Élet és Tudomány, 1975, július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-18 / 29. szám
KEDVEK EMUPS TUDOMÁNY! (Folytatás az 1346. oldalról) génnel kell oxidálni, így megkapjuk ugyan a várt mangán-oxidot, de mellette oxigént és klórt közel azonos mennyiségben tartalmazó gáz keletkezik, amelyből a klórt csak az oxigén elkülönítése után tudjuk újra felhasználni a kiinduló anyag kirázásához. 3. A keletkező mangán-oxidból sem lehet koksszal való redukcióval tiszta, a rendszerben újra felhasználható mangánt előállítani. A keletkező mangán ugyanis 6—8 százalékban karbont is fog tartalmazni, és lesznek benne — egyebek között — a kokszhamuból származó szenynyező elemek is. Ha e mangánt újra felhasználják az alumínium-klorid redukálásra, a szennyező anyagok belekerülnek az előállított fémalumíniumba, illetőleg az alumínium-mangán ötvözetbe. 4. Végül, ha megnézzük a folyamatban szereplő anyagok mennyiségét, azt találjuk, hogy egy tonna alumínium előállításához 3,1 tonna mangánra van szükség, és az ebből keletkező mangán-oxid redukálásához legalább 4,5 tonna koksz szükséges. Ilyen tömegű kokszból, illetőleg az ennek megfelelő mennyiségű szénből több villamos energiát lehet előállítani, mint amennyi egy tonna alumíniumnak az alumínium-kloridból való elektrolíziséhez szükséges. Az előzőeket összefoglalva, megállapítható, hogy a Tóth-féle eljárásnak az első része jó elgondolás, de a mangánnak a körfolyamatba való vitele az eljárást bonyolultabbá, energiaigényesebbé teszi, és így nem lehet tiszta alumíniumot előállítani, ezért többet ígér az alumínium-klorid oldatának közvetlen elektrolízise. A jövőben — a plazmakohászat fejlődésével — az alumínium-kloridnak hidrogénplazmával való redukciójában látok lehetőséget, mert a benne uralkodó közel 10 000 C-fokos hőmérsékleten több nagyságrenddel megnő a kémiai reakciók sebessége, és ezáltal a berendezések termelékenysége. Ezzel a munkamóddal megoldódik az alumínium-kohászatnak a már említett két fő problémája a sok helyen előforduló, kevesebb alumínium-oxidot és sok kovavasat tartalmazó nyersanyagot is fel lehet használni — a jelenlegi eljárásoknál termelékenyebben. Ennek az elképzelésnek a megvalósulása azonban csak a század végére várható. Addig elsősorban a mai kohósító eljárás tökéletesítésére kell törekednünk. Erre az üzemek és az egyes berendezések méretének, teljesítőképességének a növelése jellemző, így pl. ma már az évenként fél millió tonnánál több timföldet termelő timföldgyárat tekintik a legkedvezőbb (optimális) méretűnek. Ugyanez jellemző az alumíniumkohókra is. A világon legnagyobb az a szovjet alumíniumkohó, amely évenként 800 000 t alumíniumot állít elő. Dr. Horváth Zoltán egyetemi tanár Nehézipari Műszaki Egyetem Fémkohászattani Tanszéke Kontra György: A gyermek egészséges fejlődése. (Hazafias Népfront — Kossuth Könyvkiadó, 1974. 217 oldal, 12.— Ft.) A Hazafias Népfront országos elnöksége mellett működő művelődéspolitikai munkaközösség pedagógiai munkacsoportja kezdeményezte a kötet kiadását. A szülők, a szülői munkaközösségek figyelmébe ajánlja azzal a céllal, hogy a gyermek fejlődésének élettani és lélektani törvényszerűségeivel, a biológiai öröklés bizonyított szabályaival számot vethessenek a nevelés folyamatában. A kötet sok olyan fontos tudományos ismeretet népszerűsít olvasmányos stílusban, amely a szülők érdeklődésére számot tart. Dr. Keve András: Madarak. Csapody—Horánszky: Vadvirágok. (Móra Könyvkiadó, 1975., 64—64. oldal 18.50 Ft.) Immár második kiadásban jelenik meg a Búvár zsebkönyvek sorozatának talán két legkedveltebb ÚJ KÖNYVEK könyve. Mindkettő hasznos útitársunk lehet kirándulásainkon, s segít abban, hogy ne csak szeressük, hanem ismerjük is a természet szépségeit. Mindkét könyvet sok színes képtábla teszi változatossá, és használhatóvá azok számára is, akik korábban nem érdeklődtek az állatok és a növények élete iránt. (B. Z.) Andrei Oteta: A reneszánsz és a reformáció. (Gondolat, 1974., 438 oldal, 61.— Ft.) Az Európa Nagy Korszakai sorozatban megjelent kötet szerzője a bukaresti egyetem történész professzora, akadémikus. Munkája nagy igényű szintézis a reneszánszról, amelynek alaposan tájékozott, széles látókörű kutatója, jóllehet munkássága nemcsak erre a korszakra terjed ki. A reneszánsz fogalmának meghatározásából indul ki, fölvázolja gazdasági kereteit, a kapitalizmus kezdeteit, összefoglaló képet fest a nagy földrajzi felfedezésekről és következményeikről. Vizsgálja a modern államok, továbbá az európai politikai rendszer kialakulását. Külön fejezetet szán a szellemi reneszánsznak Itáliában, s külön a humanizmusnak Európa többi részén. Részletesen elemzi a reformációt, és két fejezetben összefoglalja a művészeti reneszánszot. A magyar olvasó számára Makkai László, a történelemtudományok doktora, szerkesztő bizottságunk tagja vázolja föl egy külön fejezetben a hazai reneszánszot és reformációt, tömören és igen gazdagon, sokrétű képet nyújtva, világosan és lendületesen. 1301