Élet és Tudomány, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-16 / 20. szám

nyelv és élet SZERKESZTI: DR. GRÉTSY LÁSZLÓ A KISEBBIK ROSSZ Úgy tartjuk, tanácsos két rossz közül a kisebbet választani. Ha lehetséges, cél­szerű fogalmazás közben is így eljárni. Igaz, nem mindig könnyű eldönteni, mit tekintsünk a nagyobb rossznak, azaz ok­vetlenül kerülendő nyelvhasználati vét­ségnek. Olykor csak a partner helyzeté­ből szemlélve tudjuk megnyugtatóan le­zárni stiláris töprengésünket. „62 éves, jó megjelenésű, 180 cm ma­gas, barna hajú, teljesen egyedülálló, ká­ros szenvedélyektől mentes, nyugdíjas férfi feleségül venne olyan asszonyt, ki­nek lakásából hiányzik egy szeretetre vá­gyó és adó férfi.” Az olvasó egy pillanat­ra megtorpan, mert úgy érzi, az adó a levegőben lóg, hiányzik mellőle valami. Szerinte ismétlődnie kellene a szeretet szónak: szeretetre vágyó és szeretetet adó férfi. Meglehet, a hirdető éppen ettől a szóismétléstől húzódozott, ezt ítélte a nagyobb rossznak. Ebben tévedett, mert általa tehette volna világossá mondani­valóját az olvasók számára. „31 és 33 éves, csinos, barna lányok várják házasság céljából korban hozzá­juk illő művelt, intelligens, jólelkű, 175— 183 magas, szeretetre vágyó és adni tudó férfiak lehetőleg fényképes levelét.” A férjkereső lányok sem vállalták, hogy több szeretettel üzenjenek. Csakhogy az ő stiláris tévedésüknek súlyosabb a kö­vetkezménye. Mivel a szómegtakarítás miatt nem nehéz önállósítani vagy önál­lónak hinni az adni tudó férfiak szerke­zetét, a hirdetők akarva-akaratlan kiszol­gáltatták magukat élénk képzeletű vagy rosszmájú olvasóiknak, így a félremagya­rázásra kapható férfiak jól, a jóhiszemű lányok viszont rosszul jártak. Hasonló helyzetekben az eltérő tolda­lékkal megismételt szó nincs kárára sem a beszélőnek, sem partnerének. A szóis­métlés ezért ilyenkor a kisebbik rossz. Ha ugyan rossz egyáltalán. Hernádi Sándor Kislakások, nyaralók kedvelt hűtőszekrény-típusa: LEHEL S801

Next