Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

amelyet az immár legálisan megalakult szegedi kommunista pártszervezet hívott össze. A gyűlés szónoka, Vas Zoltán, a nemzeti egység gondolatáról, a fasiszták elleni közös harcról beszélt. — Mi, magyar kommunisták — mon­dotta egyebek között — felhívunk minden pártot, társadalmi intézményt, egyházat, hogy fogjunk össze, ha új Magyarországot akarunk építeni... Új Magyarországot akarunk! Meg akarjuk oldani a szabadság és a demokrácia kérdését. Ez időre tehető egyébként a legálissá vált kommunista párt egységes, szervezett működésének megkezdése is. A város különböző területein egymástól szinte függetlenül alakult pártszervezetek ugyanis ettől kezdve teremtettek kapcso­latot egymással. Ugyanakkor a város még egy ennél is fontosabb történelmi ese­ménynek lett a színhelye: itt alakult meg 1944 október végén a felszabadult és fo­lyamatosan fölszabaduló területeken léte­sülő pártszervezetek irányítására a Ma­gyar Kommunista Párt központi szerve is. És itt öltött formát az az elgondolás, hogy híven a párt politikájához, széles körű függetlenségi frontot kell alakítani, amely elindítója, szervezője lesz a demokratikus Magyarország megteremtésének. Ebből az elhatározásból jött létre a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front, amelynek rend­kívül fontos szerepe volt az ország to­vábbi életében, és amelynek folytatója, a későbbi Függetlenségi Népfront, majd a Hazafias Népfront hazánk életének je­lenleg is változatlanul fontos mozgalma. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front a pártok és a szakszervezeti szövetség részvételével 1944. december 3-án alakult meg Szegeden. De ezt a napot addig még sok más jelentős esemény készítette elő... Novemberben röppent fel Szegedről az országossá — ma már történelmi érté­kűvé — vált jelszó: „Lesz magyar újjá­születés!” A kommunisták hirdették meg ezt a programot adó jelmondatot a párt november 17-i szegedi nagygyűlésén. A szegediek pedig munkájukkal, máris megmutatkozó eredményeikkel adtak reá­lis alapot ahhoz, hogy ez a kijelentés valóban ne csak üres szólam legyen. Nem volt ez kis dolog olyan városban, ahol — mint ahogyan egyébként az ország más városaiban is — a gyárak java részét le­szerelték­, berendezését elvitték, sőt az új­­szegedi kendergyár gépparkját egyenesen a Tiszába süllyesztették. Mindent valóság­gal elölről kellett kezdeni. De minden­esetre szabadon és nagy reményekkel! Szeged november 21-én kiáltványt inté­zett a nyilas rémuralom alatt szenvedő Budapest népéhez, amelyet a legvadabb rémhírekkel ijesztgettek a felszabadult országrészben élők helyzetéről. A kiált­ványt a város társadalma valamennyi ré­tegének képviselői aláírták: munkás, ta­nár, jogász, orvos, gyáros, pap, kereskedő, katonatiszt és sok vezető állású közéleti férfi, így írtak a többi között: „Az igazság pedig ez: Szeged népe szokásai, törvényei és emberi jogai tekintetében teljes cselek­vési szabadságot élvez, templomaink, is­koláink, kultúrintézményeink nyitva, köz­­igazgatási hatóságaink, bíróságaink a ma­gyar törvények értelmében és szellemé­ben működnek, senkit bántódás nem ér­het, aki a helyén marad. Ezt annál is in­kább el kell mondanunk, mert Hitlerék és csatlósainak propagandája gyermekek elhurcolásáról és egyéb terrorcselekmé­nyekről szól, ezzel akar becsületes magyar lelkeket megmételyezni.” A kiáltvány ezzel a felhívással végző­dött: „Munkások, polgárok, honvédek! Itt az utolsó óra: cselekedjetek! Ragadjatok meg minden eszközt, hogy Budapest sem német erőddé, sem pedig romhalmazzá ne váljon.” A Szálasi-banda tehetetlenségében in effigie — távollétükben — halálra ítélte a felhívás aláíróit, édeskeveset változ­tatva ezzel saját kilátástalan helyzetén. Megalakul a Függetlenségi Front Az emberek felvilágosítását, helyes tá­jékoztatását ekkor már újság is szolgálta Szegeden. A felszabadult országrészben e városban jelent meg elsőként napilap: a már október 18-án megindult Szegedi Népakarat, amelynek megszűnése után november 19-én a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front napilapjaként indult meg a nagy múltú és 1944 márciusában a né­met fasiszta megszállás idején betiltott Délmagyarország. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front orgánumaként meg­indult Délmagyarország főszerkesztői munkáját a Nemzeti Parasztpártot képvi­selő Erdei Ferenc látta el, a szerkesztő bi­zottság másik két tagjaként pedig a Ma­gyar Kommunista Pártot képviselő Révai József és a Független Kisgazdapártot kép­viselő dr. Balogh István plébános műkö­dött. E lapban jelent­ meg a Magyar Kom­munista Párt által kezdeményezett és valamennyi demokratikus párt által jó­váhagyott országépítő program, a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front irány­

Next