Élet és Tudomány, 1975, július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-17 / 42. szám
kérdezz 111 ! ! felelek!!! A Fogarasi-havasokban járva turistatársasággal, az alattunk úszó felhőtakarón megláttam mindegyikünk árnyékát, sőt az árnyképen a fejünk körül glória ragyogott. Mi a magyarázata ennek a jelenségnek? — kérdezi Mihályfi Antal komáromi olvasónk. Kérdésére dr. Zách Alfréd kandidátus, szerkesztő bizottságunk tagja válaszol. Ezt a jelenséget a tudomány ködalaknak nevezi. Ha a megfigyelők előtt köd vagy felhőfal, avagy alattuk — miként olvasónk esetében —, felhőtakaró van és a Nap vagy a Hold, vagyis a fényforrás a hátuk mögött alacsonyan áll, közönséges árnykép keletkezik, összehasonlíthatóság hiányában az árnykép olykor erősen megnagyítottnak látszik. A ködalakot gyakran övezi színes koszorú is. Ezt a színes koszorút a fényforrásból (Nap, Hold) érkező különböző színű, vagyis hullámhosszúságú sugaraknak a más-más mérvű elhajlása okozza. (Egészen kis méretekben hasonló jelenség az ablakra vagy a szemüvegre lecsapódott pára- vagy leheletcseppeken át a távoli fényforrás körül látott színes gyűrű.) A ködalakot övező gyűrűt glóriának vagy dicsfénynek is nevezik. Valamikor csak a németországi Brockenhegyről ismerték a ködalak jelenségét, s emiatt először Brocken-kísértetnek nevezték el. Benvenuto Cellini XVI. századi olasz ötvös és szobrász a színes fénykoszorút is megfigyelte ott, de mivel azt csak a saját feje körül látta, másokéi közül soha, azt hitte, hogy ez az égnek iránta megnyilvánuló különös kegye. Bár nem az égtől, az emberektől végül csakugyan megkapta azt a kegyet, hogy megfigyelése alapján a színes gyűrűt egy ideig Cellinidicsfénynek is nevezték. Napjainkban, amikor a felhők felett közlekednek a repülőgépek, gyakran láthatók árnyképeik a felhőkön és körülöttük a színes gyűrűk, nyelv és élet SZERKESZTI: DR. GRÉTSY LÁSZLÓ MI VAN A SZENDVICSBEN? Mindenekelőtt egy hajdanvolt személynek, John Montagu(e) of Sandwich grófnak a neve. Ez a 18. században élt angol férfiú állíttatott össze először „bélelt zsömléket”, hogy a szokásos étkezéssel se kelljen félbeszakítania az „ördög bibliájának”, a kártyának forgatását. Ezen a művelődés- és nyelvtörténeti emléken kívül ízletes falatokat is találunk a szendvicsen, a szendvicsben. A szendvicsen akkor, ha vajas kenyérszeletre helyezik a finomságokat. A szendvicsben pedig olyankor, ha két kenyérszelet vagy két fél zsömle közé rakják, mi „szem-szájnak ingere”. Hogy ez a „szerkezet” mennyire szemléletformáló, tanúsíthatja a szendvics mindinkább terebélyesedő jelzői használata. A szendvicsember (sandwieh-man) mellén és hátán nagy hirdetést hordozó alkalmi munkás a tőkés országokban. A szendvicsfal a könnyűszerkezetes építkezésben ismert előregyártott elem, két (alumínium) lemeze között hő- és hangszigetelő réteget tartalmaz. Nemcsak falat lehet szendvics módra gyártani, hanem politikai beszédet is. Annak idején a sajtó hírt adott Gerald Ford, akkor még amerikai alelnök szendvics bírálatáról. Miben különbözött ez a megszokottól? A „csomagolásban”: az amerikai politikus ugyanis kétdicséret közé csúsztatott egy bíráló megjegyzést. Ily módon a kormányzat híveinek és ellenzékének is kedvében járt: bírált ugyan, de nem az látszott a legfontosabbnak. A szendvics e jelzői szerepkörében — mint látható — elég nagy népszerűségre tett szert. Térhódítását alighanem tömörségének köszönheti. És természetesen a divatnak, amely szerencsére múlandó, mint néhai Sandwich úr heves kártyaszenvedélye. Hernádi S. Kálmán 2015