Élet és Tudomány, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-18 / 38. szám

A­z Appennino-félszigeten a római bi­rodalom bukása óta sohasem volt egységes állam, bár több európai feudális nagyhatalom — pl. a né­met császárság — megkísérelte uralma alatt egyesíteni Itáliát. A XVIII. század végén, a francia forradalom után Európa más népeihez hasonlóan az ola­szok is Párizsra vetették szemüket. Sőt segítséget is vártak a forradalomból meg­született polgári államtól. Napóleon azon­ban hódítóként érkezett Itáliába, és a sok apró államra feldarabolt félsziget a zsák­mánya lett. Először több köztársaságot alapított ott, majd két királyságot hozott létre: északon a Itáliai Királyságot, délen a Nápolyi Királyságot. A pápa irányítása alatt álló Egyházi Államot sem kímélte, hiszen a pápai közigazgatás felszámolása után VII. Piusz fogolyként Franciaország­ba hurcoltatta. Az ily módon egyesített olasz föld gaz­daságilag a franciáknak alávetett terü­letté vált, és a napóleoni háborúk külön­böző frontjain ezrével pusztultak el a kényszerrel toborzott olasz katonák. Nem ok nélkül jöttek létre azok a titkos tár­saságok, melyekben az olasz nép legjava nemzeti függetlenséget, egységes államot és alkotmányos reformokat követelt. A titkos társaságok között a karbonáriké volt a legerősebb és a legaktívabb. (Lásd: Élet és Tudomány 1970. 29. szám. — A szerk.) A karbonárik igazi szerepe a napó­leoni korszakot lezáró bécsi kongresszus (1814) után növekedett meg, amikor is az európai uralkodók felszámolták a napó­leoni korszak változásait, és visszaállí­tották az elűzött királyok uralmát. A visszatérő uralkodócsaládok azon fá­radoztak, hogy maradéktalanul eltüntes­sék nemcsak a franciák itáliai uralmának, hanem a francia forradalom hatásának is minden társadalmi és politikai nyomát. Többek között visszavonták a francia mintára megszövegezett alkotmányokat. Ma már nevetségesnek tűnik, de még a gázvilágítás és a himlőoltás ellen is dü­hödt harcot folytattak, mivel ezeket is „francia találmánynak” tartották. Bár a félsziget déli részén és Szicíliá­ban a francia Bourbonok voltak az urak, a nép szemében a fő külső ellenség Ausztria volt, amelynek hatalma kiterjedt Észak-Itáliára, és a Szent Szövetség tag­jaként Itália „fékentartójának” a szere­pét játszotta. Az olasz hazafiak minden lépését éberen vigyázták a rendőrkopók, de a karbonárik ilyen körülmények kö­zött is többször robbantottak ki felkelé­seket az 1820-as években, ők képvisel­ték az olasz egység és függetlenség­est- AZ ÚJ EURÓPA FELÉ _______ AZ OLASZ EGYSÉG KIALAKULÁSA

Next