Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
A négy-öt napos malacok — ennyi ideig ad kolosztrumot az anyaállat — már könnyebben elválaszthatók. Újabban pedig — tehénfestej segítségével — a malacok rögtöni elválasztásával is kísérleteznek. Mindkét fajta elválasztás feltételeit kidolgozták, a higiéniai követelmények is teljesíthetők, de e módszereket az etetés gépesítése nélkül a gyakorlatban nem lehet alkalmazni. A malacok ugyanis gyakran szopnak, gyomruk befogadóképessége kicsi, s a koca egy-egy emlőjéből csak kevés tejet ad és azt is 50 —60 perces időközökben, mindössze 40— 50 másodpercig. Ilyen gyakori etetés nagyüzemi tenyészetekben gépek nélkül nem valósítható meg. E sorok szerzője három évvel ezelőtt közreműködött olyan kísérletekben, amelyek során a malacokat születésüktől kezdve 21 napos korukig mesterségesen nevelték, mégpedig automata berendezés — „műkoca” — segítségével. E kísérletek az NSZK-beli Marienseeben, a Max Planck Intézetben folytak. (A „műkoca” az amerikai Lecce szerkesztette első ilyen automata etetőnek a Planck Intézetben továbbfejlesztett változata volt.) Automata etető A kör alakú berendezés közepén levő tizenkét tartályban a tejet tárolják, illetőleg egy keverőműrendszernek a segítségével állandóan keverik, hogy a zsírrészecskék ne gyűljenek a felszínre. Minden tartály alsó részén az adagolókészülék engedi a tejet a vályúba. A tizenkét vályúhoz tizenkét ketrec csatlakozik. A vályúkat fölfelé mozgatható ajtó zárja el a ketrecektől, amelyek fölött infravörös lámpák biztosítják a szükséges hőmérsékletet. Az egész berendezést — 42 V-OS árammal — motorok működtetik, és a kapcsolószekrényen az etetési programot beállíthatják, beszabályozhatják. Az etetés a szükséges időközökben hívóhanggal kezdődik, miközben az — emelő mágnes irányította — adagoló a kimért tejet (25 ml-t, vagy ismétléssel ennek töbszörösét) a vályúkba engedi. Ezután felhúzódnak a vályúkat elzáró fs" Várják az etetést... (A Max Planck Intézet „műkocája")