Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
ESSO-vállalat. Az olaj hírére szinte megrohamozták a nyugati nagy olajvállalatok Líbiát, hogy előnyös szerződéses viszonyt, koncessziót szerezzenek az olaj kitermelésére. Ma 23 külföldi társaság kutatja és termeli ki az olajat Líbiában, s ebből 12 amerikai. De az olaj nagyobb mértékű kitermelése valójában csak az első olajvezetékek megépítése nyomán 1961-ben indult meg. Ettől kezdve megsokasodtak az olajkutak a sivatagban, és így ugrásszerűen növekedett a termelés is. 1961-ben még alig 1 millió tonnát termeltek ki, de két év múltán 23 milliót. 1967-ben 128 millió tonna olajat hoztak a felszínre és továbbítottak a tengerpartra. Hét év alatt Líbia a világ negyedik legnagyobb kőolaj termelő országa lett. A legfontosabb olajmezők Zeiten, Dahra, Gialo és Beda oázisokban vannak. A szinte egyedülálló gyors fejlődésnek több oka és magyarázata van. A fő ok, hogy a kutak rendkívül bőségesek. Általában egy líbiai kút tízszer annyi kőolajat ad naponta, mint egy amerikai. A másik ok az, hogy az olajmezők viszonylag közel, 100—200 kilométerre vannak a Földközi-tengertől, és így nem szükséges hoszszú olajvezetéket építeni. Az olajmezők és a tenger között nincsenek hegységek, mint például Algériában, így a szállítás sokkal olcsóbb. Megnőtt a líbiai olajmezők jelentősége 1967, az arab—izraeli öszszecsapás óta. Azóta ugyanis nem használható a Szuezi-csatorna, ezért az arábiai kőolajat csak kerülő úton lehet Amerikába, illetve Európába szállítani. Ezt pótolja a közeli líbiai olaj. Már 4 olajvezetéket építettek ki a tengerig, új olajkikötők nőttek ki egyik napról a másikra a földből. Ilyen nevezetes olajkikötő Marsa el-Brega, Ras el-Sidra, Tobruk, Ras Lanuf. Marsa el-Bregában már nagy teljesítményű kőolajfinomító is működik. A kőolaj 90 százalékát az amerikaiak termelik ki. Noha az ott termelt olaj értékének egyelőre kis hányada Líbiáé, ez az összeg mégis jelentős. 1961-ben az állami költségvetés mindössze 13 millió font sterling volt. 1968-ban ez az összeg 300 millió font sterlingre ugrott. Ilyen rövid időn belül ilyen arányú emelkedés példa nélkül áll a gazdaságtörténelemben. Az új kemény eddigi intézkedései, nyilatkozatai a haladás irányába mutatnak. Dr. Futó József főiskolai docens (Eger) 1938 (Folytatás a 1922. oldalról.) Végét csökkentsem, hanem azt kívánom ismertetni, hogy az igen kemény héjú diót és mandulát hogyan is töri fel. Gondoljuk csak el, hogy nekünk e gyümölcsök feltöréséhez kalapácsra vagy diótörő szerszámra van szükségünk és hozzá az egyik kezünkre — no meg a másikra is, amellyel lefogjuk a gyümölcsöt, hogy el ne pattanjon. A harkálynak igen erős „kalapácsa” van a csőre, de ez nyilván még nem elegendő a csonthéj feltöréséhez, mert a gyümölcs minden ütésre elugrana, már gömbölyded alakjánál fogva is. A lábait azonban nem használhatja a gyümölcs lefogásához, hiszen azzal — amint Radetzky tanár is írta és egy szép fényképfelvétellel bemutatta — a fa oldalán erősen kapaszkodik. Hogyan dolgozik mégis eredményesen és aránylag gyorsan? Úgy, hogy a magok feltöréséhez munkaeszközt, egy különös „satut” használ! A mandula- és diótermés közelében valamelyik öreg fán keres egy olyan korhadt ághelyet, amelynek megfelelő bemélyedése van (ha a bemélyedés nem elegendő, még vés rajta). Ebbe a mélyedésbe — mint foglalatba — belehelyezi a magot, az ott megszorul. Ezután erős csőrének sorozatos ütéseivel rövid idő alatt feltöri, tartalmát elfogyasztja, majd a bemélyedésben (a „satuban”) maradt héjtörmeléket kifeszegeti és leszórja a földre. Tehát a „munkaeszközt" megtisztítja, alkalmassá teszi a következő mag befogadására. Néhány évvel ezelőtt egy ügyes madár az egyik mandulafám mellett levő öreg szilvafán talált munkájához megfelelő helyet. Látva a fa alatt a törmeléket, létráról megkerestem a „munkaeszközt” és fadarabkákkal eltömtem. Amikor a létrát a fa alól elvittem és eltávoztam a közelből, a fakopáncs a tömítést az üregből kifeszegette, és a magfeltörési műveletet ugyanott folytatta. Ezt követően a bemélyedést cementtel tömtem be. Ekkor a harkály e helytől kb. 5 méterre a szomszéd telken levő villanypózna tetején, majd oldalán alakított ki magának megfelelő „munkaeszközt”. Azóta is ott dolgozik szorgalmasan. Dr. Csányi Lajos Sashalom