Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

Egy különös galamb hódító útra kelt és hazánkat is elérte. Neve: Autosex Texan Pioneer, vagy röviden: Texan. Egyre fokozódó népszerűségét azzal ma­gyarázhatjuk, hogy az ismert galamb­fajtákhoz képest sokkal, de sokkal sza­porább, a fiókái jóval gyorsabban növe­kednek, a betegségekkel szemben ellen­­állóbb és — ami a legnagyobb újdonság — már akkor, amikor a tojásból kibújik, meg lehet állapítani róla, hím-e vagy tojó? Mindent egyszerre 1953-ban a texasi Houstonban Delwin V. James galambtenyésztő nem szokvá­nyos nemesítésre vállalkozott. Egyetlen galambfajtában akarta a tenyésztés leg­főbb nehézségeit megoldani. Kilenc évig tartó kemény munkáját siker koronázta. Az általa kitenyésztett új galambfajta, a Texan több szempontból is előrelépést jelent a galamb­tenyésztésben. Talán a legnagyobb érdeklődésre az tarthat számot, hogy a Texan galambok nemét ránézéssel azonnal meg lehet ál­lapítani. A galambtenyésztésben ugyanis nagy gondot okoz az, hogy sem fiatal, sem öregkorban nem lehet teljes bizton­sággal meglátni, melyik a hím, melyik a tojó. A galamboknak ugyanis — mint ál­talában a madaraknak — nincs külső ne­mi szervük, aminek alapján meg lehetne határozni az ivarukat. Amellett a ga­lambok esetében a két ivar testalkata, tollazatának formája és színe teljesen megegyezik. Nem találunk rajtuk jelleg­zetes ivari bélyegeket, mint például a kakason és a tyúkon. Ennek következté­ben gyakran előfordul, hogy egy állo­mányban nem arányosan oszlik meg a két nem, és — más lehetőség nem lévén — hím a hímmel, tojó a tojóval áll párba. Ezt csak gondos megfigyeléssel lehet ki­küszöbölni. A legtöbb esetben a madár viselkedéséből következtetnek arra, hogy hím vagy tojó-e a galamb, de ez sem ve­zet mindig megnyugtató eredményre. Érthető tehát, hogy miért van óriási jelentősége egy olyan fajta megjelenésé­nek, amelyben a tojásból való kibújás­tól kezdve — a tollazat különbözősége vagy egyéb jel alapján — bármikor rá­nézéssel csalhatatlanul megállapíthatjuk a nemet. Az ilyen fajtát autoszex fajtá­nak nevezzük. James az Ezüst king nevű galambok között talált olyan tojókat és hímeket, amelyek tollazatának színe és mintázata különböző volt. Ezeket kiválogatta, és a nemesítés alapanyagaként használta fel. A másik kiindulási alapnak a francia Mondain nevű nagytestű húsgalambot szemelte ki. A két fajtát keresztezte, és több évig tartó munkával sikerült elér­nie,, hogy az új fajta nagytestű és autó­szex legyen. Egy pont a csűrön A tojásból kibújt Texan hímivarú fió­ka pehelyszőre rövid. Orrlyukai és a cső­rének hegye között egy barnás vagy sza­ruszínű pontot, olykor gyűrűt láthatunk. A nőivarú fióka pehelyszőre hosszabb, és a csőrén nincs pont. Amikor a tollazat kezd kinőni — kö­rülbelül egy hét múlva —, már látható, hogy a tojó tollazata sötét, a hímé vilá­gos színű lesz. Kifejlett korban a hímek mindig fehérek, és a nyakukon a toll lilásvörös pettyezésű. A pettyek később egybefolynak. A tojónak mindig színes a tollazata. Az uralkodó szín a halvány árnyalatú szürke, a kék, a piros és a sár­ga. A tojó szeme mindig narancsszínű, a hímé rózsaszínes, narancs, vagy szürke. A biztos ivarmeghatározásnak jelentős gazdasági előnyei vannak a háztáji gazda­ságokban, a közép- és a nagyüzemekben egyaránt, mert a tenyésztést, a tenyész-

Next