Élet és Tudomány, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-16 / 20. szám
nyelv és élet SZERKESZTI: DR. GRÉTSY LÁSZLÓ A KISEBBIK ROSSZ Úgy tartjuk, tanácsos két rossz közül a kisebbet választani. Ha lehetséges, célszerű fogalmazás közben is így eljárni. Igaz, nem mindig könnyű eldönteni, mit tekintsünk a nagyobb rossznak, azaz okvetlenül kerülendő nyelvhasználati vétségnek. Olykor csak a partner helyzetéből szemlélve tudjuk megnyugtatóan lezárni stiláris töprengésünket. „62 éves, jó megjelenésű, 180 cm magas, barna hajú, teljesen egyedülálló, káros szenvedélyektől mentes, nyugdíjas férfi feleségül venne olyan asszonyt, kinek lakásából hiányzik egy szeretetre vágyó és adó férfi.” Az olvasó egy pillanatra megtorpan, mert úgy érzi, az adó a levegőben lóg, hiányzik mellőle valami. Szerinte ismétlődnie kellene a szeretet szónak: szeretetre vágyó és szeretetet adó férfi. Meglehet, a hirdető éppen ettől a szóismétléstől húzódozott, ezt ítélte a nagyobb rossznak. Ebben tévedett, mert általa tehette volna világossá mondanivalóját az olvasók számára. „31 és 33 éves, csinos, barna lányok várják házasság céljából korban hozzájuk illő művelt, intelligens, jólelkű, 175— 183 magas, szeretetre vágyó és adni tudó férfiak lehetőleg fényképes levelét.” A férjkereső lányok sem vállalták, hogy több szeretettel üzenjenek. Csakhogy az ő stiláris tévedésüknek súlyosabb a következménye. Mivel a szómegtakarítás miatt nem nehéz önállósítani vagy önállónak hinni az adni tudó férfiak szerkezetét, a hirdetők akarva-akaratlan kiszolgáltatták magukat élénk képzeletű vagy rosszmájú olvasóiknak, így a félremagyarázásra kapható férfiak jól, a jóhiszemű lányok viszont rosszul jártak. Hasonló helyzetekben az eltérő toldalékkal megismételt szó nincs kárára sem a beszélőnek, sem partnerének. A szóismétlés ezért ilyenkor a kisebbik rossz. Ha ugyan rossz egyáltalán. Hernádi Sándor Kislakások, nyaralók kedvelt hűtőszekrény-típusa: LEHEL S801