Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
zőink figyelmébe ajánljuk. Előfordulhat ugyanis, hogy egyik-másik feladat az ő teljesítőképességüknek már éppen a felső határán jár. Ilyenkor ne veszítsék el a kedvüket, gondoljanak arra, hogy az ilyen feladat a többi általános iskolásnak is erősen próbára teszi a képességeit. Ami eredményt elértek, azt feltétlenül küldjék be — még akkor is, ha csak próbálkozásokig, sejtésekig jutottak el. Minden egyes pont számít! Különösen sajnálatos, ha olyanok is abbahagyják a munkát a verseny vége felé, egyetlen balsiker miatt — például azért, mert látják, hogy legutóbbi megoldásuk hibás volt —, akiknek pedig jó esélyeik lettek volna (a hibás megoldás ellenére is). Erre az elmúlt évek I. kategóriájú versenyeiben nem egy példa volt. Az alacsonyabb osztályú általános iskolások még akkor se hagyják abba a versenyt, ha több feladatot nem tudtak megoldani. A főnyereményeket ugyan nem ők fogják megkapni, de a kisebb jutalmak (emléklap) szempontjából külön elbírálás alá esnek. (Ezért is a kódszám első jegye itt az osztály száma.) 3. Az alappontszámon felül többletpontokat (jutalompontokat) kapnak azok, akiknek munkájában a kifogástalan megoldáson és megokoláson kívül még minőségi többletteljesítmény is van. Ilyen például, ha a megoldás az átlagosnál egyszerűbb (rövidebb gondolatmenettel eljut a célhoz), tömörebben van megfogalmazva (de azért pontos és teljes), kevesebb matematikai előismeretre támaszkodik (kisebb matematikai apparátussal is beéri), és főleg ha feltárja a feladat tartalmának mélyebb rétegeit is — ha vannak ilyenek. (Nem elégszik meg például azzal, hogy eljut az egyetlen lehetséges megoldásig, hanem ellenőrzi is, hogy ez valóban megoldás-e — tehát hogy a feladatban nincs-e ellentmondás: észreveszi, hogy bizonyos különleges esetekben megváltoznak a feltételek, kielemzi a feladat logikai szerkezetét, és így jut el a megoldás módjához stb ). De csak akkor, ha eközben a feladat keretein belül marad, a feladat kiterjesztéséért, általánosításáért már nem adunk többletpontot. Ez ugyanis már inkább mennyiségi, mint minőségi többletteljesítmény, ilyenre pedig nem akarjuk ösztönözni versenyzőinket. Azt tartjuk jónak, ha a versenyző maga is meg tudja ítélni, mikor van készen a feladat megoldásával, hiszen a jó munkához ez is hozzá tartozik. Nem a több, hanem a jobb munkát értékeljük! Ugyanezért nem adunk többletpontot arra sem, ha valaki ugyanarra a feladatra több megoldást küld be. Ilyenkor is értékeljük az összes megoldást, de csak a legjobbat pontozzuk. Több versenyzőnk azt javasolta: ne adjunk többletpontokat. Úgy hisszük azonban, nem volna igazságos, ha a körülményes, túlbonyolított, fölöslegesen nagy matematikai apparátust felhasználó bizonyítást egyenlő értékűnek tekintenénk a rövid, egyszerű, tömör, „elegáns” megoldással. E tekintetben azonban csak a lényegbevágó különbségeket értékeljük, a stiláris árnyalatokat nem. Annak érdekében azonban, hogy a helyes megoldás súlya a pontozásban megnőjön — a korábbi 100 százalékkal ellentétben — az alappontszám 50 százalékában maximáljuk a kiadható jutalompontok számát, így azok, akik minden feladatot helyesen megoldottak, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, hiszen az elérhető maximális pontszámnak legalább a kétharmad részét megszerezték. Végül ismét fel kell hívnunk versenyzőink figyelmét arra, hogy a pontversenynek csak a végeredményét tudjuk közölni, annak állásáról a verseny közben felvilágosítást adni, sajnos, nem tudunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez jó lenne, a verseny adminisztrációja azonban így is nagyon megterheli a szerkesztőséget. Éppen ezért kérjük versenyzőink türelmét — és főleg azt, hogy versenyzési kedvüket így is tartsák meg. Bizám György, Herczeg János 1949