Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

ergnek nevezik a homoksivatagot. Külö­nösen az ország keleti részén, az Egyip­tomba is átnyúló Líbiai-sivatagban borít a homok hatalmas területeket. A geoló­giai középkorban felhalmozódott tengeri üledék, a felaprózódott homokkő és mész­kő is hozzájárul a sivatag homokjának alapanyagához. A mészkő a lepusztulás­sal szemben ellenállóbb, ezért mészkő­táblák, sőt hegységek szakítják meg a ho­moksivatagokat. Például mészkőből épült fel Kirenaikában, a tengerpart közelében emelkedő 800 méternél magasabb Barka­fennsík. Nemcsak kő- és homoksivataggal talál­kozunk Líbiában, hanem kavics borította területekkel is, amelyeket itt szerírnek neveznek. Nehéz összeegyeztetni a siva­tag fogalmát a kaviccsal, hiszen a kavics képződéséhez folyóvízre van szükség. A kavics azonban nem mai eredetű. A 20 ezer évvel ezelőtt befejeződött jégkor­szakban a Szaharában sokkal több volt a csapadék. Ekkor még állandó jellegű fo­lyók szabdalták keresztül-kasul a sivata­got, s ezek gömbölyítették le a magukkal sodort kőtörmeléket és formálták a ka­vicssivatagokat. A csapadékosabb idők emlékét nemcsak a kavics, hanem az el­hagyott, ma víz nélkül tátongó kisebb-na­­gyobb folyómedrek, az úgynevezett vádik is őrzik. Az egykori csapadékosabb idő emléke az agyagsivatag is, amelynek anyagát szintén a folyóvíz őrölte finom porrá. Az agyagsivatagokat a nagy szárazság követ­keztében tátongó repedések szelik keresz­tül-kasul. A végtelenbe nyúló sárga homoktengert vagy a sötét színű kősivatagokat imitt­­amott zöld foltok tarkítják, az­ oázisok. Ott alakulnak ki, ahol források bukkan­nak a felszínre. De egyre gyakoribbak Lí­­í­biában a mesterséges oázisok. A geológiai középkor rétegei alatt ugyanis víztároló rétegek húzódnak. Nem is kell túlságosan mélyre fúrni ahhoz, hogy feltörjön az ar­tézi víz. Ott aztán megtelepszik az ember, földet művel, s elsősorban datolyapálmát ültet. A datolyapálma gyümölcse az oá­zislakók „mindennapi kenyere”. Nemcsak emberi eleségként használják, hanem — ha gyengébb minőségű — állatok takarmá­nyozására is. A kiválóbb minőségű dato­lyát régen tevekaravánok szállították a tengerpartra, s onnét továbbították az eu­rópai piacra. Bár a teve ma is a legfonto­sabb teherszállító az oázisok között, a Sebháig vezető gépkocsiúton immár ka­mionok — nagy fedett teherautók — szál­lítják a datolyát. Hagyományos kupolaépítménnyel összehan­golt modern palota El Beidában

Next