Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
BRUEGEL Idősb Pieter Bruegel — vagy ahogy másként nevezik, megkülönböztetésül fiaitól és a család későbbi festő leszármazottaitól: a „paraszt- Bruegel” — a festészet legnagyobb mesterei közül való. Művészete a XVI. századi Németalföld polgári humanista eszmeköréből nőtt ki. Képzelete nem a túlvilág, hanem a megismerhető világ élményéből táplálkozik, s a népnek, a flamand parasztnak a szemszögéből nézve a világot, alkotja képeit. A kor, amely e zsenit nemzette, mozgalmas. Ez az a történelmi időszak, amidőn a városi polgárság és a parasztság nagyobb szerephez jut Németalföldön. A termelés módja megváltozik, s vele a gondolkodás, az élet és a hit formája egyaránt. Ennek az alapvető változásnak a tükröződését látjuk Bruegel festészetében. Sarkalatos ellentétben a sokáig uralkodó hiedelemmel, melynek melléknevét, a Pierre le Drôle-t (pier le dról), Tréfás Pétert is köszönhette, ez a piktúra korántsem tréfás hangú Ellenkezőleg: tragikus, drámai hangvételű. Alkotásait a nép sorsa, élete, hányattatásai ihletik, amint azt kutatásaiban Bruegel művészetének számos új összefüggését feltáró magyar származású kitűnő művészettörténész, Charles de Tolnay megmutatta. Bruegel vérbeli humanista, aki népe oldalán áll, népét szolgálja tehetségével. Életéről — a szorgos kutatások ellenére is — csak nagyon keveset tudunk. Mindössze három vitathatatlanul hiteles okmány segítségével tudjuk betájolni életét. Tudjuk, hogy 1551-ben szabad mesterként belépett az antwerpeni Szent Lu-kács-céhbe*, hogy 1563-ban a brüsszeli La Chapelle (Sá sápéi kápolna) templomban tartotta esküvőjét van Aelst festő lányával, s tudjuk, hogy 1569. szeptember 5-én, most négyszáz esztendeje hunyt el. E három dátum alapján feltételezik, hogy 1525 és 1530 között született, valahol Flandriában. Az is bizonyos, hogy tanulmányúton járt Itáliában: képeinek, rajzainak segítségével szinte egész útiránya összeállítható a Rhone völgyén át, az Alpokon keresztül a Messinaiszorosig. Itáliából visszatérve, Antwerpenben telepedett le. Ott rendkívül élénk volt akkoriban a szellemi élet. Ebben nagy szerep jutott a humanista műveltségű írók, művészek, tudósok baráti társaságának, akikhez Bruegel is tartozott. Az előző évszázadban feltalált könyvnyomtatás gyors elterjedése megkönnyítette az ismeretek és az eszmék térhódítását, s a mágia és az alkímia helyébe a tudományok: az optika, a matematika, a csillagászat, a kémia léptek. Németalföld ebben az időben vezető szerepet vitt a filozófiában, a tudományban és az irodalomban egyaránt. Mindez mélyen hatott Bruegelre, ennek jeleit több metszetén láthatjuk. (Az alkimista stb.) A RAJZOK KORSZAKA Munkásságának első korszakát rajzai töltik ki. Ezek ama humanista új szellemről tanúskodnak, mely az embert tekinti minden dolgok mércéjének. 1555- ben jelent meg a Nagy tájképek sorozat, az alpesi átkelés emlékeivel. 1659-ben készíti kiadója, Hieronymus Cock részére a Hét erény-sorozatot. A kompozíciók középpontját nőalak alkotja. Az Igazságosság hosszú ruhás, bekötött szemű alakja A festő és a műértő