Élet és Tudomány, 1970. január-június (25. évfolyam, 2-26. szám)

1970-01-23 / 4. szám

talán, hanem igazságtalan, antihumánus is. A megelőzés egyik legtöbb reményre jogosító módja az ifjúság helyes neve­lése. Helytelen a fiatalságot álszemérme­sen, az ellenkező nemtől teljesen elide­­genítve nevelni. Ezt bizonyítja az, hogy a túlságosan puritán nemi erkölcsű társa­dalmakban a homoszexuálisok száma na­gyobb. Még fontosabb a gyermekeket a homoszexuális csábítás veszélyére idejé­ben figyelmeztetni — ez különben a he­lyes szexuális nevelésbe és felvilágosítás­ba eleve beletartozik. De a megelőzésnek a harmonikus családi élet és a kizárólag azonos nemű környezet kerülése is fon­tos tényezője. Figyelembe véve, hogy sok esetben a homoszexualitás feltehetően biológiailag meghatározott jelenség (ugyanúgy, mint — mondjuk — a balkezesség), ma úgy látszik, hogy a homoszexualitást vagy an­nak számos esetét nem lehet sem meg­szüntetni, sem megelőzni. A homoszexuá­lisok többnyire nem tehetnek erről a haj­lamukról, és nincs módjuk arra — vagy nem is akarják —, hogy tudatosan, szi­lárd elhatározásból mások legyenek. Hazai orvosi megítélés szerint a homo­szexualitás önmagában nem betegség, ugyanúgy nem az, mint a balkezesség. Ezért az egyetlen, amit tehetünk az, hogy tudomásul vesszük létezését, némelyek szerint mint a „harmadik nemét”. Ha azonban ezek az emberek a társadalmi érdekekkel összeütközésbe kerülnek (pél­dául gyermekeket rontanak meg stb.), a legszigorúbban kell fellépni ellenük. Ez az álláspont azokban az országokban is, ahol a homoszexualitást nem üldözik, a csábítást a törvény ott is változatlan szi­gorral bünteti. Dr. Rácz István tudományos osztályvezető Országos Bőr és Nemi Kórtani Intézet (A homoszexualitásnak és jó néhány betegségnek sok esetben kapcsolata van, illetve lehet az örökítő anyaggal és hor­dozójával, a kromoszómával. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a kromoszó­máról és az örökítő anyag rendellenes alakulásáról több cikket hozunk követ­kező számunktól kezdődően. — A szerk.) DO kérdezz 111 . ! felelek !! ! Nemes Péter nagymányoki olvasónk kérdezi: feloldható-e az epekő? Dr. Szendei Ádám, ny. belklinikai ad­junktus válaszol: Jelenleg nem. Emberben gyógyszerrel vagy diétával epekövet mindmáig felol­dani nem sikerült. Ezen a tényen az sem változtat sokat, hogy tíz egynéhány eset­ben előfordult, hogy koleszterinből — és csakis ebből — álló kövek gyógykezelés nélkül önmaguktól feloldódtak. Ezekben a ritka esetekben elsősorban a zsírmentes és kalóriaszegény étrendnek tulajdonít­hatjuk a koleszterinkövek oldódását. Egyelőre csak állatkísérletekben sikerült gyógyszerekkel feloldani a koleszterin­köveket. Aki tehát hiszékenységében „kőhajtó­kúrát” kísérel meg, eleve számíthat nem­csak eredménytelenségre, kudarcra, ha­nem nagy valószínűséggel görcsrohamra is. Az epekőhajtóként kínált különböző -t­­bátran nevezhetjük: kuruzslószerek — csaknem mindegyike epehajtó hatású és egyidejűleg az epehólyagot is összehúzó-­­dásra bírja. Ha valakinek ügyetlen nagy köve van az epehólyagban, a „kőhajtó­szer” képtelen a nagy követ az epehó­lyag szűk kivezető csövén áthajtani, egy­szerűen azért, mert nem fér át rajta. Ha pedig az epehólyagot sok-sok apró kő tölti ki, az epehólyag képtelen annyira összehúzódni, hogy egész űrtartalmát ki tudná fecskendezni. Ezért következik be gyakran kőhajtási kísérlet esetén az epe­hólyag görcse, fájdalmas összehúzódása. Ma tehát egyelőre a kőmentességet csak műtéttől, panaszmentességet diétától és gyógyszertől várhatunk. Bicskei Tamás győri olvasónk kérdezi: mekkora területet foglalnak el Földünkön a selfek? Kérdezz—Felelek rovatunk válaszol: Selfnek a tengerek és az óceánok part­közeli sávját nevezzük. Ez a sáv világvi­szonylatban átlagosan 70 kilométer szé­les, és általánosságban nem fekszik a ten­ger szintjénél 200 méterrel mélyebben. A legújabb megállapítások szerint a világ­óceánnak mintegy 7,5 százaléka selfterü­­let. Ez körülbelül megfelel Dél-Amerika és Európa felszínének. Érdemes megemlí­teni, hogy a jégkorszak idején, amikor óriási mennyiségű víz halmozódott fel a szárazföldi jégtakaróban, a jelenlegi sel­fek nagy része szárazon volt.

Next