Élet és Tudomány, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-20 / 16. szám
haladja a 400 mj-t. Személyzete valóban „összkomfortos” körülmények között végezheti munkáját. A Skylab tudományos programjának központjában a Nap megfigyelése áll, mégpedig a teljes sugárzási spektrumban, vagyis azokban a hullámhossztartományokban is, amelyeket a földi légkör nem bocsát keresztül. Az elektromágneses és a korpuszkuláris sugárzások vizsgálatához kapcsolódik a Földet körülvevő mágneses tér tanulmányozása is. Természetesen a Föld megfigyelése is szerepel a Skylab programjában; ezek a vizsgálatok környezetvédelmi, oceanográfiai, geológiai és hasonló célokat szolgálnak. Nagyszámú biológiai és orvostudományi kísérletre is sor kerül, emellett különféle technológiai, főként kohászati eljárások súlytalan állapotban való végrehajtása sem maradt ki a programból. Említésre méltó, hogy a középiskolai tanulók között ötletpályázatot hirdettek, javaslatokat kérve a Skylab személyzete által végrehajtandó kísérletekre. A több mint háromezer javaslat közül végül is a legjobb huszonöt versenyzőt díjazták. Az egyik ilyen ötlet: vulkánok megfigyelése infravörös berendezéssel és a hőtérképek alapján a kitörések előrejelzése. Vagy egy másik: hogyan szövi a pók a hálót súlytalan állapotban? * Látni való, hogy az amerikai űrállomás felépítése alapvető módon különbözik a Szaljutétól. A szovjet űrállomás az űrhajók „leszármazottja”, a Skylab pedig egy hordozórakéta-fokozat átformálásából alakult ki. A nyugat-európai űrkutatási szervezet, az ESRO által a nyolcvanas évekre tervezett űrállomás is inkább a Szaljuthoz lesz hasonló, mint a Skylabhez. A mai szovjet és amerikai űrállomások egyaránt az első nemzedékhez tartoznak. Egyelőre olyan űrállomás-rendszerek kezdik meg munkájukat, amelyek alkalmasak arra, hogy — munkaprogramjuk végrehajtásán kívül — tisztázzák velük az űrállomások üzemének műszaki, orvosi és egyéb kérdéseit. Ezek az űrállomások egyetlen hordozórakétával állíthatók pályára, s akár automatikusan, akár néhány főnyi személyzettel tarthatók üzemben, de csak meglehetősen korlátozott ideig. Lényegében előkísérletül szolgálnak a későbbi, második generációs űrállomások kialakításához, s a meglevő űrhajók hordozórakétáival röpítik fel őket. Nem fér kétség ahhoz, hogy az amerikaiak más felépítésű űrállomást készítenek, ha ezt a programot nem előzi meg a holdexpedícióké. Hiszen aligha lenne érdemes egy első generációs űrállomás kedvéért a Saturn I V-höz hasonló óriásrakétát kifejleszteni. A Skylab létrehozása, valamint a három részletben összesen száznegyven napig tartó kísérletsorozat kétmilliárd dollárba kerül. Magától értetődik, hogy a költségek ezt a hatalmas összeget is tetemesen meghaladnák, ha a fejlesztést az Apollo-programtól függetlenül kellett volna végezni, s az eredetileg tíz holdexpedícióra tervezett program megkurtítása folytán „elfekvő készlet” formában a hordozórakéták és az űrhajók nem állnának rendelkezésre. A személyzet harmadik csoportjának elvonulása után az „összkomfortos” űrállomás csak emberek nélkül, automatikusan tartható üzemben. Személyzettel csupán akkor lehetne az űrállomást hoszszabb ideig üzemben tartani, ha gondoskodni tudnának az elhasznált készletek pótlásáról és az összegyűlt hulladékanyagok eltávolításáról. Evégből nagyszámú szállítójáratot kellene indítani, melyeknek mindegyike egy-egy Saturnn IB hordozórakétát és Apollo-űrhajót használna el. Ami a jövőt illeti, a második generációs űrállomásokat a Föld körüli pályán állítják össze a külön-külön kijuttatott egységekből, „modul”-okból. Ezek a mintegy húsz személyt befogadó és nagyjából tízéves élettartamú rendszerek felépítésük tekintetében lényegesen különböznek majd a mai űrállomásoktól. Létrehozásuk egyik feltétele, hogy olcsóbb üzemű, többszörösen felhasználható hordozórendszerek — óriás rakétarepülőgépek, „űrkompok” váltsák fel a mai hordozórakétákat. Ilyen rendszerek tervének megvalósítása napirenden van. (Lásd az Élet és Tudomány 1971. évi 18. számát.) Az új hordozórendszerek segítségével az űrállomások kiszolgálását viszonylag egyszerűen lehet majd megoldani. A jelennél maradva, az itt felvetett gondolatokkal semmiképpen sem kívánjuk kétségbe vonni a küszöbön álló amerikai kísérletsorozat fontosságát. Vitathatatlan, hogy a Skylab az utóbbi évtized kiemelkedő műszaki alkotása. Ha sikerül munkaprogramját terv szerint végrehajtani, több területen szolgáltathat majd értékes tudományos és műszaki eredményeket. Nagy István György