országos Kardiológiai Intézet végzi a legtöbb ilyen műtétet.) Sok olyan eset van, amikor csecsemő­korban végzik el a hiba ja­vításának egyik részét, és csak évek múltán újabb műtéttel szüntetik meg vég­leg a veleszületett rend­ellenességet. A szívműtétek fejlődését a műanyag erek alkalmazá­sa is fellendítette. Több mint egy évtizede használ­ják őket eredményesen.­­Hazánkban 1958-ban vé­gezték az első műanyagból készült érnek a beültetését. 1961 óta a Rico Kötszermű­vek műerei már külföldre is eljutnak.) Barnard professzornak a napilapokban ismertetett műtétjéről részletesebb or­vosi leírással e sorok nyom­dába adásakor még nem rendelkezünk, de úgy gon­doljuk, hogy nem a tüdő­verőerek „hiányáról” van szó. Tüdőverőerek hiányá­ban az élet nem lehetsé­ges. Barnard betege eseté­ben valószínűleg az volt a helyzet, hogy a tüdőverőér rendkívüli mértékben be­szűkült, és bár nem enge­dett át kellő mennyiségű vért, eddig úgy-ahogy biz­tosította a szervezet oxigén­­ellátását. Dr. Veres Pál nyelv és élet SZERKESZTI: DR. GRÉTSY LÁSZLÓ EKSZTÁZIS VAGY EXTÁZIS? Még nem láttam a filmet, de látom a címét lapjainkban, a moziműsorban: Extázis, így, x-szel. Úgy is mondhat­nám: x-szel szúrja a szememet. Pedig már évtizedekkel ezelőtt is emígy kí­vánta az akadémiai szabályzat: eksz­tázis, ksz-szel; még oda is tették utána a figyelmeztetést: „nem: extázis”, mert már régebben is el-eltértek a hagyo­mányos formától. Miért kell ksz-szel írnunk? Azért, mert görög eredetű ez a szó. Igaz, a görögben is megvolt az ex, de csak magánhangzó előtt. A görög ekszta­­szisz (szó szerinti jelentése:­­magából való kilépés’) még a latinban, az egy­házi latinban sem íródott x-szel, ha­nem c-s-szel: ecstasis. Magyarul tehát ma szabályszerűen így ejtjük, írjuk: eksztázis; természetesen melléknévi származékában is ksz van: eksztatikus. Akadnak olyan nyelvek, amelyek­ben x betűvel látjuk; franciául a fő­név extase, a melléknév extatique; spanyolul extasis és extático; stb. De vannak olyanok is, amelyekben nem x az írásképe ennek a ksz hangpár­nak, hanem (mint a latinban) c­s vagy ks; angolul ecstasy és ecstatic; néme­tül Ekstase és ekstatisch; stb. (Még más módon is írják, de az már nem tartozik ide.) Elég az hozzá, ebben az esetben is kitűnik, hogy a mi nyelvi hagyomá­nyunk általában lehetőleg követi az eredeti klasszikus formát, még az ilyen szavak helyesírásában is. Idegen szóról beszélünk. Ilyenkor meg szokták kérdezni, hogy is mond­juk magyarul. Van rá bőven saját sza­vunk, szükség szerint válogathatunk bennük: elragadtatás, rajongás, hevü­let, lelkesedés, lelkesülés, lelkesültség, lelkendezés, révület, önkívület, önkí­­vüllét stb. Dr. Ferenczy Géza 1764

Next