Élet és Tudomány, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-18 / 38. szám
Az Appennino-félszigeten a római birodalom bukása óta sohasem volt egységes állam, bár több európai feudális nagyhatalom — pl. a német császárság — megkísérelte uralma alatt egyesíteni Itáliát. A XVIII. század végén, a francia forradalom után Európa más népeihez hasonlóan az olaszok is Párizsra vetették szemüket. Sőt segítséget is vártak a forradalomból megszületett polgári államtól. Napóleon azonban hódítóként érkezett Itáliába, és a sok apró államra feldarabolt félsziget a zsákmánya lett. Először több köztársaságot alapított ott, majd két királyságot hozott létre: északon a Itáliai Királyságot, délen a Nápolyi Királyságot. A pápa irányítása alatt álló Egyházi Államot sem kímélte, hiszen a pápai közigazgatás felszámolása után VII. Piusz fogolyként Franciaországba hurcoltatta. Az ily módon egyesített olasz föld gazdaságilag a franciáknak alávetett területté vált, és a napóleoni háborúk különböző frontjain ezrével pusztultak el a kényszerrel toborzott olasz katonák. Nem ok nélkül jöttek létre azok a titkos társaságok, melyekben az olasz nép legjava nemzeti függetlenséget, egységes államot és alkotmányos reformokat követelt. A titkos társaságok között a karbonáriké volt a legerősebb és a legaktívabb. (Lásd: Élet és Tudomány 1970. 29. szám. — A szerk.) A karbonárik igazi szerepe a napóleoni korszakot lezáró bécsi kongresszus (1814) után növekedett meg, amikor is az európai uralkodók felszámolták a napóleoni korszak változásait, és visszaállították az elűzött királyok uralmát. A visszatérő uralkodócsaládok azon fáradoztak, hogy maradéktalanul eltüntessék nemcsak a franciák itáliai uralmának, hanem a francia forradalom hatásának is minden társadalmi és politikai nyomát. Többek között visszavonták a francia mintára megszövegezett alkotmányokat. Ma már nevetségesnek tűnik, de még a gázvilágítás és a himlőoltás ellen is dühödt harcot folytattak, mivel ezeket is „francia találmánynak” tartották. Bár a félsziget déli részén és Szicíliában a francia Bourbonok voltak az urak, a nép szemében a fő külső ellenség Ausztria volt, amelynek hatalma kiterjedt Észak-Itáliára, és a Szent Szövetség tagjaként Itália „fékentartójának” a szerepét játszotta. Az olasz hazafiak minden lépését éberen vigyázták a rendőrkopók, de a karbonárik ilyen körülmények között is többször robbantottak ki felkeléseket az 1820-as években, ők képviselték az olasz egység és függetlenségest- AZ ÚJ EURÓPA FELÉ _______ AZ OLASZ EGYSÉG KIALAKULÁSA