Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

CÍMKÉPÜNK: Niklaus Kratzer, né­met csillagász, aki VIII. Henrik angol király órásmestere­ként kitűnő, a tenge­részetben is alkal­mazható időmérő esz­közöket készített. Ifj. Hans Holbein fest­ménye. (Kronométer­rel a világ körül c. cikkünkhöz) SZÁMUNK TARTALMA: 1923 A MAGYAR ÚJJÁSZÜLETÉS BÖLCSŐJÉNÉL Dr Lökös Zoltán 1928 A „MŰ KOCA” Dr Berek Géza 1931 KRONOMÉTERREL A VILÁG KÖRÜL Dr. Rozslay György 1935 LABORATÓRIUM A MELLÉNYZSEBBEN Rose Péter 1938 AMIRŐL BESZÉLNI KELL: SELYPÍTÉS, HADARÁS Dr. Kanizsai Dezső 1940 BRUEGEL Láncz Sándor 1947 A GONDOLKODÁS ISKOLÁJA 1950 AMIRŐL BESZÉLNEK: AZ AMERIKAI FEHÉR SZÖVŐLEPKE Ábrahám Ferenc 1952 NYELV ÉS ÉLET: A „MŰVELT” BESZÉD egy típusáról Balogh László 1953 LÍBIA Dr. Futó József 1959 A TUDOMÁNY VILÁGA 1965 VÁLASZOLJON AZ OLVASÓ! Öveges József 1966 TV- ÉS RÁDIÓMŰSOR 1968 KISLEXIKON — REJTVÉNY KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Városaink tisztább levegőjéért — repülő­géppel • Szabolcsi-szatmári kastélyok, kúriák és parasztházak • Padlókárpit • Kozmikus krónika • A szibériai tigrisek • A gondolkodás iskolája • Házunk ker­tünk: Tíz fa egynek a helyén • Négy­­szemközt az orvossal: A pállott száj # Arab földön éltem 1. 0 A tudomány vilá­ga 0 Kislexikon 0 Rejtvény W22 KEDVES ÉLET ÉS TEDOMÁXY A folyó évi 34. számunkban Ra­detzky Jenő székesfehérvári tanár tol­lából cikk jelent meg A HARKÁLY, A SZÁRNYAS FAVÁGÓ címmel. A cikkben foglaltakat szeret­ném saját megfigyeléseim és közvet­len észleléseim alapján kiegészíteni. A cikkből megtudjuk, hogy a fako­páncs a fán maradt, le nem vert man­dulát, diót szedi le és fogyasztja el. Ez a téli hónapokban tényleg igaz. Szín­pompás madarunk azonban a mandu­lát és a diót a nyári és az őszi hóna­pokban, tehát jóval a leverés előtt is igen kedveli. Az úgynevezett papírhéjú mandulát termő fákat már július hónapban láto­gatja. Ilyenkor a termés csonthéja még fejletlen, puha állapotban van. A fa­kopáncs a mandula zöld burkán, vala­mint a belső, még csak kocsonyás álla­potban levő csonthéján kb. 1 cm átmé­rőjű lyukat vés, és azon keresztül a már kifejlődött, de még éretlen magot darabokban kiszedegeti és elfogyasztja. A mellékelt és kiürített „táskák” töme­gesen feküsznek a fa alatt. A nem pa­pírhéjú mandulát akkor kezdi dézs­málni, amikor az első szemek érése megindul, azaz a külső burok felre­pedt és kezd a csonthéjtól elválni. Ilyenkor a termés már könnyen ki­emelhető a külső burokból. Mint a leg­több gyümölcs, a mandula és a dió sem egyszerre érik be. A nap által jobban ért felső és külső ágak termése jóval előbb kezd érni, mint a többi, így szár­nyas favágónknak júliustól októberig módjában van a mandulát, augusztus­tól októberig a diót is lopkodni. Teszi is ezt mindaddig, amíg el nem érkezik a leverés ideje. Fenti megállapításaim ellenére sem az a célom, hogy madarunk népszerű­­(Folytatás az 1958. oldalon)

Next