Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

hogy a hangok legkisebb árnyalati különbségeit is észlelni tudja-e és meg tud­ja-e különböztetni. Előfor­dul, hogy valakinek a füle tulajdonképpen jól hall, de a sziszegőknek vagy csak egy-két sziszegőnek a hang­zásbeli különbségét nem ve­szi észre. Azaz a selypes felnőtt e hangok pontos felfogása tekintetében „na­gyothall” anélkül, hogy va­lóban nagyothalló volna. Ilyenkor az agykérgen az sz, z, s, zs, hangok emlék­képei nem pontosan fedik a sziszegők hangképeit. A sziszegők képzésének területét a legfukarabban mérték ki: a felső metsző­fogak alig 2 cm 2-nyi száj­­padi részén zsúfolódik ösz­­sze. Mily tökéletesnek kell lennie a hallás és a nyelv­­izomzatot működtető ideg­­rendszer együttműködésé­nek ahhoz, hogy tiszta szi­szegők jöhessenek létre! A gyermekkori beszédfej­lődés gagyogási szakában éppen a nehéz képzés miatt sziszegők még véletlenül sem fordulnak elő, sőt so­káig még utána sem. A felnőttek hangképzés­­beli hibái visszavezetnek a gyermekkori beszédfejlő­désig. Ha súlyosabb ana­tómiai, fejlődésbeli rend­ellenességek és sérülések nem mutathatók ki, az el­változás rendszerint azzal függ össze, hogy a hallás csökkent értékű: a szisze­gő hangokat nem tudja jól megkülönböztetni és a hangképző szerveket mű­ködtető finom izommozgá­sok nem működnek telje­sen kielégítően. A gyermekkori hang­­képzésbeli elváltozás jelle­ge és természete másmi­lyen, mint a felnőtteké. A gyermek sokáig beszélhet hibás kiejtéssel, de mind­addig, amíg nem rögzül a rossz kiejtés, nem tekint­hetjük hibás beszédűnek. Éppen ezért minden hang­­képzésbeli elváltozást a gyermek tizedik éve előtt tanácsos meggyógyítani! Amikor a szavak egymásra rohannak A hadarás fokozott se­bességű beszéd. Csak az hadarhat, akiben a beszéd már kialakult reflexműkö­déssé vált. A helyes ref­lexműködés bizonyos meg­határozott ritmusban és ütemben pereg. A gyermek­kor óta gyakorolt beszéd hatására az agy hozzájut a megfelelő ritmus­­ és ütem betartásának készsé­géhez: ez biztosítja, hogy a beszéd összhangban legyen a légzés és a szervezet összműködésének ritmusá­val, valamint anyanyelvünk élőszóbeli használatának történetileg kialakult üte­mével. A hadaróban nem szabályozódik kellőképpen a beszéd üteme, idegrend­szere nem képes megfelelő összhangot teremteni a gon­dolkodás és a beszédmecha­nizmus működése között. S­ok hadaró beszéd közben nyugtalan, szavait külön­féle torz, ideges mozdula­tokkal kíséri, mintha való­ságos mozgászavara lenne. A hadarásnak az a leg­jellemzőbb tünete, hogy a mondat szavai egymásra rohannak, torlódnak, nem különülnek el a beszédben. Nemcsak az jellemző itt, hogy a hadarás gyorsabb a rendes beszédnél, hanem az is, hogy nincs ritmusa. Né­ha ok nélkül rendszertele­nül változik a beszédrit­mus, és ugyanilyen rend­­szertelen működéssel foly­nak a hangképző mozgások is. A gondolatok is roha­mosan törnek föl. Félig el­mondott hangokat, szava­kat és mondatokat elfojt az utána következő. A jelenség a gondolkodás zavarát is sejteti. A hadaró képtelen időzni egy gondolat mel­lett. Sőt, néha nehezen bukkannak fel a kellő kife­jezések is. A hadarás — ha nem gyógyítják — idővel any­­nyira elfajulhat, hogy vé­gül is teljesen érthetetlen hangjelenségeknek leszünk tanúi. (A selypesség, ha már automatikus reflexszé vált, és ha nem kezelték, a beszélőben ugyanazon a fokon marad.) Tehetünk-e valamit a felnőttek hadarása ellen ! Jóformán mindent! A ha­­darónak rá kell szánnia magát a gyógyításra. A teljes eredmény attól függ, hogy sikerül-e a logopédus­nak, a helyes beszédre ok­tatónak megtalálnia a meg­felelő eljárást, és hogy a hadaró aláveti-e magát a szükséges utasításoknak vagy sem. A fővárosban és vidéken is működnek be­szédjavító intézetek. A gyógyulás fontos ele­me: a hadarónak tudatosí­tania kell magában, hogy — hadar. Ki kell fej­lesztenie magában a beszéd szépségét érzékelő képessé­gét. Rendet kell teremtenie a gondolkodásban, és meg kell­ győződnie arról, hogy a szép beszéd nemcsak „technikai ügy”, hanem a mondanivaló művészi át­élésének függvénye is. Így lassan, a gyógyulás folya­mán a kedvezőtlen beszéd­­szervi mozgások helyébe az összerendezettek lépnek. Dr. Kanizsai Dezső kandidátus

Next