Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
vel virágzó gyarmatokat alapítottak. Majd a görögök, később a rómaiak uralkodtak e területen, ahol sok római építészeti emlék maradt. Vandál megszállás és bizánci uralom után az arabok hódították meg a területet a VII. században, és terjesztették el a mohamedán hitet, az arab nyelvet és kultúrát. Az oszmán—török birodalom nagysága tetőpontján ide is kiterjeszkedett, és 1911-ig tartotta uralma alatt a tengerpartot. Az 1911—12 közötti olasz—török háborúban az olaszok szerezték meg Líbia tengerparti részét, de a szenuszi szekta központját, a Kufra-oázist csakei 1931-ben tudták elfoglalni. A mohamedán szénuszi rend, amely politikai és vallási szövetség volt, a múlt század elején alakult meg. Fokozatosan terjesztette ki hatalmát a Kufra-oázistól a Csád-tóig, és fontos szerepe volt a gyarmatosítók — előbb a törökök, majd az olaszok — elleni harcokban. Az olaszok uralma sem tartott sokáig, mert 1943-ban az olasz—német fasiszta csapatokat az angol—francia egyesített erők kiverték Afrikából. Ezután az angolok Tripolitániát és Kirenaikát, a franciák pedig Fezzán tartományt szállták meg. Az ENSZ közgyűlése 1949-ben független államnak nyilvánította Líbiát, de e határozat csak 1951 végén valósult meg. A független ország királya Idrisz, a szenuszi szekta vezetője lett, őt távolították el a fiatal katonatisztek szeptember 1-én. A lezajlott politikai események az érdeklődés előterébe állították Líbiát. Megokolt, hogy közelebbről megismerjük ennek az országnak természeti viszonyait, lakosságát és gazdasági lehetőségeit. A sivatag és az oázisok Líbia a homoknak, a napnak, a csendnek és az olajnak az országa. Földközitengeri partvonala és az elszórt oázisok jelentik ott az életet. A területnek kilenctizede lakatlan, élettelen sivatag. A térszín a déli határ irányában lassan emelkedik. Itt a földtörténeti őskorból származó, úgynevezett africida rögök vannak a felszínen. Ezeket a kemény rögöket a földtörténet harmadkorában törések érték, és hasadékok mentén nagy mennyiségű bazaltláva ömlött a felszínre, és ez azóta főként a szélsőséges hőingadozások miatt felaprózódott, majdnem járhatatlan kősivataggá, úgynevezett hammadává változott. A kavicstörmelékből durva és finomabb homokszemek is képződnek, de ezeket Líbia jellegzetes szele, a gibli máshol halmozza fel homokdűnékké, szélbarázdákká, buckákká, barkánokká. Arabul A tripoliszi Karamanli-mecset kupolacsoportos tetőzete