Élet és Tudomány, 1970. január-június (25. évfolyam, 2-26. szám)
1970-01-23 / 4. szám
talán, hanem igazságtalan, antihumánus is. A megelőzés egyik legtöbb reményre jogosító módja az ifjúság helyes nevelése. Helytelen a fiatalságot álszemérmesen, az ellenkező nemtől teljesen elidegenítve nevelni. Ezt bizonyítja az, hogy a túlságosan puritán nemi erkölcsű társadalmakban a homoszexuálisok száma nagyobb. Még fontosabb a gyermekeket a homoszexuális csábítás veszélyére idejében figyelmeztetni — ez különben a helyes szexuális nevelésbe és felvilágosításba eleve beletartozik. De a megelőzésnek a harmonikus családi élet és a kizárólag azonos nemű környezet kerülése is fontos tényezője. Figyelembe véve, hogy sok esetben a homoszexualitás feltehetően biológiailag meghatározott jelenség (ugyanúgy, mint — mondjuk — a balkezesség), ma úgy látszik, hogy a homoszexualitást vagy annak számos esetét nem lehet sem megszüntetni, sem megelőzni. A homoszexuálisok többnyire nem tehetnek erről a hajlamukról, és nincs módjuk arra — vagy nem is akarják —, hogy tudatosan, szilárd elhatározásból mások legyenek. Hazai orvosi megítélés szerint a homoszexualitás önmagában nem betegség, ugyanúgy nem az, mint a balkezesség. Ezért az egyetlen, amit tehetünk az, hogy tudomásul vesszük létezését, némelyek szerint mint a „harmadik nemét”. Ha azonban ezek az emberek a társadalmi érdekekkel összeütközésbe kerülnek (például gyermekeket rontanak meg stb.), a legszigorúbban kell fellépni ellenük. Ez az álláspont azokban az országokban is, ahol a homoszexualitást nem üldözik, a csábítást a törvény ott is változatlan szigorral bünteti. Dr. Rácz István tudományos osztályvezető Országos Bőr és Nemi Kórtani Intézet (A homoszexualitásnak és jó néhány betegségnek sok esetben kapcsolata van, illetve lehet az örökítő anyaggal és hordozójával, a kromoszómával. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a kromoszómáról és az örökítő anyag rendellenes alakulásáról több cikket hozunk következő számunktól kezdődően. — A szerk.) DO kérdezz 111 . ! felelek !! ! Nemes Péter nagymányoki olvasónk kérdezi: feloldható-e az epekő? Dr. Szendei Ádám, ny. belklinikai adjunktus válaszol: Jelenleg nem. Emberben gyógyszerrel vagy diétával epekövet mindmáig feloldani nem sikerült. Ezen a tényen az sem változtat sokat, hogy tíz egynéhány esetben előfordult, hogy koleszterinből — és csakis ebből — álló kövek gyógykezelés nélkül önmaguktól feloldódtak. Ezekben a ritka esetekben elsősorban a zsírmentes és kalóriaszegény étrendnek tulajdoníthatjuk a koleszterinkövek oldódását. Egyelőre csak állatkísérletekben sikerült gyógyszerekkel feloldani a koleszterinköveket. Aki tehát hiszékenységében „kőhajtókúrát” kísérel meg, eleve számíthat nemcsak eredménytelenségre, kudarcra, hanem nagy valószínűséggel görcsrohamra is. Az epekőhajtóként kínált különböző -tbátran nevezhetjük: kuruzslószerek — csaknem mindegyike epehajtó hatású és egyidejűleg az epehólyagot is összehúzó-dásra bírja. Ha valakinek ügyetlen nagy köve van az epehólyagban, a „kőhajtószer” képtelen a nagy követ az epehólyag szűk kivezető csövén áthajtani, egyszerűen azért, mert nem fér át rajta. Ha pedig az epehólyagot sok-sok apró kő tölti ki, az epehólyag képtelen annyira összehúzódni, hogy egész űrtartalmát ki tudná fecskendezni. Ezért következik be gyakran kőhajtási kísérlet esetén az epehólyag görcse, fájdalmas összehúzódása. Ma tehát egyelőre a kőmentességet csak műtéttől, panaszmentességet diétától és gyógyszertől várhatunk. Bicskei Tamás győri olvasónk kérdezi: mekkora területet foglalnak el Földünkön a selfek? Kérdezz—Felelek rovatunk válaszol: Selfnek a tengerek és az óceánok partközeli sávját nevezzük. Ez a sáv világviszonylatban átlagosan 70 kilométer széles, és általánosságban nem fekszik a tenger szintjénél 200 méterrel mélyebben. A legújabb megállapítások szerint a világóceánnak mintegy 7,5 százaléka selfterület. Ez körülbelül megfelel Dél-Amerika és Európa felszínének. Érdemes megemlíteni, hogy a jégkorszak idején, amikor óriási mennyiségű víz halmozódott fel a szárazföldi jégtakaróban, a jelenlegi selfek nagy része szárazon volt.