Élet és Tudomány, 1977. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 4. szám
fa teljesen porrá esik szét, végül nyomtalanul eltűnik az anyag örök körforgásában. Szerencsére a természetben a fából sokkal gyakrabban képződik faszén, mint gondolnánk. Az ember megjelenése előtt a villámcsapások, a vulkánkitörések és a meteoritbecsapódások nyomán vagy öngyulladásból támadt tüzek izzó parazsának belsejében, majd az ember rakta tüzek fészkében is képződött faszén. S a fa, ha már egyszer elszenesedett, nehezen alakul tovább. Száz fok alatt kémiailag teljesen közömbös, és Az utolsó jégkor elejéről való, kb. 110 000 éves cirbolyafenyő (a), egy fúrásból előkerült, kb. 150 000 éves som (b) faszéndarabjának bélsugárrészlete, s a somfaszén egyik szállítópályájának belseje (c) térhatású (scanning) elektronmikroszkóppal. (Fotó: Takácsné) benne sem baktériumok, sem gombák meg nem élnek, sőt erős lúgok, savak és más maró anyagok is érintetlenül hagyják. A fa hosszabb idő alatt még akkor is oxidálódna, elporladna, ha az élőlények nem bántanák. Csak egészen kivételes esetekben, a körülmények nagyon szerencsés összejátszása folytán maradhat meg hosszabb ideig. A faszénnek ellenben mindössze az erősebb mechanikai hatások árthatnak. Ha ezeket elkerüli, akár több százezer, sőt több millió évig is épségben, változatlanul megmarad, még a talaj felszínén is! A faszén tehát egyáltalán nem tartozik a régészeti vagy a geológiai feltárások ritka leletei közé. A feltárásokból előkerült faszenet helyezi a kutató mikroszkópjának a lencséje alá. (Persze a vizsgálat tárgya éppúgy lehet valamilyen frissen elégett faanyag is.) Csakhogy a faszén rideg, törékeny és fekete, átlátszatlan anyag, a preparáláskor pedig elporlad. Ezért a század eleje óta bonyolult és hosszadalmas laboratóriumi eljárások garmadáját dolgozták ki a kielégítő mikroszkópi feltárás céljára. E kutatások hazai megalapozója és továbbvivője volt századunk elején Hollendonner Ferenc botanikus, főiskolai tanár. (Az anthrakotómia műszó megalkotása is az ő nevéhez fűződik.) Mikroszkóp alatt Régebben minden faszéndarabból legalább három különböző irányból mikroszkópi metszet készült, amelyeket azután átvilágítva szemléltek. Ennek nehézségei arra ösztönözték a kutatókat, hogy más, gyorsabb eljárásokat keressenek. A harmincas évek elején kezdték alkalmazni az úgynevezett felülvilágításos mikroszkópiát. Az átvilágításos eljárással ellentétben most már a tárgy felszínét világítják meg különleges optikai eljárással. A módszer eleinte inkább csak a tűlevelűeknek a lombos fáktól való elkülönítésére volt alkalmas. Körülményes is volt, mert a Az utolsó jégkor előttről származó ősemberi faszéndarab (juhar, kb. 120 000 éves) keresztmetszetének mikroszkópképe Középkőkori mogyoró (a) és jégkori erdeifenyő (b) faszenének szállítószövetrészlete felülvilágításos mikroszkópiával