Élet és Tudomány, 1976. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)
1976-07-02 / 27. szám
MIÉRT PONTATLAN A RADIOKARBON „ÓRA"? Sok évvel ezelőtt fölkeresett egy angol, egy kis fadarabkával, ezzel a kérdéssel: meg tudnám-e mondani, vajon az hány éves? Elmondta, hogy Egyiptomból költözött Angliába, és szállítás közben elveszett az egyik ládája. A kárt a biztosítóval akarja megfizettetni. A ládában volt egy hegedű is, szerinte eredeti Stradivári-hangszer. Nem volt tehát mindegy, hogy a biztosító mekkora összeget fizet az elveszett csomagért. A kérdéses fadarab a hegedűből származott, s ha sikerül bebizonyítania, hogy az a XVII—XVIII. századból való, a kifizetendő összeg jócskán megnőtt volna. Sajnos, a kérdésre nem tudtam felelni. A mindennapi életben és a tudományban sokszor adódik hasonló kérdés! Egy régi bútordarab, festmény, vagy más műtárgy esetében az egyik fontos tudnivaló, hogy mikor készült. Ugyanígy roppant fontos az időrend megállapítása a geológiában, a bányászatban és sok más területen. A régészeti, a geológiai és egyéb kutatások során gyakran elegendő a viszonylagos időrendnek a megállapítása, vagyis annak kiderítése, hogy valamely jelenség vagy tárgy idősebb vagy fiatalabb-e egy másik jelenségnél vagy tárgynál. Például tudjuk, hogy az ősember előbb készítette a pattintott kőeszközöket, később „találta fel” a csiszolást és még később a fémeszközöket. De hogy pontosan mikor, hány évvel ezelőtt találta fel őket, ezeknek az eszközöknek menynyi a tényleges életkoruk, azt a relatív időmérés már nem tudja megmondani. Ennek megállapítására az abszolút kronológia (időmérés, időrend) szolgál, amely a fizikai időskálában igyekszik elhelyezni a jelenségeket és a tárgyakat. Ha valamely múltbeli eseménynek, tárgynak ismerjük az abszolút korát, akkor a relatív időrendbe is könnyen beilleszthetjük. De hogyan tudjuk megállapítani az abszolút időrendet? Egy sor jelenségről meglehetősen pontos eligazítást adnak a történelmi időkben fennmaradt írásos dokumentumok. Az ezt megelőző korok abszolút időrendjét más módokon közelíthetjük meg. Századunk elején, a radioaktív elemek fölfedezése után a felezési idők alapján mód nyílt a földkéreg, illetőleg a kőzetek abszolút korának meghatározására. A legrégebbi és a legújabb idők vizsgálata tehát megvalósult. Sajnos, a közvetlen történelem előtti időknek és az őket megelőző jégkorszaknak, a pleisztocénnak az abszolút időrendje ezekkel a módszerekkel nem adható meg. Az előbbivel, az írásos dokumentumok eszközével azért nem, hiszen az még nem létezett, az utóbbival, a radioaktív elemek sugárzását alapul véve azért nem, mert annak időátfogása sok száz millió, sőt néhány milliárd év, és egymillió évnél kisebb időkülönbséget nem lehet vele kimutatni. De például a pleisztocén korban néhány millió évet, a történelem előtti korokban pedig mindössze 10—20 ezer évet kell vizsgálatba fogni. Az élő elpusztulásakor indul Érthetően nagy feltűnést keltett, amikor 1949-ben az amerikai Libby nyilvánosságra hozta, hogy új, közvetlen abszolút kormeghatározási eljárást fedezett föl. Ez radiokarbon vagy Cv-kronológia néven vált ismertté (róla lapunkban többször is írtunk. — A szerk.). Az eljárásnak az az alapja, hogy a sztratoszféra felső rétegeiben a kozmikus sugárzás hatására a nitrogén egy részéből 14-es atomsúlyú szén (C11) keletkezik (a közönséges szén — C12 — atomsúlya 12), amely szén-dioxiddá alakulva egyenletesen elkeveredik a légkör rendes szén-dioxidjával. A 14-es szénizotóp azonban nem állandó, radioaktív sugárzás közben fokozatosan C12-es szénné alakul, felezési ideje pontosan 5570 év. A légkör szén-dioxid-tartalma mintegy 0,05 százalék, de ennek csupán rendkívül kicsi hányada, egybilliomod része radioaktív. A tengerekben hatvanszor, a bio-