Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
amelyet az immár legálisan megalakult szegedi kommunista pártszervezet hívott össze. A gyűlés szónoka, Vas Zoltán, a nemzeti egység gondolatáról, a fasiszták elleni közös harcról beszélt. — Mi, magyar kommunisták — mondotta egyebek között — felhívunk minden pártot, társadalmi intézményt, egyházat, hogy fogjunk össze, ha új Magyarországot akarunk építeni... Új Magyarországot akarunk! Meg akarjuk oldani a szabadság és a demokrácia kérdését. Ez időre tehető egyébként a legálissá vált kommunista párt egységes, szervezett működésének megkezdése is. A város különböző területein egymástól szinte függetlenül alakult pártszervezetek ugyanis ettől kezdve teremtettek kapcsolatot egymással. Ugyanakkor a város még egy ennél is fontosabb történelmi eseménynek lett a színhelye: itt alakult meg 1944 október végén a felszabadult és folyamatosan fölszabaduló területeken létesülő pártszervezetek irányítására a Magyar Kommunista Párt központi szerve is. És itt öltött formát az az elgondolás, hogy híven a párt politikájához, széles körű függetlenségi frontot kell alakítani, amely elindítója, szervezője lesz a demokratikus Magyarország megteremtésének. Ebből az elhatározásból jött létre a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amelynek rendkívül fontos szerepe volt az ország további életében, és amelynek folytatója, a későbbi Függetlenségi Népfront, majd a Hazafias Népfront hazánk életének jelenleg is változatlanul fontos mozgalma. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front a pártok és a szakszervezeti szövetség részvételével 1944. december 3-án alakult meg Szegeden. De ezt a napot addig még sok más jelentős esemény készítette elő... Novemberben röppent fel Szegedről az országossá — ma már történelmi értékűvé — vált jelszó: „Lesz magyar újjászületés!” A kommunisták hirdették meg ezt a programot adó jelmondatot a párt november 17-i szegedi nagygyűlésén. A szegediek pedig munkájukkal, máris megmutatkozó eredményeikkel adtak reális alapot ahhoz, hogy ez a kijelentés valóban ne csak üres szólam legyen. Nem volt ez kis dolog olyan városban, ahol — mint ahogyan egyébként az ország más városaiban is — a gyárak java részét leszerelték, berendezését elvitték, sőt az újszegedi kendergyár gépparkját egyenesen a Tiszába süllyesztették. Mindent valósággal elölről kellett kezdeni. De mindenesetre szabadon és nagy reményekkel! Szeged november 21-én kiáltványt intézett a nyilas rémuralom alatt szenvedő Budapest népéhez, amelyet a legvadabb rémhírekkel ijesztgettek a felszabadult országrészben élők helyzetéről. A kiáltványt a város társadalma valamennyi rétegének képviselői aláírták: munkás, tanár, jogász, orvos, gyáros, pap, kereskedő, katonatiszt és sok vezető állású közéleti férfi, így írtak a többi között: „Az igazság pedig ez: Szeged népe szokásai, törvényei és emberi jogai tekintetében teljes cselekvési szabadságot élvez, templomaink, iskoláink, kultúrintézményeink nyitva, közigazgatási hatóságaink, bíróságaink a magyar törvények értelmében és szellemében működnek, senkit bántódás nem érhet, aki a helyén marad. Ezt annál is inkább el kell mondanunk, mert Hitlerék és csatlósainak propagandája gyermekek elhurcolásáról és egyéb terrorcselekményekről szól, ezzel akar becsületes magyar lelkeket megmételyezni.” A kiáltvány ezzel a felhívással végződött: „Munkások, polgárok, honvédek! Itt az utolsó óra: cselekedjetek! Ragadjatok meg minden eszközt, hogy Budapest sem német erőddé, sem pedig romhalmazzá ne váljon.” A Szálasi-banda tehetetlenségében in effigie — távollétükben — halálra ítélte a felhívás aláíróit, édeskeveset változtatva ezzel saját kilátástalan helyzetén. Megalakul a Függetlenségi Front Az emberek felvilágosítását, helyes tájékoztatását ekkor már újság is szolgálta Szegeden. A felszabadult országrészben e városban jelent meg elsőként napilap: a már október 18-án megindult Szegedi Népakarat, amelynek megszűnése után november 19-én a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front napilapjaként indult meg a nagy múltú és 1944 márciusában a német fasiszta megszállás idején betiltott Délmagyarország. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front orgánumaként megindult Délmagyarország főszerkesztői munkáját a Nemzeti Parasztpártot képviselő Erdei Ferenc látta el, a szerkesztő bizottság másik két tagjaként pedig a Magyar Kommunista Pártot képviselő Révai József és a Független Kisgazdapártot képviselő dr. Balogh István plébános működött. E lapban jelent meg a Magyar Kommunista Párt által kezdeményezett és valamennyi demokratikus párt által jóváhagyott országépítő program, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front irány