Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
ségben. Innen hangzott el a javaslat a nemzetgyűlés összehívására és ideiglenes kormány megalakítására is az új magyar demokratikus rend megszilárdításaként és betetőzéseként. A szegedi nemzeti bizottságból kinőtt, kiteljesedett Magyar Nemzeti Függetlenségi Front — Révai Józsefnek az alakuló gyűlésen mondott szavaival élve — valóban a magyar újjászületés látható jele volt. A szegedi hazafiak kézfogása része lett egy országos nemzeti mozgalomnak. A város ifjúsága az idősebbekkel egy SZEGED DOLGOZÓ * IFJÚSÁGA! I MMR KOHMUNSTII WUT október 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor A SZÉCHENYI-MOZIBAN IFJÚSÁGI IDGYGYOLCST Komócsin Zoltán Varga Sándor Magos László jómunkósok! Parasztifjak! Értelmiségi fiatalok! A Szegeden megalakult Kommunista Ifjúsági Szövetség első nagygyűlésének plakátja időben kezdett szervezkedni. Már október 20-án alakuló ülést tartottak a kommunista ifjúmunkások. Gyűlésükön Komócsin Zoltán terjesztette elő a programot. Az országban elsőnek alakult meg itt a Kommunista Ifjúsági Szövetség, hogy azután elsőnek támogassa, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szellemében, az ifjúság szélesebb körű demokratikus társadalmi összefogását, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a MADISZ megalakítását. Ebből a körből indult el a felszabadult magyar ifjúságnak az a (megvalósult) 12 pontos felhívása, amelyben követelték a választói korhatár leszállítását 18 évre, a tanoncifjúság helyzetének megjavítását, egyenlő értékű munka esetén a fiatalkorú munkások egyenlő bérét a felnőttekével, a tanulóifjúság szabad szervezkedési lehetőségének a biztosítását és a fasiszta elemek kizárását az ifjúság neveléséből. A demokratikus kibontakozásnak azonban nagy számban voltak ellenségei is. Ideje volt fellépni ellenük, így indult el a kezdeményezés a szakszervezetek szegedi december 11-i összvezetőségi ülésén, hogy hívjanak életre olyan bíróságot, amely kellő eréllyel lép fel a fasisztákkal, a nép ellenségeivel szemben. Két nappal később ennek alapján mondotta ki a Szegedi Nemzeti Bizottság a népbíróság megalakításának sürgető szükségességét. Az előkészítő munka nyomban meg is indult, és a később megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 25-én ennek alapján adta ki rendeletét a népbíráskodásról. Jóformán minden nap, minden óra új és új korszakos eseményt írt ezekben az időkben a szegedi élet krónikájának lapjaira, mígnem december 21-én összeült Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és másnap megalakította az Ideiglenes Nemzeti kormányt. Ezzel az országos politika fő színtere a hajdúsági nagyvárosba tevődött át, de mellette Szeged továbbra is fontos és kiemelkedő centruma maradt a magyar újjászületésnek. Szép igazságtevés is volt ez a történelemtől, hiszen ez a város két évtizeden át kénytelen volt viselni a gyászos emlékű „szegedi gondolat” bélyegét. Holott ez a gondolat éppen olyan távol állt a város népétől, mint amilyen távol álltak kiagyalói és hirdetői magától a néptől. Szeged népe egy másik, sokkal gyújtóbb gondolattal büszkélkedett, Kossuth Lajos szavaival, amelyeket 1848 őszén toborzó körútján mondott e város falai között: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa”. Csaknem egy évszázad múltán mintha ez a szózat kelt volna új életre. S a város lakói éltek az alkalommal, azzal a különleges lehetőséggel, hogy elsőként tehetnek valamit, valami nagyot, fontosat a kialakuló új ország életében. Lőkös Zoltán