Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
THEOFANESZ BIZÁNCI FESTŐ ÚJ FRESKÓIT FEDEZTÉK FEL Novgorodban, a Megváltó Megdicsőülésének templomában egy gipszréteg alatt Theofanesz bizánci festő kezétől származó újabb freskókat fedeztek fel a szovjet műtörténészek. Mivel e művész nagy öröksége csak igen töredékesen maradt fenn, az új freskók felfedezése felbecsülhetetlen művészettörténeti jelentőségű. Theofaneszt a XIV. század végén novgorodi kereskedők hívták a városba. Novgorod 1378. évi évkönyveiben olvashatjuk, hogy a bizánci mester a fent említett templomban dolgozott. Közel 50 évet töltött Oroszországban, életének utolsó éveit Moszkvában, ahol 1406 és 1410 között halt meg. Az egyik most felfedezett freskón Szent Tekla látható. A szent arca fiatal és szép. Bal kezének gesztusa intenzív belső életről tanúskodik. Jobb kezében könyvet tart. A másik freskó egy ismeretlen főpapot ábrázol. Az arcok égetett okkerrel vannak festve. Az alakok háttere ezüstöskék. (Les Nouvelles de Moscou) LA szerk. megjegyzése: a Művészeti Lexikonban Theofanesz Teofan Grek (Teofano, Theophanes, ill. Greco) név alatt szerepel. 1378-ban festette Novgorodban a „Krisztus színeváltozása’ freskót. ÓKORI KROKODIL-SZENTÉLY Luxor közelében, Armantban (az ókori Hermonthiszban), kb. 400 kilométerre Kairótól délre végzett ásatások során most első ízben fedeztek fel egy a fáraók idejéből származó olyan szentélyt, amelyben krokodilusokat tartottak. A szentély i. e. 1500 körül épülhetett. Feltártak egy jó állapotban levő, 5X5 méteres téglamedencét, valamint két kisebb, kőből vésett medencét is. Az egyik kőmedencében egy alabástromszobrot találtak, amely Szóbele istenséget ábrázolja, egy emberi alakot krokodilusfejjel. A három vízmedence egymással összeköttetésben állt, úgy, hogy az állatok egyikből a másikba juthattak A medencék egy részét bronzkerekeken eltolható kőtető fedte, amelynek nyílásain keresztül a papok veszélytelenül etethették az állatokat. Az ókorból fennmaradt szövegekből már régóta tudunk ilyen krokodil-szentélyekről és a szent állatok gondozásáról, eredetiben azonban mindeddig nem sikerült a hozzájuk tartozó medencéket megtalálni. A krokodil üst a régi Egyiptomban az országot tápláló Nílus egyik megtestesítőjének tartották, és kultuszától azt várták, hogy az jólétet és békét hoz az ország lakosságának. Számos felláhkunyhóban még ma is találhatók kis mumifikált krokodilusok, amelyeket talizmánként őriznek. (Volksstimme t 13 e xi 3X ° 1 c 15 §1 ° É O *r fi A fenti ábránk a közel százéves budapesti időjárási megfigyelésekből levont éghajlati valószínűségi értékeket adja a hét napjaira. 1772