Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-12 / 37. szám

PÁRBAJ-KORBÁCS A párizsi Musée de l’Homme egyik kuta­tója több évet töltött a Tibeszti-masszí­­vumban (Közép-Afrika), a magát teddá­­nak nevező, tuareg nép körében. A kuta­tó a teddák életét, népszokásait tanulmá­nyozta és a múzeum számára fegyvereket, hajítókéseket, különféle használati eszkö­zöket gyűjtött, amelyeket a tuaregek mindennapi életükben, ünnepeiken, tán­caik során és rituális szertartásaikon használnak. Van közöttük kétféle ostor is. Az egyik, az európai értelemben vett fanyelű és bőrszíjas ostor, tedd a nyelven ónjait, amelyet az állatok ösztökélésére használnak. Ennél sokkal érdekesebb ren­deltetésű a másik, a karra nevű korbács. A karra megfelelő kikészítés útján, ví­ziló­­nából készül. Az alapanyagot az af­rikai kontinens déli részéből importálják a Tibeszti-masszívum környékére. A kar­­rát évtizedekkel ezelőtt a gyarmati hadse­regben a francia-tuareg lovasság is hasz­nálta ostor helyett. A hangja pattintáskor nem annyira pattogó, mint inkább éles, fütyülő. A tevék ösztökélésére is alkalmas, de sohasem ütnek vele az állatra, hanem csak a füle mellett pattintgatják. Főleg azonban ünnepi táncaikhoz és párbajo­zásra használják a karrát. Ha két férfi ugyanannak az asszonynak udvarol, még manapság is karra-párbaj­jal döntik el, kié legyen. A két párbajozó egymással szem­ben úgy helyezkedik el, hogy a korbács hatótávolságán belül kerüljenek, tehát ütni és védekezni is tudjanak. A szabá­lyok szerint elmozdulni, ellépni nem szabad. A védekezés karral, saját ostor­ral vagy testelhajlással történhet. A kor­bácspárbaj során jól irányzott ütéseket igyekeznek egymásra mérni. Valamikor a párbaj addig tartott, amíg az egyik fél sebesülten a földre esett. Ma már rend­szerint korábban szétválasztják a párba­jozóka­t. A karját ünnepi táncokhoz hangulat­­keltésre is használják, amikor nagyokat pattintgatva a zenét „festik alá” a kor­bácsütésekkel. (Objets et Mondes) ÓRIÁSI NAPFOLTCSOPORT Ismét a fokozott naptevékenység idő­szakában vagyunk: 1968—69 napfoltmaxi­mum-év. Természetes tehát, hogy időről időre napfoltóriások jelennek meg a Na­pon. Képünk az 1969. március 18-i gyű­rűs-részleges fogyatkozás alkalmával ké­szült Nyugat-Ausztráliából. (Onnan nézve a fogyatkozás részleges volt; az Indiai­óceánról, Indonéziából és a Csendes­óceán északi részéről figyelve gyűrűsnek mutatkozott.) A felvétel különleges teleszkóppal ké­szült, a hidrogén alfa-vonalának fényé­ben. A napkorong felső részén, baloldalt, bonyolult szerkezetű napfoltcsoport lát­szik. Az ezzel kapcsolatban fellépett nap­­flér március 23-án szokatlanul erős sar­ki fény­jelenséget keltett. (Sky and Teles­cope) ÚJ VILÁGŰRANTENNA Angliában 27 méter átmérőjű világűr­­antennát állítottak üzembe. Ezzel a rádió­­teleszkóppal egyidejűleg 400 telefonbe­szélgetés vagy több tv-program közvetít­hető az INTELSAT-II­ mesterséges hír­adóhold útján. (Technikus) 1771

Next