Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
vábbfejlesztett mikroszkóp már azonosítani is tudja az atomokat. A nagyítás mértéke nem változott meg, hanem a mikroszkópra úgynevezett ioncsapdát szereltek. Ez a „csapda’’ elektromos töltéssel rendelkező lyukas lemez. A vizsgálandó anyagból tű formájú mintát készítenek, és a mikroszkóp fókuszába helyezve melegítik. A melegítés során az atom elveszti egyik elektronját, ionná, töltéssel rendelkező részecskévé alakul, beleesik a „csapdába”, a lyukba, és onnan valamilyen sebességgel távozik. A mikroszkóp kezelőjének ezt a sebességet kell megmérnie, és ebből meg tudja állapítani az adott atom tömegét és anyagi minőségét. A szakemberek véleménye szerint ez a mikroszkóp nagy jelentőségű a fémek vizsgálata, a felületek fizikája és a kémiai nagyiparban egyre fontosabb szerepet játszó fémkatalizátorok szempontjából. (Science Horizons) VASÚTI RENDEZŐSZOLGÁLAT LÉZERSUGARAKKAL Ukrán kutatók lézersugarak segítségével automatizálták a vasúti rendezőszolgálatot. A lézersugarat a vasúti kocsikra szerelt kódberendezésekre irányítják. A lézersugár visszaverődik, s egy vevőberendezés a kód alapján megállapítja a vasúti kocsi fajtáját, számát, rakományát és rendeltetési helyét, tározza ezeket az információkat, és elektromos jelekké alakítja át őket. Az elektromos jelek számok formájában jelennek meg egy világító táblán, önműködő írógép feljegyzi és egy számítóberendezéshez juttatja őket. Ez utóbbi regisztrálja az elhaladó kocsikat és „javaslatot” tesz azok legésszerűbb továbbítására, és arra az optimális sorrendre, amelyben a kocsik be- vagy kirakandók. (Tyehnyika-Mologyozsi)________________________________ Most ember vastagságú csővezetékek egész kötege nyúlik mélyen a Jade-öbölbe. Az egyik vezeték már üzemben van: óránként 3500 ml vizet szivattyúznak át rajta — és több közbenső szivattyúállomáson át — egy nyolc km-nyire levő földnyíláshoz, ahol újabb, nagy teljesítményű szivattyú-aggregát nyomja tovább a föld alatti sótömbbe. Az öblítővezeték csöve 1600, ill. 1700 méternyi mélységbe nyúlik le; ott a víz minden m-r-e két mázsa sót old ki. Az így nyert tömény sóoldat a duplafalú cső köpenyében áram-lik fölfelé, a felszínre érve pedig a Jade vizébe vezetik. Evvel a kioldó eljárással kilenc, henger alakú, 40 méter magas és 25 méter átmérőjű üreget alakítanak ki. Az egész létesítmény 45 millió márkába kerül, ami csupán mintegy harmada egy azonos kapacitású föld feletti tartálytelep építési költségének. Jelenleg öt üreg kivájása van folyamatban, s legkésőbb 1970 elején már kilenc tartály lesz tele olajjal. A föld alatti tárolók kiürítése úgy történik, hogy tengervizet nyomnak majd be az üregekbe. A nehéz sós víz azonnal leszáll az üreg fenekére, és felnyomja az olajat, amelyet a megfelelő szivattyúállomások továbbítanak a finomítókba. A geológusok eszményinek nevezik a sótelep felhasználását olajtárolásra: sem a só nem elegyedik az olajba, sem az olaj nem oldja tovább az üregek falát. A kilenc üreg elkészülte után állapítják majd meg, hogy van-e lehetőség további tárolók létesítésére ebben a sótelepben. (Hamburger Abendblatt) FÖLDRENGÉSMEGFIGYELŐ Alma-Ata mellett megkezdték egy földrengésobszervatórium építését, amelynek legfontosabb mérőberendezéseit 2000—3000 méter mély tárnákban és fúrólyukakban helyezik el. (APN) 1769 SÓTELEPRE VÁJT OLAJTARTÁLYOK Wilhelmshaven és a Jade-öböl (NSZK) között hatalmas sótelepet rejt a föld méhe. Ebben a telepben, 1200 és 1650 méter közötti mélységben ez év végétől csaknem kétmillió köbméter olajat fognak tárolni a nyugatnémet ásványolaj-feldolgozó vállalatok.