Élet és Tudomány, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-28 / 35. szám

Röntgen fölfedezése az egész tudósvi­lágot lázba hozta. Látták a ládácskába zárt kulcsokat, az emberi csontvázat, bá­multák az új sugarak áthatolóképessé­gét, nyakra-főre készítették a röntgen­csöveket, sőt egyre-másra értesültek a röntgensugarakkal foglalkozók súlyos ká­rosodásairól, a megrendítő halálesetek­ről is. Ennek nyomán mind jobban ki­fejlődött a védekezés módja, és tökélete­sedett a röntgentechnika. Csak azt nem tudták, hogy mi is a röntgensugár, és hogy miként illesszék be a már ismert sugár­zások közé. A röntgensugárzás is lehet sarkított Számos fizikus — közöttük Röntgen is — azt hitte, hogy a röntgensugár vagy (ahogyan akkoriban emlegették) a rönt­genfény is az éter rezgése, az éter hul­lámzása. Abban az időben még, noha már az elektromágneses fényelmélet is kezdett kialakulni, általános volt az a vélemény, hogy kell lennie egy olyan anyagnak, amely a fényhullámok „hor­dozója'’ — ugyanúgy, mint ahogyan a hanghullámoké a levegő —, és ez a hipo­tetikus anyag volt az úgynevezett éter. Azt tartották, hogy a látható fény az éter keresztirányú (transzverzális) rezgé­se, vagyis a fényben az éterrészecskék a haladás irányára merőlegesen rezegnek, éppúgy, mint ahogyan a vízbe dobott kő nyomán a vízrészecskék a hullám hala­dási irányára merőlegesen mozognak föl­le. Ezzel ellentétben a röntgenfény — mondták — hosszmenti (longitudinális) rezgés, vagyis a részecskék ide-oda moz­gása a haladás irányában történik, ugyanúgy, ahogyan a levegőben a hang­­hullámok terjednek. Régebben még a kö­zönséges fénnyel kapcsolatban is sokat vitatkoztak a tudósok arról, hogy vajon az éternek miféle rezgései idézik elő a fényt: longitudinális vagy transzverzá­lis-e a fényhullám? A múlt század első felében az angol Young (1773—1829) és a francia Fresnel (1788—1827) fölfedezték a fény interfe­renciáját, azt a jelenséget, hogy két talál­kozó fénysugár hol erősítheti, hol gyön­gítheti egymást. Ezt a jelenséget nem le­hetett másként megmagyarázni, mint úgy, hogy a fény hullámmozgás, és ott, ahol hullámhegy hullámheggyel vagy hullámvölgy hullámvölggyel találkozik, a fény erősbödik, ahol pedig hullámhegy hullámvölgyet ér, ott a fény kialszik, gyengülés vagy éppen sötétség lesz. Ez a jelenség kétségtelenné tette, hogy a fény

Next