Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

beszélnek Az idén ősszel ismét nagy tömegben jelentek meg a hazánkban alig három évtizede élő amerikai fehér szövő­lepke hernyói a gyümölcsösökben, az út menti fákon és az erdősávokban. Most kell nagy gonddal irtatunk őket, nehogy jövő nyáron még jobban elszaporodjanak. 1940. augusztus 5-én Csepelen Velez Zsigmor­d biológus két, Magyarországon eddig soha nem látott hófehér lep­két fogott. A következő évben megint a hálójába került egy, majd két év múlva Budán is rábukkantak. 1946-ban már egész Budapesten és attól délre, 50—90 kilométeres körzetben mindenütt előfordult. Ebben az évben állapí­tották meg, hogy e titokzatos fehér lepke nem más, mint az Észak-Amerikában honos amerikai fehér szövőlepke, Hyphantria Cunea. Eddig Európában nem élt. Valószínű­leg valamilyen rakománnyal hozták be az őshazájából, s néhány év alatt meghódította hazánkat, majd a szomszé­dos országokat. Az amerikai fehér szövőlepkék tavasszal bújnak elő az áttelelt bábokból, és a lombos fák leveleire rakják tojá­saikat. Az egy-egy nősténytől származó petecsomóban átlagosan 500 tojást találunk. A hernyók együtt marad­nak és fej fej mellett haladva kezdik hámozgatni a leve­leket. Tartózkodási helyük köré fehér, sűrű szövedéket készítenek — innen a „szövő” elnevezés —, amely védel­met nyújt számukra. A szövedék belsejében magasabb a hőmérséklet, szálain fennakadnak az esőcseppek, a szél nem sodorja el a hernyókat. Életük folyamán öt-hétszer vedlenek. A harmadik vedlés után mind kisebb csoportokra oszlanak, és a szö­vedékkészítéssel is fokozatosan felhagynak. Az idős her­nyók már magánosan rágják a leveleket, majd lemász­nak a fáról és alkalmas búvóhelyet találva bebábozód­­nak. 7—11 napos bábállapot után a nyár közepén bújnak elő a lepkék, és hamarosan lerakják tojásaikat, de most már átlagosan nyolcszázat. A második nemzedék hernyói augusztus elejétől a fagyok beálltáig rágnak, majd az ősz folyamán bábozódnak be, és ebben az állapotban telel­nek át. Az amerikai fehér szövőlepke megjelenése nem csupán biológiai érdekesség, hanem súlyos csapás is Közép- Európa számára, mert a lombos fák és a bokrok vesze­delmes kártevőjévé vált. Egy hernyó életében mintegy tíz levelet pusztít el. Egyetlen nőstény lepkének tavasz­­szal legalább 500 utóda van. Ezek fele részben nőstények, amelyek a nyár folyamán általában 800 tojást raknak, így egyetlen nősténytől egy nyáron 200 000 hernyó szár­mazhat, amelyek körülbelül 200 közepes nagyságú fa tel­jes lombozatának elpusztítására képesek. Az életükre kedvező körülmények között ebből a roppant nagy számú hernyóból csak kevés pusztul el. Tojásokat rakó nőstény

Next