Élet és Tudomány, 1974, január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-22 / 12. szám

DO kérdezz 111 ! ! felelek!!! „Dühöngő majmok menekülésre kény­szerítették két falu háromezer lakosát Ne­pálban. A Nepálban szent állatokként tisztelt majmok a Katmandutól 240 kilo­méterre délkeletre lakott területre törtek be, s óriási pusztítást végeztek.” E különös hír kapcsán számos olvasónk fordult hozzánk azzal a kérdéssel, vajon hogyan lehetséges az, hogy a lakosság nem tudott védekezni a támadó majmok­kal szemben? Kérdezz—felelek rovatunk válaszol: A majmok más földrészeken is okoznak károkat. Vegyes táplálkozásúak, mindent szívesen megesznek, ami emberi táplálék, így elfogyasztják a gyümölcsöket, külön­böző szemes terményeket, s különösen kedvelik a zöldségféléket. Ezért például Afrikában a lakosság gyűlöli őket, va­dásznak rájuk, irtják őket. Ezzel szem­ben Indiában „szent állatokként” tiszte­lik a majmokat, elsősorban a hulmánokat — más néven tanpurokat. Biztosra vehet­jük, hogy az újsághírben is e tíz kiló kö­rüli súlyú állatokról olvashattunk. Ezek Indiában szinte mindenütt gyakoriak; en­nek oka abban rejlik, hogy nem csupán kímélik őket, hanem — ahol nem éltek — meg is telepítették őket. A különös tisztelet feltételezhető oka egy ó-hindu mondában kereshető, e sze­rint Ravan — az óriás — elrabolta Síitát, Sri-Ráma feleségét. A majom azonban ki­szabadította fogságából és visszavitte fér­jéhez. Egyúttal még más hőstettet is vég­rehajtott; ellopta az óriás kertjéből a mangót — ezt az Indiában nagyra érté­kelt gyümölcsöt, s a népnek adta. Az óriás máglyára ítélte a majmot, de ő el­oltotta a tüzet, eközben a parázs meg­égette az arcát és a kezét — azóta fekete. A hulmán­ majmok számos helyen, temp­­lomokon laknak; szerzetes gondoskodik róluk. Erre azonban gyakorlatilag nincs szükség, a lakosság élelmet hord nekik. Az ilyen templomok idegenforgalmi lát­ványosságok. Azt mondják, ajánlatos élel­met vinni a majmoknak, mert előfordult már, hogy megtámadták azokat a turis­tákat, akik üres kézzel érkeztek. A maj­mok máshol is mindenütt megtalálhatók; nem csupán a falvak határaiban élnek, hanem behatolnak a településekre, s többnyire kisajátítják a házak padlását, felső emeletét. Kifosztják a kerteket, el­lopkodják az asztalról az élelmet, szét­hordják még a ruhákat is. Egyes falvak­ban több a majom, mint az ember, így azután érthető, hogy valóságos csapássá válnak. A lakosság béketűrése azonban nem is­mer határt. Ha európai puskát fog a maj­mokra, futva kell menekülnie a felhábo­rodott tömeg elől. E majmok gyorsan fel­ismerik „védett helyzetüket”, s ezzel ala­posan vissza is élnek. A majmok néha már lehetetlenné te­szik a falvak életét, főként azzal, hogy el­veszik előlük az amúgy is szűkös élelmü­ket és az élelem fogytával egyre agresz­­szívabbakká válnak. Talán ez magyarázza azt is, hogy a kér­désben szereplő két falu háromezer lakója védekezés helyett a menekülést választot­ta. Mi az oka annak, hogy északi szél ide­jén nagyon tiszta kilátást élvezhetünk a hegyekről, déli szélben ellenben a tájkép rendszerint homályos, fátyolos? — kér­dezi Száraz Dezső soproni olvasónk. Dr. Aujeszky László, a földtudományok doktora válaszol: Magyarországra az északi szél rendsze­rint az északi sarkvidékről származó lég­tömegeket sodor. Mivel ott a talajt hó és jég borítja, a sarkvidéki eredetű levegő rendkívül tiszta és átlátszó. Ezen­kívül a sarkvidékről jövő levegő erősen örvénylik, ettől a későbbi pályája mentén belefutó füst és por gyorsan felhígul ben­ne. Végül az északi szelet Magyarországon sokszor nagyobb esőzés előzi meg, így az északi szél már eleve tisztább levegőt talál nálunk. A déli szél gyakran Afrikából érkezik hozzánk és magával hurcolja a sivatagi eredetű portömegeket. Mozgása kevésbé örvénylő, ezért csak lassan hígul fel. A déli szél rendszerint nem eső után, ha­nem eső előtt lép fel. Ebben a szennyezett levegőben kisebb a látótávolság.

Next