Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

A város földrajzi fekvése folytán már felszabadulásának ténye is túlnőtt a pusz­tán helyi jelentőségen, hiszen ezzel a szovjet hadsereg, a 2. Ukrán Hadsereg­csoport átlépte a Tisza vonalát és birto­kába vehette az ott összefutó fontos köz­lekedési hálózatot. Emellett Szeged való­jában az egész Dél-Alföldnek olyan köz­ponti jelentőségű nagy városa volt, amely gazdasági, kulturális és nem kevésbé po­litikai bázisnak számított, jelentékeny munkásmozgalmi hagyományokkal, nagy- * számú ipari munkássággal. Mindezek a körülmények kedvező lehetőségeket te­remtettek a már említett országos moz­galmak kibontakozásához. De érdemes sorba vennünk őket, vissza­pillantó tükörben. Kommunisták, üzemi tanácsok 1944. október 11: az új élet kezdete Sze­geden, a felszabadulás napja. Még egy hónapja sem volt, hogy a szovjet csapa­tok magyar földre léptek. Szeptember 23-án elsőként egy viharsarki községet, Battonyát szabadították föl, azután szep­tember 26-án az első várost, Makót, majd október 6-án Békéscsabát. Ekkor jelentek meg Szegeden a fasiszta közigazgatási ha­tóságok plakátjai, hogy felszólítsanak a város elhagyására. Az utolsó vonat októ­ber 8-án indult. Többnyire azok utaztak rajta, akik ugyan nem vittek magukkal közpénzeket, értékeket, mint a város autókon elmenekülő urai, de megtéveszt­ve a hazug propagandától, mégis nekivág­tak a bizonytalanságnak. A szegediek túl­nyomó többsége azonban a város néhány vezető tisztviselőjével együtt a helyén maradt. Ezért is már szinte az első napon újból megpezsdült az élet a városban. Meg­szűnt az előző napok néma riadtsága, és tömegesen mentek az emberek az utcákra. Különösen sokan csoportosultak a város­háza körül. A tornyára fölvont vörös lo­bogó mellett a nemzetiszínű zászló szem­mel láthatóan hirdette, hogy a szovjet hadsereg felszabadítóként érkezett, és az ország függetlenné válását kívánja előse­gíteni. Erről tanúskodott nyomban az a felhívás is, amelyet a Vörös Hadsereg ma­gyarországi parancsnoka plakátokon tett közzé a házak falain, így szólt egyebek között: „A hitlerista rablók és magyar béren­ceik rémítgetnek benneteket a Vörös Hadsereg bevonulásával Magyarországra. Semmi okotok a félelemre. A Vörös Had­sereg nem mint hódító jön Magyaror­szágra, hanem mint a magyar nép felsza­badítója a német fasiszta iga alól. A Vö­rös Hadseregnek nincs más célja, mint az, hogy összezúzza az ellenséges német had­sereget, és megsemmisítse Hitler-Német­­ország uralmát az általa leigázott orszá­gokban ... Polgárok! A Vörös Hadsereg parancsnoksága felszólít benneteket, hogy őrizzétek meg nyugalmatokat, tartsatok rendet és teljesítsétek pontosan a szovjet katonai hatóságok által a háborús viszo­nyok figyelembevételével kibocsátott ren­deleteket. Maradjatok helyeteken és foly­tassátok békés munkátokat. . .” Az emberek hallgattak a felhívásra, és mindennap többen és többen láttak mun­kához. A reggelenként egyelőre csak úgy gyalogosan, kerékpárokon munkára induló dolgozókra kedvesen,­ derűsen tekintett a házak faláról az a fiatal, sapkát lengető szovjet harcost ábrázoló kép, amely rövi­desen bejárta az egész felszabaduló or­szágot. A híressé vált plakát alatt ez a biztató mondat állt: „Magyarok! A Vörös Hadsereg felszabadítja hazátokat a fa­siszta iga alól." A gyárak vezetői, tulajdonosai elmene­kültek ugyan, de a munkások nem vártak a termeléssel. A gyárak vezetésére és a termelés megszervezésére, az 1919-es Ta­nácsköztársaság gyakorlata alapján, új testületeket hívtak életre, az üzemi ta­nácsokat. Az ország legelső üzemi tanácsa a nagy múltú Szegedi Kenderfonógyárban — ahogyan akkoriban még hívták: a Bakay­­gyárban­­ alakult, és példáját követte a többi üzem is. Amint egy korabeli jegy­zőkönyv leírja, „az üzemi tanács nem tu­lajdonosa, csak vezetője a vállalatnak, s mint ilyen, felelősségteljesen vezeti és in­tézi a vállalat tulajdonjogi jogviszonyát, amely fölött az állam vagy a város illeté­kes szervének van joga dönteni”. A termelés, az új élet megindulása ter­mészetesen elképzelhetetlen lett volna politikai vezetés, irányítás nélkül. A kom­munistáknak volt a legnagyobb szerepük abban, hogy helyreállt a rend, megalakult a polgárőrség, a viszonyoknak megfele­lően folyamatos volt a közellátás, kigyul­ladt a villany és egyre inkább eltűntek a háború maradványai. Kiáltvány a pestiekhez Egy héttel a felszabadulás után, október 18-án a zsúfolásig megtelt színházban már gyűlésre jöttek össze Szeged dolgozói. Az ország első szabad nagygyűlése volt ez.

Next