Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

ségben. Innen hangzott el a javaslat a nemzetgyűlés összehívására és ideiglenes kormány megalakítására is az új magyar demokratikus rend megszilárdításaként és betetőzéseként. A szegedi nemzeti bizottságból kinőtt, kiteljesedett Magyar Nemzeti Független­ségi Front — Révai Józsefnek az alakuló gyűlésen mondott szavaival élve — va­lóban a magyar újjászületés látható jele volt. A szegedi hazafiak kézfogása része lett egy országos nemzeti mozgalomnak. A város ifjúsága az idősebbekkel egy SZEGED DOLGOZÓ * IFJÚSÁGA! I­ MMR KOHMUNSTII WUT október 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor A SZÉCHENYI-MOZIBAN IFJÚSÁGI IDGYGYOLCST Komócsin Zoltán Varga Sándor Magos László jómunkósok! Parasztifjak! Értelmiségi fiatalok! A Szegeden megalakult Kommunista Ifjúsági Szövetség első nagygyűlésének plakátja időben kezdett szervezkedni. Már októ­ber 20-án alakuló ülést tartottak a kom­munista ifjúmunkások. Gyűlésükön Ko­mócsin Zoltán terjesztette elő a progra­mot. Az országban elsőnek alakult meg itt a Kommunista Ifjúsági Szövetség, hogy azután elsőnek támogassa, a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front szel­lemében, az ifjúság szélesebb körű de­mokratikus társadalmi összefogását, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövet­ség, a MADISZ megalakítását. Ebből a körből indult el a felszabadult magyar ifjúságnak az a (megvalósult) 12 pontos felhívása, amelyben követelték a válasz­tói korhatár leszállítását 18 évre, a ta­­noncifjúság helyzetének megjavítását, egyenlő értékű munka esetén a fiatal­korú munkások egyenlő bérét a felnőtte­kével, a tanulóifjúság szabad szervezke­dési lehetőségének a biztosítását és a fa­siszta elemek kizárását az ifjúság neve­léséből. A demokratikus kibontakozásnak azon­ban nagy számban voltak ellenségei is. Ideje volt fellépni ellenük, így indult el a kezdeményezés a szakszervezetek szegedi december 11-i összvezetőségi ülésén, hogy hívjanak életre olyan bíróságot, amely kellő eréllyel lép fel a fasisztákkal, a nép ellenségeivel szemben. Két nappal ké­sőbb ennek alapján mondotta ki a Sze­gedi Nemzeti Bizottság a népbíróság meg­alakításának sürgető szükségességét. Az előkészítő munka nyomban meg is indult, és a később megalakult Ideiglenes Nem­zeti Kormány 1945. január 25-én ennek alapján adta ki rendeletét a népbírásko­dásról. Jóformán minden nap, minden óra új és új korszakos eseményt írt ezekben az időkben a szegedi élet krónikájának lap­jaira, mígnem december 21-én összeült Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és másnap megalakította az Ideiglenes Nemzeti kormányt. Ezzel az országos po­litika fő színtere a hajdúsági nagyváros­ba tevődött át, de mellette Szeged to­vábbra is fontos és kiemelkedő centru­ma maradt a magyar újjászületésnek. Szép igazságtevés is volt ez a történe­lemtől, hiszen ez a város két évtizeden át kénytelen volt viselni a gyászos em­lékű „szegedi gondolat” bélyegét. Holott ez a gondolat éppen olyan távol állt a város népétől, mint amilyen távol álltak kiagyalói és hirdetői magától a néptől. Szeged népe egy másik, sokkal gyújtóbb gondolattal büszkélkedett, Kossuth Lajos szavaival, amelyeket 1848 őszén toborzó körútján mondott e város falai között: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa”. Csaknem egy évszázad múltán mintha ez a szózat kelt volna új életre. S a vá­ros lakói éltek az alkalommal, azzal a különleges lehetőséggel, hogy elsőként te­hetnek valamit, valami nagyot, fontosat a kialakuló új ország életében. Lőkös Zoltán

Next