Élet és Tudomány, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-25 / 8. szám
bolygó látszólagos fényességváltozásait májustól decemberig. A Föld fényessége természetesen változott a fázisai szerint, de attól függően is, hogy a marsrakéta melyik félgömböt látta (a hótakaróval borított, téli félgömb fényesebb), illetőleg, hogy éppen mekkora volt az átlagos felhőzet nagysága (a felhők ugyanis fényesebbek a talajnál). Útközben, földi parancsra, a Marsz—3 két pályamódosítást hajtott végre, és ezek eredményeképpen mozgása épp a bolygó középpontja felé irányult. (Érdekes, hogy a Marsz—2 ettől egy kissé eltérő pályán mozgott, és újabb pályamódosítás nélkül 1380 km-rel elkerülte volna a bolygót.) Minden földi parancsot rádió útján közöltek a Marsz—3 földi ikertestvérével, egy hozzá a „megszólalásig” hasonló berendezéssel is, amely egy szovjet laboratóriumban a világűr viszonyait hűen utánzó hatalmas vákuumkamrában áll. (A súlytalanságot utánozni természetesen nem lehet.) Figyelték, hogy ez a berendezés hogyan reagál a földi utasításokra (ki- vagy bekapcsolódik, elfordul stb.); ily módon ellenőrzik, hogy egyrészt az utasítás, másrészt a fedélzeti számítógépben tárolt program helyes-e. 1971. december 2-án, délelőtt 10 óra után következtek az út legkritikusabb percei. A Marsz—3 ekkor már célja közelében járt, de „szemei” még mindig a Napra, a Földre és a Canopusra néztek. A leszállással kapcsolatos műveletek megkezdése előtt meg kell határoznia a Marshoz viszonyított pontos helyzetét. A Mars bolygó térbeli mozgását ugyanis kevésbé pontosan ismerjük, mint az űrrakétáét, ezért kellett helyszíni megfigyelésektől függővé tenni a további manővereket. Földi parancsra a Marsz—3 hirtelen megfordult a tengelye körül, és távcsöveinek látómezejében feltűnt a vörös bolygó. A fedélzeti számítógép azonnal értékelte a megfigyelést, és aszerint választotta ki a betáplált huszonkét programváltozat közül a legalkalmasabbat, hogy a Mars milyen irányból jelent meg, és látszólag merre mozgott. E program vezérelte azután a további kritikus műveleteket: levált a leszálló egység, és a megmaradó rész egy újabb, 3. pályamódosítással igen elnyúlt, marskörüli pályára állt. A leszálló kapszula 6 km-es másodpercenkénti sebességgel rohant az egyre sűrűsödő légkörben lefelé. Esését a leválasztástól számítva négy és fél óráig kellett a különleges anyagból készült kúpos védőpajzs segítségével fékeznie, míg sebessége végre a hangsebességig csökkent. Ekkor egy érzékeny gyorsulásmérő parancsára kinyílt az első, stabilizáló ejtőernyő, majd két részben a hatalmas főernyő is. Innen már mindössze 3 percre volt szükség a talaj eléréséig. Egy kis radarberendezés folyamatosan mérte a felszín feletti magasságot, majd 20—30 méter magasságban bekapcsolta a fékező ellenrakétákat, és egy másik, kis lőporos rakétát, amely „félrefújta” az ejtőernyőket, nehogy azok a leszálló egységet a talajon betakarják. Előzőleg már levált a védőkúp is, és a lökéscsillapító burokkal ellátott műszergömb viszonylag simán leszállt a Mars déli félgömbjén, az Electris és a Phaetontis nevű alakzatok között (45 fok déli szélesség, 158 fok nyugati hosszúság). Másfél perccel később bekapcsolódtak a berendezések, és 14 óra 50 perc 35 másodperckor megkezdődött az első kép közvetítése a Mars felszínéről. Sajnos, a közvetítés valami ismeretlen ok miatt 20 másodperc múlva megszakadt, és a képtöredéken részletek nem látszanak. A rádióadást a Marsz—3 keringő része fogta fel és rögzítette, majd december 2-a és 5-e között több ízben közvetítette a Földre. Ezzel az alkalmazott teljesen újszerű, komplex űrkutatási technika sikere teljessé vált, noha elmaradtak a nagy érdeklődéssel várt tudományos információk (a talaj fizikai tulajdonságainak és kémiai összetételének mérése, a panorámaképek közvetítése). Közben immár több mint két hónapja kering elnyúlt pályán a Mars körül a Mariner—9 és a Marsz—2 és —3. A felszín megfigyelését jelentősen gátolja a hosszan tartó, hatalmas porvihar, amelyből szigetekként emelkednek ki a legmagasabb hegységek. A keringés második hetében a Mariner—9 kameráit céltudatosan az átlátszó légköri „ablakok” felkeresésére állították, és ennek eredményeképp sikerült néhány érdekes felszíni A Phobos, a Mars egyik holdja, sötét foltként jelentkezik ezen a fényképen. A háttérben a marsfelszín egy részlete