Élet és Tudomány, 1977. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-01 / 26. szám
Az utóbbi években világszerte egyre több kutatócsoport végez szabadidő-vizsgálatokat. De mi a szabad idő? Mennyi van belőle? Mivel töltik el szabad idejüket az egyes társadalmi rétegek tagjai? Nagyon fontosak az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó kutatások, mert a lakosság életének egyharmadáról adnak felvilágosítást, s eredményeik nélkül hiányos volna társadalomismeretünk. Írásunkban azonban csupán egyetlen réteg szabadidő eltöltésével foglalkozunk, és csakis egyetlen oldala: a művelődés szempontjából. Felmérésünk során arra a kérdésre kerestünk választ, hogy vajon milyen értékrend, milyen indítékok, mekkora öröm és kielégülés stb. rejlik a szabad időben folytatott tevékenységek mögött, összehasonlítottunk két, körülbelül azonos értelmi színvonalú, átlagos érdeklődő- KI MIÉRT MŰVELŐDIK ■ sű, nem deviáns életvezetésű, 30 év körüli férfiakból álló munkáscsoportot. Mindegyik budapesti, munkásszármazású fiatal, s anyagi és családi körülményeik is hasonlóak: családosak, egy-két gyereket nevelnek, lakásgondokkal küzdenek. Átlagkeresetük háromezer forint. A munkahelyen és a családban jól alkalmazkodnak, jó szakemberek. Akik csak „fogyasztanak" A szabad időben végzett tevékenységük intenzitása szempontjából egyetlen csoportot is alkothatnának, de a tevékenységük tartalma eltérő. Az egyik csoport a szabad idejében sokféle kulturális tevékenységet végez. A másik egyértelműen csakis kikapcsolódást keres (például barkácsol, horgászik stb.). Ez az utóbbi a kontrollcsoport. A vizsgált személyek e csoportját nem művelődőknek nevezzük. Ez az elnevezés azonban nem azt akarja sugallni, hogy ezek a fiatalok (a hobbijuk mellett, amely számukra a legfontosabb), semmiféle kulturális tevékenységet nem folytatnak. Sokan olvasnak újságot (napilapokat, hetilapokat, műszaki és sportlapokat stb.), és szórakoztató irodalmat (krimit, tudományos-fantasztikus elbeszéléseket, útleírást, Berkesi-, Szilvási-, Gárdonyi- és Jókai-műveket). Tévében a főműsorokat és a sportot nézik, a rádióban csak tánczenét hallgatnak. Moziba, színházba ritkán járnak, s csak szórakoztató filmeket, darabokat néznek meg. A zenében kivétel nélkül a könnyű műfajokat kedvelik, különösen a beatet. Ha ezek az emberek szintén művelődnek, legalábbis kultúra-fogyasztók, mi az, aminek alapján mégis elkülönítettük őket azoktól, akiket művelődőknek neveztünk? Annak alapján, hogy a kulturálódásnak milyen szerepe, milyen funkciója van az életükben. A szabadidő-eltöltés fentebb felsorolt formái elsősorban arra szolgálnak, hogy oldják a munka utáni fáradtságot, kellő változatossággal ellensúlyozzák annak egyhangúságát. Még azok is, akik szeretnek dolgozni, gyakran úgy vélekednek, hogy a munka szükséges rossz, és elég volna belőle napi négy óra is. A szabad időben a hobbi, a krimi, az italozás, a kártya, a tánc volna kívánatos — mindaz, ami szórakoztat. De mi az, amit ezek az emberek szórakoztatónak találnak? Minden olyan tevékenység, olvasmány stb., amelynél elsősorban a cselekményre kell figyelni, a gondolkodás pedig az utolsó helyre szorul. A klaszszikus alkotásokat azért nem is olvassák, nézik szívesen, mert ezek a művek „unalmasak” vagy „fárasztóak”. A szórakoztatás másik fő követelménye, hogy a mű problémamentes legyen, vagy elterelje a figyelmet a mindennapi problémákról. Ennek a csoportnak a tagjai mintha struccpolitikát folytatnának. Nem néznek szembe a maguk és a világ problémáival, inkább a hobbi homokjába dugják a fejüket. A társadalmi életben sem nagyon tudnak eligazodni (nem is nagyon igénylik), és ha megoldást keresnek, annak szintje megmarad olvasmányaik romantikus vagy gyermeteg szintjén. Ezek az emberek, miközben arra az életszínvonalra jutottak el, amelyet régebben csak a kispolgári rétegek érhettek el, a kispolgári értékrendből is sokat elsajátítottak. Mindenki önállónak, függetlennek igyekszik tekinteni magát. Viszonylag kis méretű, kevés dimenziójú világban szeretnék leélni életüket. Ha horgásznak vagy közösen zenét hallgatnak, akkor is „magányosak a tömegben”. Vágynak ugyan valamilyen közösségre, de ez többnyire csak körvonal nélküli álomkép. Életük egyetlen közössége a család, amely biztonságot ad, de gyakran még tőle is féltik a függetlenségüket. A boldog családi életet főként patriarchális rendszer formájában képzelik el, amelynek a férj korlátlan szabadsága és a feleség feltétlen hűsége ad szilárd erkölcsi alapot. A beszélgetések során többen spontánul szóba hozták a szexualitást is. Elmondták, hogy a nemi érintkezés nem szerez nekik igazi kielégülést. Csak puszta tényként, nem panaszként említették, hogy a szexuális kielégülés szinte teljesen különvált a partner személyétől, s emberi örömet többnyire a házastárssal való érintkezés (bár gyakorolják) sem ad. Beszéltek a prostitúció rejtett formáiról és árfolyamairól, valamint egyéb lehetőségekről is, amelyek (gátlástalanságuk miatt) nagyobb szexuális kielégülést nyújtanak, de emberi örömet nem. Húszévesek közössége (Fotó: Sági István) »A4