Élet és Tudomány, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-28 / 35. szám
Röntgen fölfedezése az egész tudósvilágot lázba hozta. Látták a ládácskába zárt kulcsokat, az emberi csontvázat, bámulták az új sugarak áthatolóképességét, nyakra-főre készítették a röntgencsöveket, sőt egyre-másra értesültek a röntgensugarakkal foglalkozók súlyos károsodásairól, a megrendítő halálesetekről is. Ennek nyomán mind jobban kifejlődött a védekezés módja, és tökéletesedett a röntgentechnika. Csak azt nem tudták, hogy mi is a röntgensugár, és hogy miként illesszék be a már ismert sugárzások közé. A röntgensugárzás is lehet sarkított Számos fizikus — közöttük Röntgen is — azt hitte, hogy a röntgensugár vagy (ahogyan akkoriban emlegették) a röntgenfény is az éter rezgése, az éter hullámzása. Abban az időben még, noha már az elektromágneses fényelmélet is kezdett kialakulni, általános volt az a vélemény, hogy kell lennie egy olyan anyagnak, amely a fényhullámok „hordozója'’ — ugyanúgy, mint ahogyan a hanghullámoké a levegő —, és ez a hipotetikus anyag volt az úgynevezett éter. Azt tartották, hogy a látható fény az éter keresztirányú (transzverzális) rezgése, vagyis a fényben az éterrészecskék a haladás irányára merőlegesen rezegnek, éppúgy, mint ahogyan a vízbe dobott kő nyomán a vízrészecskék a hullám haladási irányára merőlegesen mozognak fölle. Ezzel ellentétben a röntgenfény — mondták — hosszmenti (longitudinális) rezgés, vagyis a részecskék ide-oda mozgása a haladás irányában történik, ugyanúgy, ahogyan a levegőben a hanghullámok terjednek. Régebben még a közönséges fénnyel kapcsolatban is sokat vitatkoztak a tudósok arról, hogy vajon az éternek miféle rezgései idézik elő a fényt: longitudinális vagy transzverzális-e a fényhullám? A múlt század első felében az angol Young (1773—1829) és a francia Fresnel (1788—1827) fölfedezték a fény interferenciáját, azt a jelenséget, hogy két találkozó fénysugár hol erősítheti, hol gyöngítheti egymást. Ezt a jelenséget nem lehetett másként megmagyarázni, mint úgy, hogy a fény hullámmozgás, és ott, ahol hullámhegy hullámheggyel vagy hullámvölgy hullámvölggyel találkozik, a fény erősbödik, ahol pedig hullámhegy hullámvölgyet ér, ott a fény kialszik, gyengülés vagy éppen sötétség lesz. Ez a jelenség kétségtelenné tette, hogy a fény