Élet és Tudomány, 1974, január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
DO kérdezz 111 ! ! felelek!!! „Dühöngő majmok menekülésre kényszerítették két falu háromezer lakosát Nepálban. A Nepálban szent állatokként tisztelt majmok a Katmandutól 240 kilométerre délkeletre lakott területre törtek be, s óriási pusztítást végeztek.” E különös hír kapcsán számos olvasónk fordult hozzánk azzal a kérdéssel, vajon hogyan lehetséges az, hogy a lakosság nem tudott védekezni a támadó majmokkal szemben? Kérdezz—felelek rovatunk válaszol: A majmok más földrészeken is okoznak károkat. Vegyes táplálkozásúak, mindent szívesen megesznek, ami emberi táplálék, így elfogyasztják a gyümölcsöket, különböző szemes terményeket, s különösen kedvelik a zöldségféléket. Ezért például Afrikában a lakosság gyűlöli őket, vadásznak rájuk, irtják őket. Ezzel szemben Indiában „szent állatokként” tisztelik a majmokat, elsősorban a hulmánokat — más néven tanpurokat. Biztosra vehetjük, hogy az újsághírben is e tíz kiló körüli súlyú állatokról olvashattunk. Ezek Indiában szinte mindenütt gyakoriak; ennek oka abban rejlik, hogy nem csupán kímélik őket, hanem — ahol nem éltek — meg is telepítették őket. A különös tisztelet feltételezhető oka egy ó-hindu mondában kereshető, e szerint Ravan — az óriás — elrabolta Síitát, Sri-Ráma feleségét. A majom azonban kiszabadította fogságából és visszavitte férjéhez. Egyúttal még más hőstettet is végrehajtott; ellopta az óriás kertjéből a mangót — ezt az Indiában nagyra értékelt gyümölcsöt, s a népnek adta. Az óriás máglyára ítélte a majmot, de ő eloltotta a tüzet, eközben a parázs megégette az arcát és a kezét — azóta fekete. A hulmán majmok számos helyen, templomokon laknak; szerzetes gondoskodik róluk. Erre azonban gyakorlatilag nincs szükség, a lakosság élelmet hord nekik. Az ilyen templomok idegenforgalmi látványosságok. Azt mondják, ajánlatos élelmet vinni a majmoknak, mert előfordult már, hogy megtámadták azokat a turistákat, akik üres kézzel érkeztek. A majmok máshol is mindenütt megtalálhatók; nem csupán a falvak határaiban élnek, hanem behatolnak a településekre, s többnyire kisajátítják a házak padlását, felső emeletét. Kifosztják a kerteket, ellopkodják az asztalról az élelmet, széthordják még a ruhákat is. Egyes falvakban több a majom, mint az ember, így azután érthető, hogy valóságos csapássá válnak. A lakosság béketűrése azonban nem ismer határt. Ha európai puskát fog a majmokra, futva kell menekülnie a felháborodott tömeg elől. E majmok gyorsan felismerik „védett helyzetüket”, s ezzel alaposan vissza is élnek. A majmok néha már lehetetlenné teszik a falvak életét, főként azzal, hogy elveszik előlük az amúgy is szűkös élelmüket és az élelem fogytával egyre agreszszívabbakká válnak. Talán ez magyarázza azt is, hogy a kérdésben szereplő két falu háromezer lakója védekezés helyett a menekülést választotta. Mi az oka annak, hogy északi szél idején nagyon tiszta kilátást élvezhetünk a hegyekről, déli szélben ellenben a tájkép rendszerint homályos, fátyolos? — kérdezi Száraz Dezső soproni olvasónk. Dr. Aujeszky László, a földtudományok doktora válaszol: Magyarországra az északi szél rendszerint az északi sarkvidékről származó légtömegeket sodor. Mivel ott a talajt hó és jég borítja, a sarkvidéki eredetű levegő rendkívül tiszta és átlátszó. Ezenkívül a sarkvidékről jövő levegő erősen örvénylik, ettől a későbbi pályája mentén belefutó füst és por gyorsan felhígul benne. Végül az északi szelet Magyarországon sokszor nagyobb esőzés előzi meg, így az északi szél már eleve tisztább levegőt talál nálunk. A déli szél gyakran Afrikából érkezik hozzánk és magával hurcolja a sivatagi eredetű portömegeket. Mozgása kevésbé örvénylő, ezért csak lassan hígul fel. A déli szél rendszerint nem eső után, hanem eső előtt lép fel. Ebben a szennyezett levegőben kisebb a látótávolság.